Húsz percük volt a debrecenieknek azon a végzetes reggelen, hogy biztonságba húzódjanak

Hat nagy bombatámadás érte Debrecent 1944. június 2. és szeptember 21. között, ezek közül az elsőnek ma van a 79. évfordulója. Akkor is pénteki nap volt, a szövetséges légierők szőnyegbombázása reggel 9 órakor indult a város fölött. Mint ahogy azt ebben a korábbi cikkünkben is írtuk, a csapás főleg a déli városrészt érte, központban a Nagyállomással. Odalett az Ispotály-templom, találatokat kapott az Erzsébet, a Tóth Árpád, a Hunyadi utca és a Piac utca déli része, de bombák estek Debrecen északkeleti részében is, az Ajtó, a Pereces és a Gólya utcán.

A korabeli híradások szerint, ahogy azzal már itt foglalkoztunk, a várost meglepetésszerűen érte a bombázás, és az erős déli szél is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a bombák a Nagyállomás mellett a lakóövezetekre is estek. Az első támadásban, Bihari László helytörténész kutatásai alapján, 130 repülő 1030 bombát dobott le.

Összesen csaknem 280 ház dőlt romba vagy sérült meg súlyosan, 380 lett életveszélyes, 800 pedig könnyebben sérült. 

Az első szőnyegbombázás a helyi közlekedési vállalat dolgozói közül is követelt áldozatokat.

Nagyon kevés idő volt biztonságos helyre menni

A tavalyi, Nagyállomásnál tartott megemlékezésen Szőllősi Béla, a Magyar Posta Zrt. kelet-magyarországi igazgatója a hajdú-bihari levéltár adatai alapján idézte fel, mi történt azon a tragikus reggelen.

– Szikrázó napsütéses idő volt azon a péntek reggel Debrecenben, valójában senki nem gondolt támadásra. A légi veszélyt jelző szirénákat már megszokta a lakosság, hiszen Budapest bombázása után gyakran megszólalt. A rettegés rutinná vált.

A bombázók a repülőtér felől érkeztek, szorosan egymás mellett, jellegzetes motorzúgással. Elsődleges célpontjuk a Nagyállomás és környéke volt, a vasúti közlekedés megbénítása, az ott veszteglő vasúti kocsikban vélt hadianyag megsemmisítése – mondta el az igazgató, hozzátéve: