Iskolák, melyek már csak az emlékezetben élnek: ez lett a több mint tíz éve bezárt intézmények sorsa

Az elmúlt bő 15 évben több debreceni általános iskola szűnt meg vagy esett át névváltoztatáson. A Cívishír felkereste az egykori Bányai Júlia Általános Iskolát a Kossuth utcában, az Eötvös Utcai Általános Iskolát a Kút utcában, az Újkerti Nevelési-Oktatási Központot a Jerikó utcában, a Műhelytelepi Általános Iskolát a Faraktár utcában, a Nagysándor József Általános Iskolát a Pósa utcában és a Rakovszky Dániel Általános Iskolát az Ótemető utca sarkán, hogy megnézzék, hogyan hasznosították az épületeket, és utánajártak az intézmények alapításainak.

1964-ig leányiskola

A Bányai Júlia Általános Iskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézményt a debreceni közgyűlés 2008. július 31-én jogutóddal megszüntette, és a közoktatási feladatokat átadta a Debrecen-Mikepércs Többcélú Kistérségi Társulás által létrehozott alapfokú oktatási intézménynek. Az alapító okirat értelmében az általános iskolai évfolyamokon maximum 400, az alapfokú művészetoktatási évfolyamokon maximum 200 tanulót fogadhattak a Kossuth utca 44. szám alatt.

Változatlan néven 2011 júliusáig működtette az intézményt a társulás, majd a város visszavette az intézményt. 2012 szeptemberétől pedig a Hajdúdorogi Egyházmegye által létrehozott Szent Efrém Görögkatolikus Óvoda, Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskolában, mint jogutód intézményben folytathatták tanulmányaikat a gyerekek. Mervó Zoltánné 1975-ben kiadott A debreceni iskolák című levéltári segédletében olvasható, hogy Leány utcai iskolakörzetként egyesítették az államosítás után a Leány utca 2., a Kossuth utca 52. és a Csapó utca 46. szám alatti volt református iskolákat. Fiókiskolája Bánk és a Diószegi úti iskola volt. 1957-ben vette fel Bányai Júlia nevét. 1959-től működött ének-zene tagozat – 1964-ig leányiskolaként. 1964-ben új épületet kapott a Kossuth utca 50.-52. szám alatt, de tanítás folyt még a Leány utcai iskolaépületben is.

Géppuskafészek a könyvtár tetején

Az Eötvös Utcai Általános Iskola is oktatási intézményként funkcionál napjainkban. A Napraforgó Waldorf Iskola tanulói mennek be a Kút utca 19. szám alatti kapun nap mint nap. A Magyar Államkincstár honlapján elérhető megszüntető okirat szerint 2011. augusztus 1-jén zárt be az Eötvös. 

2011-ben Kósa Lajos akkori polgármester az iskola kapcsán hangsúlyozta, „az intézményben egyszerűen elfogytak a gyerekek”. A korábbi városvezető elmondta még, hogy igyekeznek olyan megoldást találni az ingatlan helyzetére, hogy az az oktatási funkciókat betöltve maradhasson fenn. Ez szerencsére sikerült is, hiszen jelenleg az Eötvös utca 46-48. szám alatt általános iskolai és gimnáziumi képzés is zajlik. Az intézmény szülői fenntartású iskola. A "JÓ RITMUS" Művészeti Nevelésért Alapítvány kuratóriumi tagjai a szülők és a Tanári Kollégium delegáltjai. Az interneten rengeteg információ megtalálható az intézményről. 1865-ben nyílt meg az Árok utcai fiú iskola, hogy könnyítsen a kollégiumban zsúfoltan tanuló diákok helyzetén. Az iskolát a református egyház működtette. 1897-től vette fel az utca az Eötvös nevet Eötvös József vallás- és közoktatási miniszter után. 1890-ben a földszintes épületekben 5, valamint 6 tanterem volt. A II. világháború idején magyar katonákat szállásoltak el az intézményben. A hadművelet alatt a tantermek romossá váltak, de szerencsére találatot nem kaptak az épületek. Bár a mai gimnáziumépület (egykor könyvtár) tetején géppuskafészek volt felállítva. 1944 végén és 1945 elején a tanárok és a szülők hozták rendbe a használhatatlan helyiségeket. 1948-ban államosították az intézményt, az iskolát a Péterfia utcai Állami Általános Iskolához csatolták, így az önállóság elvesztése után az alsó tagozatos osztályos képzése lett a feladat. 1958 júliusában lett újra önálló az iskola, és létrejött az Eötvös Utcai Állami Iskola. 

