2023.07.26. 17:30
Ezért vezet úgy sok sofőr, mintha soha nem lett volna jogosítványa
Kihagyás vagy rutintalanság esetén érdemes gyakorló órákat venni, hogy magabiztosan ülhessünk a volán mögé.
A diákok tudásához mérten zajlik a gyakorlás
Forrás: Illsztráció: Napló-Archív
Szinte mindenki ismeretségi körében van egy-két olyan ember, akinek ugyan van vezetői engedélye, és azt rendszeresen meg is újítja, de nem szokott volán mögé ülni.
– Sokan megszerzik a jogosítványt, amilyen fiatalon csak lehet, majd az élet olyan irányba sodorja őket, hogy nem kényszerülnek annak a használatára. Ezek az esetek az egészen triviálistól – nincs a családban autó, vagy nem engedhet meg magának egyet – egészen valamilyen traumáig bezárólag bármilyenek lehetnek – mondta érdeklődésünkre Hajdu Kristóf gépjárművezető-szakoktató.
– Előbbi esetekben gyakran belekényelmesednek az emberek a helyzetbe, és választják inkább a kerékpározást vagy a tömegközlekedést végérvényesen. Utóbbinál, például egy baleset résztvevőjeként átélt esemény, vagy több sikertelen vizsga, vagy akár csak egy rosszkor, rosszul megfogalmazott szülői intelem olyan traumát okoz az emberben, hogy minden motiváltságát elveszíti és beleragad abba a gondolatba, hogy neki biztosan nem menne a vezetés. Bármi is az ok, célszerű a rutintalan sofőrnek profi segítséget kérnie azért, hogy a lehető legnagyobb biztonságban, a lehető legjobb eszközökkel készüljön fel minden közlekedési szituációra – részletezte a Haonnak a szakember.
Könnyedén felfrissíthető a tudás
Ahogyan a mondás is tartja, olyan ez, mint a biciklizés. Ha már több évnyi vezetési tapasztalata van valakinek, akkor szinte bármennyi kihagyás után könnyedén fel tudja frissíteni, fel tudja idézni a tudását. Ha a kihagyásnak az oka egyszerű, például nincs autó, amit vezessen vagy nagyvárosba költözött és egyszerűbb a tömegközlekedés, akkor könnyedén visszajön az információ és a tapasztalat.
Ha viszont a kihagyás oka például egy balesetben való részvétel – akár a vétkes, akár a vétlen oldalon –, olyankor sokkal nehezebb a tudást feleleveníteni és arra építkezni, mert a baleset okozta trauma nagyon sokáig gúzsba kötheti a sofőr kezeit – emelte ki Hajdu Kristóf. Megjegyezte, ebben az esetben egy sokkal fokozatosabb és óvatosabb tanulási és tapasztalási folyamaton kell végigvezetni a diákot, hogy szépen lassan, de folyamatosan szerezze vissza a magabiztosságát és másszon ki a trauma okozta hullámvölgyből. Ilyenkor az oktató legnagyobb felelőssége, hogy motiváló és nyugodt légkört biztosítson, ezzel elnyerve a diák bizalmát.
Mi a teendő több év kihagyás után?
Vannak, akik a 30–40 órás oktatás után nem ülnek azonnal autóba, úgy tűnik, szinte teljesen a nulláról kell kezdeniük az egészet.
A friss jogosítványosok között nagyon nagy a szórás és a legnagyobb, különbséget okozó faktor maga a diák személyisége. Magabiztos tanuló esetén könnyebb, egy introvertált, félénk diáknál nehezebb a helyzet.
Ha ő maga is akarta a jogosítvány megszerzését és örömmel tud visszagondolni a felkészülésre és a sikeres vizsgájára, akkor akár több év kihagyás után is csupán néhány vezetési óra alatt visszanyeri az eredeti tudását és magabiztosságát, ott tudja folytatni, ahol abbahagyta. – magyarázta Hajdu Kristóf.
– Van viszont a friss jogosítványosok azon rétege, ahol valamilyen külső nyomásra – leginkább szülői kényszerre – tették csak le a vizsgát. Ilyenkor a diák nemcsak a vizsga okozta stresszel, hanem a szülői nyomással is meg kell küzdjön, ami kifejezetten megnehezíti a dolgát. Több újrakezdő diákom megosztotta velem, hogy akkoriban, amikor megszerezte a jogsit, úgy volt vele: csak legyen meg, soha többet nem vezet. Az esetek nagy részében ezeknek a diákoknak sokkal több idejükbe fog kerülni, hogy megszerezzék a biztos vezetési alapokat. Néha úgy érződik, hogy szinte kezdhetjük elölről az egész tanulási folyamatot, de valahol minden esetben neki kell vágni, hogy mihamarabb élvezhesse a diák a vezetést – hangsúlyozta az oktató.
