2024.01.27. 17:48
Sólymot reptettünk, pingvinekkel sétáltunk a Nagyerdőn – fotókkal
Télen is van bőven látnivaló a Nagyerdei Kultúrparkban.
Csiripeléstől, gágogástól volt hangos a környék szombaton a Csicsergő családi nap jóvoltából a Nagyerdei Kultúrparkban. Január utolsó hétvégéjén ugyanis a hagyományokhoz hűen a madaraké volt a főszerep, így kedvükre tollászkodhattak a debreceni állatkert szárnyas állatai.
Csicsergő Családi Nap a debreceni állatkertben
Fotók: Czinege MelindaOlyan sokszínű programválasztékkal várták a látogatókat a rendezvény első napján, hogy azt még a papagájok is megirigyelhették. Volt szakvezetés, látványetetés, bagolyköpet-vizsgálat, interaktív foglalkozások.
Nagy érdeklődés fogadta a pingvinbemutatót, bár első ránézésre nem volt mindegyik állat a legjobb bőrben. Bajkán-Labovszki Milla megnyugtatott mindenkit: habár ilyenkor aggódni szoktak az emberek, a pingvinek közül néhányan csupán azért néztek ki kissé csapzottan, mert korán megkezdték a vedlést. Ilyenkor jellemzően felhizlalják magukat, hogy az elraktározott tápanyagot felhasználják a tollazat pótlására. A másfél-két hetes folyamat után pedig ismét ragyogó, friss tollakkal pompáznak.
Bán esete egyedi. Az alig négyéves pingvin a két évvel ezelőtti vedlése során szokás szerint duzzogva elvonult, nem foglalkozott senkivel. Miután lecserélte a tollazatát, elkezdett nekem és a kolléganőmnek udvarolni. Azóta szerelemben létezik, és szinte le sem tudjuk vakarni magunkról
– osztotta meg a vicces történetet.
Forrás: Czinege Melinda
A gondozó elmondta, az afrikai pingvinekre nem kifejezetten jellemző, hogy emberrel komolyabbra fűzi a szálakat, így az ő esetük szerencsésnek mondható.
A pingvineket a hasukon lévő egyedi pöttyözetük alapján különböztetik meg, így tudják egyesével megoldani a vitaminoztatást, de némi idővel a járásukból vagy a viselkedésmintájukból is felismerhetők. Bajkán-Labovszki Millától megtudtuk, a természetben átlagosan húsz évig élnek az afrikai pingvinek, állatkerti körülmények között azonban akár a 30 éves kort is elérhetik, mivel gyógyszereket kapnak, nem kell megküzdeniük a takarmányért, és ragadozók sem leselkednek rájuk.
Négyezer éves hagyomány
Legalábbis alapesetben nem leselkednek, ugyanis javában zajlott közben a sólyombemutató, melyen Szabó Gergely a ragadozó madarait mutatta be a közönségnek, négyéves hím héjáját pedig meg is reptette. A hagyományőrző lovas és solymász elmondta, a reptetést meglehetősen körültekintően kell végezni állatkerti környezetben, az egyik héja ugyanis már szemezgetett a közelben lévő récékkel, de valószínűleg a nyúlhús is kedvére lett volna, ha a Nyuszifalva lakói télen a helyükön tartózkodnának.
Bese és Blanka, a két Harris-héja és a kis indiai sólyom olyan békésen álldogált a farönkökön, hogy a gyanútlan nézelődő akár szobornak is nézhette volna őket. A kis sólyom ráadásul egy kis bőrsapkát is viselt a fején; ez az idomítást szolgáló alapeszköz a solymász szerint azért szükséges, mert így órákig zavartalanul elvan. Szabó Gergelytől megtudtuk, azért hozta magával, mert az indiai sólymok a 2024-es év madarának kikiáltott kerecsensólymok kistestvérei, a védett fajt azonban még bemutatási céllal sem lehet használni.
Forrás: Czinege Melinda
A bemutatott sólymok imprint madarak, tehát ember kelteti, eteti, neveli fel és tanítja be, ez teljesen bevésődik náluk, és így megismerik az embert – magyarázta. A solymász hozzátette, a madarakat így egy jól bejáratott, megszokott kesztyűre képesek reptetni.
A sólyomidomítást nem lehet rövid idő alatt elsajátítani, az évek hosszú folyamata, és akár egy életen át tart. Régen a tudás apáról fiúra szállt, manapság pedig mesterről tanítványra. Minden solymász választ magának egy mentort, és tőle tanul
– avatott be. Megjegyezte, maguktól a madaraktól és a lovaktól is rengeteget lehet tanulni.
Némi solymászattörténelmet is tanulhattunk: a négyezer éves hagyományt a honfoglalás kori magyarok hozták be Európába, így általunk terjedt el a kontinensen.
És bár se szárnya, se csőre, mégis szerepet kapott a Csicsergő családi napon Guszti. A vadászgörényt ugyanis meglepetésállatként hozta magával a solymász.
Forrás: Czinege Melinda