Ide csatolták az Eötvös utca 46. szám alatti óvodát és a Beton-tanyai iskolát. A 6, olajos padlójú teremben cserép- és vaskályhával fűtöttek. A bútorzat a század elejéről vagy a háború előtti időkből származtak, így volt ott állványos tábla, fagolyós számológép, betűtábla, dobogós tanári asztal és vaslábú, 3 üléses padok. A szertári állományt néhány földrajzi térkép és igen kevés szemléltetőeszköz jelentette. Az iskola könyvei elfértek egy kis üveges szekrényben. A három udvart kőkerítések választották el, a tantermeket csak az utcákról lehetett megközelíteni. 1963 szeptemberében adták át az emeletes iskolarészt, és már egy tornaszobát is kialakítottak. 1964-ben lett az intézmény hivatalos neve az Eötvös Utcai Általános Iskola. 1969-től a közeli Csonka utcába költöztették a napköziseket. 1990-ben kezdődött az iskola életében a modernizáció; felújították a Kút utcai épületet, lebontották a használhatatlan raktárhelyiségeket és szolgálati lakást.

Fejlődött a számítástechnikai szaktanterem, logopédiai és foglalkoztató helyiségeket alakítottak ki. Az utóbbi években jelentős állagmegóvási és felújítási munkákat végzett a Waldorf iskola.

2200 diák a folyosón

Az Újkerti Nevelési-Oktatási Központ Általános Iskola, Diákotthon és Óvoda épületegyüttese a 2008-as megszűnése után sem vesztette el funkcióját. A Beregszászi Pál Szakgimnázium és Szakközépiskola költözött a Jerikó utca 17. szám alá. 2019-ben hatalmas energetikai felújításon esett át a komplexum, és fontos bázisa lett a debreceni szakképzésnek. Jelenleg a Debreceni Szakképzési Centrum a fenntartó, és a Beregszászi Pál Technikum és Kollégium nevet viseli. Az intézmény alapítása 1979-ig nyúlik vissza. Azokban az években ezrével adták át Debrecen új lakótelepén, az Újkertben az új építésű lakásokat. 

A tanulói létszám elérte a 2200 főt, 91 tanulócsoportja és 27 napközis csoportja volt ekkor az iskolának, a 25 méteres négypályás fedett tanmedencéjét pedig imádták a gyerekek. A felső tagozat két műszakban járt be. Demográfiai okok miatt az iskola tanulólétszáma és nevelőtestülete az 1980-as évek közepéig növekedett, majd néhány évi stagnálás után erőteljes csökkenés indult el. 2008-ban már mindösszesen 425 fő volt a tanulói létszám, és a költséghatékonysági szempontokat figyelembe véve úgy határoztak, más oktatási célra hasznosítják a komplexumot. 

Magánkölcsönöket vettek fel a tanárok

2008. július 31-én jogutóddal megszűnt a Műhelytelepi Általános Iskola is. A korabeli közgyűlési jegyzőkönyvből kiderül, a diákok a Benedek Elek Általános Iskolában és a Bocskai István Általános Iskolában folytatták tanulmányaikat.