Kiket értünk „hétvégi sofőrök” alatt?
A szakember a „hétvégi sofőrökről” is beszélt, azokról az autóvezetőkről, akik nagyon ritkán ülnek csak a volán mögé. Sok esetben beleolvadnak a környezetbe, önmagukban nem feltétlenül észrevehetőek. Különböző forgalmi szituációkban mégis feltűnhetnek. Általában a nem megfelelő előrelátásuk miatt kerülnek bajba, például állnak keresztbe egy kanyarodó sáv végén, mert nincs helyismeretük; álldogálnak a semmi közepén, mert keresik a megfelelő házszámot; vagy tolatnak egyirányú utcában, mert túlmentek az úticéljukon.
Nagyon sztereotip esetben, ténylegesen hétvégi napokon is lehet találkozni „hétvégi sofőrrel”. Ismertetőjelük lehet: 60-70 év körüli korosztály, megkímélt, tisztán tartott és keveset futott, 10-15 éves középkategóriás autó, a sebességkorlát alatt 10 kilométer per órával való belső sávban közlekedés. Bármelyik ismertető jel láttán célszerű a fokozott figyelem, a defenzív magatartás és az előzékenység
– fogalmazott a szakember.
Jogi értelemben, aki megszerezte a vezetői engedélyt, annak joga van beülni a volán mögé, de ez nem garantálja azt, hogy meg is van a kellő tudása hozzá. Aki például a jogosítvány megszerzése után nem vezet évekig, annak muszáj gyakorolnia, mielőtt forgalomba áll.
– Az első és legfontosabb lépés az elhatározás és a kapcsolatfelvétel. Iskolánk szolgáltatásai a gyakorló vezetés során az elméleti tudás felelevenítésétől az összes gyakorlati feladaton és közlekedési szituáción keresztül – a rossz beidegződések kigyomlálása is ide tartozik –, egészen a komplex vezetéstechnikai tréningeinkig tartanak. Először mindig feltérképezzük a diák képességeit, és ahhoz mérten kezdjük meg a munkát, amennyiben szükséges, egészen a legelején, a legkönnyebb módon, rutinpályán, automata váltós autóval. Ezt követően a folyamatos fejlődés érdekében egyre nehezebb helyzeteket generálunk és gyakorlunk a diák igényeinek megfelelően, de mindig a komfortzónáját csak egy kicsit átlépve. Az idő elteltével pontosabb képet látunk mi is a diákkal egyetemben és arra koncentrálhatunk, ami igazán nehézséget okozhat – magyarázta az oktató.
Ezek a nehézségek általában a parkolások, csúcsforgalmi szituációk, a nagyobb sebességgel való közlekedés. Ennek ellenére nemcsak közlekedési szituációkat vagy a parkolási manővereket gyakorolunk, hanem komplex vezetéstechnikai tréningeken is részt vehetnek a diákjaink.
Ezek során zárt pályán, közúti forgalomtól távol, már nemcsak a veszélyhelyzetek elkerülését lehet gyakorolni, hanem biztonságos közegben, direkt generált komplikáltabb helyzetekben adunk lehetőséget, hogy megtanulják kezelni azokat. Ezt a tudást a mindennapokba ideális esetben nem kell átemelni, de egy esetlegesen kialakuló veszélyhelyzetben már tudni fogják, miként kell reagálni és nem fognak leblokkolni – taglalta.
Forrás: Napló-Archív
Az újrakezdők félelmei
Megjegyezte, leggyakrabban a parkolási manőverek, az emelkedőn való elindulás és az előrelátás hiánya szokta okozni a legnagyobb problémát.
A parkolási manőverek során sok diákom említette, hogy inkább sokkal messzebb áll meg egy-egy bevásárlóközpont bejáratától és bevállalja a hosszabb sétát, mert nem mer két autó közé parkolni, vagy fél attól, hogy a parkolása során feltartja a sort. Ha valaki már régóta ezzel a hozzáállással parkol, nem kényszeríti magát a nehezebb feladatokra, akkor nem fog úgy fejlődni a vezetési tudása, mint amennyire lehetne. Visszatérő probléma a párhuzamosan hátramenetben történő parkolástól való félelem, de szerencsére minden alkalommal rácsodálkoznak a diákjaink, hogy mennyire egyszerű ez, ha elmagyarázzák mire kell figyelni
– mondta. Gyakran nehézséget okoz az emelkedőn való elindulás, Debrecenben jellemzően a Csapó utcai bevásárlóközpont parkolóházának felhajtója. Továbbá, egy-egy emelkedőn vagy lámpa előtti sorozatos lefulladás miatti hátulról érkező dudaszó olyan traumaként meg tud maradni az emberben, hogy a későbbi fejlődésben is hátráltató tud lenni.
