Nem csak az ünnepvárásban, ajándékvásárlási szokásaikban is különböznek a debreceniek

Kedd délután a Napló is nyakába vette a várost, hogy megtudjuk, mennyire vonzó a Black Friday online piactere után a személyes vásárlás, és mennyire hátráltatják a meglepetések beszerzésének meghittségét a nagyáruházakban „driftelő” bevásárlókocsik. Jártunk utcai árusoknál, akik nem csatlakoztak az adventi vásár elit csapatához, de bemerészkedtünk a Kishegyesi úti gigaáruházba is. A napokban közzétett gazdasági elemzések mint mindig, idén is azt mutatják, hogy többet költünk, mint az előző évben, de maradjon ez meg a rend kedvéért, a karácsonyfa úgyis mindig szebb, a diós bejgli formásabb, az arrogáns szomszéd pedig mindig kövérebb, mint a tavaly. 

Mint megtudtuk, a Napló válaszadói között nem ritka szokás, hogy a fenyőfa alá saját maguknak is vásárolnak.

Kázmérné Éva sem döntött másként, aki kérdésünkre elmondta, megkíméli férjét a találgatástól, az ötletelés útvesztőjétől, a házastársi félreértések darázsfészkének felbolygatásától. Ezért míg férje, Sanyi a lottózóban tippel, az akciós újságból lesve jutányos áron szerzi be magának a keratinos hajvasalót és a memóriahabos párnát. Sanyi ha a szerencsejátéké nem is, de a négy évtizedes házasság másik nyertese, aki horgászszéket, katonai sátrat és kaparós sorsjegyet talál majd a Kázmér-fenyő alatt. 

Érzelmi döntések mentén 

Szabó Enikő és szakközépiskolás barátnői az érzékszervi tapasztalásban és az élményvásárlásban hisznek. Mint megtudtuk, nekik egyfajta zarándokút ez, három kívánságlista tételeinek egyazon napon történő beszerzése Debrecenben, bárhonnan, de kizárólag személyesen. Alaposan beöltözve indultak útnak az Árpád téri buszmegállóból a belváros felé a közösségi szuvenírbeszerzés idegenlégiósai, hogy a hajdúsámsoni hozzátartozóknak se teljen tárgyi örömök nélkül a szenteste. Ahogy vékonyodnak az érzelmi szálak, úgy személytelenednek az ajándékok, legalábbis ezt igazolják Miskiék, akik a gyerekeiknek és az unokájuknak kívánságlista, a kollégáiknak a protokoll szabályai alapján vásárolnak. Így fordulhat elő, hogy részletfizetésre ugyan, de drága kütyü és robotgép kerül a családi fa alá, míg a munkatársak fenyőfadíszt, adventi viaszgyertyát és az ünnepi vásáron érthetetlen okokból népszerű álomfogó-dekorációt kapják, kortól, nemtől függetlenül mindenki ugyanazt, egyencsomagban. 

Akár összegzésnek is vehetjük a debreceni nyugdíjas, Szabó Béla ide vonatkozó mottóját, aki délutáni ottjártunkkor épp szaloncukrot válogatott a Dósa nádor téri árus pultjánál. A volt vasutas szerint ajándékozni mindig lehet, de ami egyszer van az évben, az a szaloncukor. A kérdés csak az, mint minden decemberben: hogy ki látogatja majd meg, és kivel ehet majd belőle szenteste a Csapó utcai otthonában. 

SZD