Tudni kell, a Járműjavító Üzem 1898-ban kezdte meg működését. Nagy létszámú szakmunkás gárdát toboroztak az ország minden részéről, a beköltözők nagycsaládosok voltak, akik „munkás-tisztviselő” lakásokat kezdtek építeni (ebben segítette őket a város). Gondot okozott, hogy a kialakuló telepen nem volt iskola. 1907-ben alakult meg a MÁV Műhelytelepi Állami Iskola a MÁV Munkástelep Kolónián lakó dolgozók gyermekei számára. Érdekesség, hogy a vasúti alkalmazottak gyermekei tandíjmentességet élveztek, pedig a törvények majd csak 1921-ben mondták ki a népoktatás ingyenességét. 128 gyermek kezdte meg tanulmányait 3-5. osztályig. 1914-ben már 212 tanuló volt a mindössze két tantermes iskolára. A román megszállás alatt nehéz helyzetbe került az üzem, így 1919 decemberétől 1920 februárjáig szünetelt az oktatás, majd a tantestület néhány tagja magánkölcsönöket vett fel, hogy biztosítsák az iskola működését. Néhány évvel később az iskola virágzásnak indult, új tanterem, iroda és szertár épült. A 40-es években még három tanteremmel, szertárral és altiszti lakással bővült az iskola. Szükség is volt rá, hiszen ekkorra már a 300 főt is meghaladta a tanulói létszám. A második világháborúban az iskola minden helyisége a németek kezére került. 1944. június 2-án bombatámadás érte a Nagyállomást és a járműjavítót is. 

A gyárban óriási volt a pusztítás, a közelség miatt pedig az iskola területére is bombák hullottak. A front elvonulása után tanárok, szülők és diákok együttes erővel kezdték meg a helyreállítást, majd indulhatott meg újra az oktatás. Az államosítás után 10 évvel, az 50-es évek végére már minden teremben volt cserépkályha, és egyre jobb lett a tanulmányi átlag. 1971-72-ben minden épületet felújítottak, a tantermekben parkettákat tettek le, megindult az angol nyelv oktatása, új tagintézményei lettek az intézménynek. 1983-ban úgy tűnt, az iskolát le kell bontani, ugyanis a 1925-ös bővítés során használt anyagok nem bírták el a falak súlyát. Végül a Keletterv egyik statikusa találta meg az alap megerősítésének módját. 

1987 novemberében az iskola tíznapos ünnepségsorozattal ünnepelte fennállásának 80. évfordulóját. Az intézmény a kezdetektől helyhiánnyal küszködött, így 1990-ben megkapták a Szabadságtelepi MSZMP Pártház épületét. Megszűnt a váltott tanítás, egy műszakban jártak a diákok iskolába. 93-ban felépült a tornaterem, később megalakult a Műhelytelepi Általános Iskola Ifjúságáért Alapítvány, javultak a tárgyi feltételek, új teremmel bővült a szaktantermi rendszer. 1999-ben életveszélyessé vált a Budai Nagy Antal utcai iskolaépület, majd a 2 évig tartó tárgyalásoknak köszönhetően 2001 tavaszán a MÁV egyik régi épületének helyére egy szép, új, XXI. századi igényeknek megfelelő épület került 3 szaktanteremmel, könyvtárhelyiséggel, tanári szobával. Az iskola bezárásának okai között szerepelt a fejkvóta-rendszer helyett meghatározott átlaglétszámhoz kötött osztályindítás és az is, hogy az intézmény tanulólétszáma a 2003-tól hetvennel csökkent. Az egykori iskolaépületet hasznosították, ma itt működik a Hajdú-Bihar Megyei Pedagógiai Szakszolgálat Debreceni Tagintézménye, a Békessy Béla Vívócentrum és a tehetséggondozó központ is.

Miniszteri engedéllyel Nagysándor József

A Pósa utca 1. szám alatti Nagysándor József Általános Iskola a Magyar Államkincstár honlapján elérhető okirat szerint 2012. december 31-én jogutóddal megszűnt, egy ideig a Lilla Téri Általános Iskola telephelyeként működött. Az intézmény jogelődje, a Köntösgáti Állami Népiskola 1927-ben létesült a nagy iskolaalapító, Klebelsberg Kunó kultuszminisztersége idején. Az iskola épülete, ahogy a neve is mutatja, a Köntösgáton volt, tehát nem a jelenlegi helyén. A háborús pusztítás komoly károkat okozott folyamatos működésében. Az iratanyagok jelentős része megsemmisült, így ez nehezíti a régmúlt események megismerését. 

A 90-es években a településrész földszintes házaival, sáros utcáival egy kis falu benyomását keltette a város szélén, a társadalmára bizonyos fokú zártság volt jellemző. A kétezres évek elején kezdett átalakulni a telep arculata a megjelenő multinacionális cégek betelepülésének, a meginduló építkezéseknek köszönhetően. Az iskola tanítványainak zöme a körzetből került ki, az intézmény elsősorban az itt élő családok igényeinek igyekezett megfelelni. 