Hajdu Kristóf tapasztalatai szerint általában ugyanazok a visszatérő félelmek szoktak előkerülni: az általános önbizalomhiányon túl, a sebességtől, a parkolástól, a többi közlekedőhöz viszonyított pozíciótól és az autó határaitól félnek az emberek.
Ha csak általános önbizalomhiány a gond, akkor egy egyszerű átfogó ismétléssel és jól időzített pozitív visszajelzésekkel könnyedén önállóvá válik a diák. – A sebességtől való félelem esetén néhány óra autópályázás után, parkolási nehézségek esetén ugyancsak néhány órányi intenzív manőverezés után már készen is állhat az újrakezdő. Ha valakinek az okoz nehézséget, hogy a rendelkezésre álló információk alapján pontosan érezze, merre vannak a többiek és merre van a többiekhez képest, ott egy hosszabb gyakorlás során állandó sávváltások és különböző sebességű közlekedés által szokhatja meg, hogy milyen pozíciót zár be a többiekhez képest. Ritka esetben van, hogy nemcsak egy általános önbizalomhiánnyal van dolgunk, hanem egy jelentősebb pesszimizmussal is. Utóbbinak rengeteg oka lehet, például negatív emlék, negatív visszajelzés, egy nem teljes mértékben támogató párkapcsolat vagy egy destruktív alapgondolat is, miszerint nő vagyok, a nőknek úgysem megy a parkolás.
Ez egy nagyon nagy butaság, sajnos mégis többször visszahallom a diákjaimtól. A vezetés egy tanulható készség, semmi köze a nemekhez. Ilyenkor sokkal odafigyelőbbek vagyunk és hagyjuk, hogy a diák a természetes tempójában merjen fejlődni. Nem baj, ha a fejlődés esetleg lassabb, a lényeg, hogy folyamatos legyen
– hangsúlyozta az oktató.
Gyakorló vezetés
Mint megtudtuk, az újrakezdők között mindenféle korosztály megtalálható, a fiatalabbakban és az idősebbekben is van annyi alázat, hogy mernek segítséget kérni. – Volt olyan diákunk, akinek alig két éve volt meg a jogosítványa. Az ő esetében nem is igazán az újratanulás volt a fő szempont, inkább csak le kellett porolni a meglévő tudást. Akadt, aki inkább csak szerette volna egy oktatótól is visszahallani, hogy jó úton halad. Volt szerencsénk 20 év kihagyás után újrakezdő diákhoz is. Ilyen esetekben inkább a kényszer viszi az embert ebbe a helyzetbe, például, mert a feleség eddig utas volt és a férj a sofőr, de sajnos a férj egészségi állapota nem engedte ezt tovább.
Ha tisztán a statisztikai adatokat nézzük, akkor általában 5-10 év kihagyás a leggyakoribb és azok keresnek fel bennünket, akiknek már van valamennyi vezetési tapasztalata, nem nulláról kezdenek. A diákjaink rendre mindannyian visszanyerik a magabiztosságukat és képesek lesznek újra az önálló közlekedésre
– összegezte Hajdu Kristóf.
Elmondta azt is, sok diákjuktól hallják vissza, hogy eddig nem azért nem kértek segítséget, mert nem mertek, hanem azért, mert nem is tudták, hogy lehet kitől. A gyakorló vezetés itt Debrecenben egy régi szolgáltatás, de az oktatók általános nagy leterheltsége miatt nem kapott nagy hírverést, sok oktató nem is vállal ilyen felkészítést. Nagy általánosságban körülbelül 10-15 órát szoktak a diákok venni, ennyi idő elegendő szokott lenni az önbizalom kialakulásához.
– Vannak azok a diákok, akik rákényszerülnek a jogosítványuk ismételt használatára, ők igen gyakran azzal keresnek meg minket, hogy csak a családi ház, a munkahely és az iskola háromszögében akarnak tudni vezetni. Természetesen nemcsak útvonalat tanítunk, hanem valós, univerzális vezetési tudást adunk át és minden esetben rájönnek a diákok, amit ebben a háromszögben tanulnak és tapasztalnak, az az ország bármely területén felhasználható – zárta.
