Nagy érdeklődés mellett tartották meg a Bakator Bor- és Gasztroteraszt Bihardiószegen

Debrecen városa támogatásának köszönhetően, illetve a helyi önkormányzat és a Főnix Rendezvényszervező közreműködésében évről-évre egyre több borbarátot sikerült megszólítania a Bakator Bor-és Gasztrofesztiválnak, amelynek rendszeresen az Érmelléki borvidék központja, Bihardiószeg ad otthont – olvasható a Főnix Rendezvényszervező Nonprofit Kft. közleményében.

A rendezvény nyitányaként Bakator borok sajtónyilvános kóstolóját tartották meg a Várdai József Pincéjében. A borkóstolót Kovács Pál, Debreceni Borozó felelős kiadója és Pálfi Noémi borszakértő, a Nagyváradi Borbarátnők Egyesületének elnöke tartotta. Dr. Szabó József legújabb, Bihardiószegről és a Bakatorról szóló tanulmányát ismertette.

Ezt követően, a helyi borászok számára egy szimbolikus helyszínen, a bihardiószegi Nagyhegyen a Szent Orbán-emléktáblánál rendezték meg az idei program megnyitóját. Az ünnepségen többek között köszöntőt mondott Mados Attila, Bihardiószeg polgármestere és Puskás István, Debrecen alpolgármestere. Várdai József, a Zichy Gazdakör elnöke a 20. Bihardiószegi Borversenyen díjazott borászainak adott át elismerő okleveleket.

A Bakator Bor- és Gasztroteraszon 10 pincészet kínálta egész nap a borait. A helyi és a nagyváradi borbarátok mellett szép számmal érkeztek érdeklődők Debrecenből is, akiknek utaztatását Debrecen Városa külön buszjáratokkal is segítette.

A történelmi hagyaték

Magyarországon a 17-18. században sok olyan szőlőfajta volt, amelyik nem rokona a nyugati fajtáknak. Ezeket őshonos fajtának tekintjük, ebbe tartozik bele a Bakator – amelyet fénykorában 6-800 hektáron termesztettek és ennek ellenére csak az utolsó pillanatban sikerült a kipusztulástól megmenteni.

A bihari Érmellék borászati központja Bihardiószeg: ma az érmelléki borvidék bihari részének 250 hektárnyi szőlőterületéből 80 hektárt a településen művelnek. Debrecentől alig negyven kilométerre, a magyar-román határ túloldalán azonnal elénk tárulnak a szőlőskertekkel, borospincékkel tarkított dombok.

Egy monda szerint az első szőlőt Nagy Lajos király telepítette Diószegen. A debreceni polgárok figyelme a törökök terjeszkedése miatt a 17. század közepétől fordul a borvidék felé: sok debreceni polgár vásárolt szőlőt a városhoz legközelebb eső borvidéken, hiszen a jó érmelléki bor biztos megélhetést biztosított számukra – már 1690-ben 118 debreceni polgárnak 29 érmelléki településen volt nagyobb szőlője. Feljegyezték, hogy a város egykori szőlőskertjében a szüret idején Debrecenben szünetelt a közigazgatás is.

Az érmelléki boroknak a XIX. században jó híre volt: Széchenyi István, aki a IV. Hessen-Homburg Huszárezred hadnagyaként 1821-1825 között Bihardiószegen tartózkodott, nagyra becsülte az itt termett könnyű fehérborokat: „Fehér asztali borainkat, úgymint a könnyű Érmellékit, Lajoshegyit, Somlait, Neszmélyit, ízlésem szerint a világ minden fehér borai elé teszem”.

A diószegi borászkodás a 19. század második felében élte aranykorát: gróf Zichy Ferenc mintaszőlészetet és -borászatot hozott létre az uradalmi központban, illetve 1870-ben a Zichy család közbenjárásának köszönhetően az állam Bihardiószegen alapította meg az ország első borászati szakiskoláját, a vincellérképezdét is. Zichy 1820-ban, mint bihari főispán 102 holdas szőlőtelepet létesített a Nagyhegyen. A legnagyobb hordója 67 ezer literes volt, a tetejére 16 lépcsős létra vezetett. Ez akkor az ország legnagyobb boroshordója volt.

A vidék zászlósborává a Bakator vált. A piros héjú, kerek szemű, bogyója korán kezd édesedni, de lassan érik, héja vastag, ellenáll a szürkerothadásnak, ezért október második felében szüretelik. A szőlőfajta ugyanakkor rendkívül szeszélyes, sokat kell vele törődni. „Bakar, terem mikor akar”. Hosszan érlelhető, szépen begyűjti a területről az ásványos jelleget, de mégis megvannak benne a gyümölcsös ízek. A belőle készült bor jól nevelhető, testes, komplex. A kitűnő évjáratokban legendás borokat adott. Elég gyakran fehér aszúbort is készítettek belőle – a kínai császár is rendelt belőle 200 palackkal 1872-ben.

A történelmi Magyarországon Érmellék a harmadik legjelentősebb fehérboros vidéknek számított Tokaj és Balaton-felvidék után. Ezek a tények valóban egy olyan örökségre utalnak, amelyek ma is megmutatják a borvidék potenciálját. A II. világháború után a bihari Érmellék településein a Bakator már nem szerepel a termesztésre javasolt és termeszthető szőlőfajták között: jó hetven évre el is tűnt Bihardiószegről. A fajtát elsőnek Szeremley Huba termesztette újra a Badacsony-hegyen (2008-tól újra elismert fajta lett Magyarországon).

Ma a legautentikusabb forrásnak az avasújvárosi hegyet tarják, onnan kerültek visszaörökítésre – többek között a debreceni önkormányzat támogatásának köszönhetően – a bakator szőlővesszők az Érmellékre, többek között Bihardiószegre is. Innen hozott vesszőkkel telepítette újra a fajtát Bihardiószegre a Heit család 2013-ban. A bihardiószegi borászoknak szimbolikus üzenettel is bír, hogy Debrecen szőlőskertje, illetve a Bakator népszerűsítését célzó rendezvények Debrecen városának támogatását is élvezi. 2017-ben megalakult a Bakator Szövetség, amely a térség borturizmusának fellendítését is célozza.