A Nagysándor József Általános Iskola számos tartalmi és szervezeti változáson ment keresztül, a kétezres évek végén már fejlesztő pedagógus, szociálpedagógus, gyógypedagógus, pedagógiai asszisztens állt a tanulók rendelkezésére. A sajátos helyzetből adódó mindennapi problémák, konfliktusok kezelésére, a pszichés fejlődés megsegítésére 2 pszichológus volt, sőt, kutyaterápiás foglalkozáson is részt vehettek a gyerekek. 

2018 szeptemberében átadták az egészségügyi központot, így két emeleten felnőtt- és gyermek háziorvos, valamint védőnői szolgálat segíti a Nagysándor-telepen és környékén élő betegeket. Megkezdődött az általános és középiskolás diákok kétévenkénti egészségügyi szűrése is, továbbá a Pósa utcára költözött a Debreceni Alapellátási és Egészségfejlesztési Intézet (Daefi) központja, és elindult a Mozdulj, Debrecen programsorozat, melynek révén egészségügyi szűréseken, tornákon vehetnek részt az érdeklődők. 2024. január 1-től pedig itt működik a debreceni felnőtt fogorvosi ügyelet.

Itt állt Borsos József mellszobra

A Rakovszky Dániel Általános Iskolában sem csengetnek be 2011 őszétől. Ennek az intézménynek a megszűnését is a jelentkező diákok alacsony száma indokolta, szervezetileg a Nagysándor József Általános Iskolába olvadt be az iskola. Az Ótemető utca sarkán található régi épület évekig kihasználatlanul állt, másfél méteres gaz lepte az udvart. 

A debreceni közgyűlés döntése értelmében előbb a Debreceni Egyetem Különleges Orvos- és Mentőcsoport Egyesület kapta meg az ingatlant ingyenes hasznosításra, majd a Debrecen-Nagytemplomi Református Egyházközséghez került. A Rakovszky Dániel utca 8. szám alatti ingatlant jelenleg a Debreceni Népi Együttes használja. 

Az épület belsejébe is bepillanthattunk, és örömmel tapasztaltuk, hogy az ingatlan jó kezekben van. Kifestették a termeket, folyosókat, keményfapadló borítást helyeztek le, korszerűsítették a fűtést, és a felújítást a közeljövőben is folytatják. A tantermekből próbatermeket, raktárakat alakítottak ki, de helyet kapott egy hangstúdió is. A folyosón elhelyezték az egyesület okleveleit, kupáit, így létrehozva egy igazán hangulatos közeget. 

Az épületet Borsos József tervezte 1914-ben. Az építész 1908-tól alkotott Debrecenben, 1926-ban lett a város főépítésze, mely tisztséget nyugdíjazásáig megtartotta. Nagy hatással voltak rá erdélyi tanulmányútjai, a népi építészetből számos formát átemelt, amelyek az épületei meghatározó elemei: például az oromzatos kontytető, a rovás díszítések, a fehér vakolatú homlokzat mezőkre osztása és a hangsúlyos elemeinek kiemelése téglával. A legtöbb épületet a város címerének domborművével díszítette. Borsos legfőbb művei közé tartozik a debreceni köztemető ravatalozója és krematóriuma, a Kossuth utcai rendőrpalota, az egyetemi templom, a régi stadion és egykori saját háza, a Borsos-villa a Vénkertben. Borsos József mellszobra (amit 1977-ben Hondromatidisz Rigasz görög származású debreceni szobrászművész készített) sokáig a Rakovszky utcai iskola udvarán állt, 2020 tavaszán került a felújított villa elé, ahol ma is megtekinthető.

1960. augusztus 1-jén centralizálták a dolgozók általános iskolai oktatását, és megalakult a Dolgozók Általános Iskolája a Fürst Sándor utca 6. szám alatt, azaz a mai Rakovszky Dániel utca 8. szám alatt. Sokan mai napig csak dolgozók iskolájaként emelgetik az épületet.