Az alapító nevét őrzi a volt Patai-iskola Csökmőn

Sok csökmőinek vannak szép emlékei a Patai-iskoláról. Arról az egyszerű épületről, aminek a hangulata megmaradt mindenkiben, aki valaha is ott koptatta az iskolapadot. Talán a hely, ahol áll, adta azt a meghittséget, amit senki nem tud elfelejteni. Messze esik a falu forgalmasabb helyeitől, hiszen a Cserepes és a Vörösmarty utca torkolatánál bújik meg buja orgonabokrok mögött. Csend, nyugalom honolt ott mindig. Alsó tagozatosok jártak oda, főleg harmadik, negyedik osztályban. Egy jó ideje már nem funkcionál iskolaként. Időnként még helyet adott ugyan egy-egy szabadidős foglalkozásnak, civil szervezetnek, jelenleg azonban kihasználatlan.

A szép emlékek őrzői

– 1980-ban, harmadikosként voltam a Patai-iskola tanulója. Egy évig jártunk oda. Huszonhárom fős osztályunknak Rácz Imre volt az osztályfőnöke. Nagyon jó volt oda járni, mert csak mi voltunk ott, és miénk volt az egész udvar. Volt, hogy ott kellett maradni az egész osztálynak korrepetálásra. Az osztályfőnökünk a szomszédban lakott, így amikor hazament ebédelni, nekünk addig tanulni kellett, és amikor visszajött, mindenkinek sorban fel kellett mondani a leckét. Aki tudta, az haza ment, aki nem, az még maradt tanulni. Szigorú, de jó tanár volt – emlékezett vissza az ott töltött időre Tóth Imréné Nagy Ilona, egy volt diák.

Jóval később járt oda Farkasné Vasvári Nikolett, aki szívesen idézte fel az ott töltött korszakot: – 1998-tól 2002-ig tanultam a Patai-iskolában. Szerettem. Jó volt ott kezdeni az iskolát, ahol csak az évfolyamunk két osztálya tanult. Igazán családias hangulatban teltek az első évek. Az egész udvaron mi játszhattunk. A fiúk fociztak, a lányokkal az orgonabokrok között bújócskáztunk, vagy a járdán gumiztunk. Bekukucskálhattunk a pince apró ablakain, és történeteket találtunk ki, mik lehetnek odalent. A legjobb mégis az volt, amikor egy alkalommal elromlott a gyerekek mosdója, és a mi, b osztályosok terméből nyíló tanári mosdót használhattuk, amibe egyébként nem mehettünk be. Az is emlékezetes élmény számomra, amikor egy reggel az osztályteremben álló csempekályha mögül kiröppent egy denevér.

Emléktábla a falon

Özvegy Patai Jánosné született Cs. Nagy Juliánna 1933-ban házas telket adományozott az egyháznak iskolaalapítás céljából, ötezer pengő értékben. Korabeli egyházi jegyzőkönyvek tanúskodnak nagylelkű jótékonykodásáról. 1934-ben még egy az utolsó vacsorát megörökítő nagy méretű képpel is megajándékozta a helyi egyházközséget. Egy 1936-os egyházi jegyzőkönyv szerint az elnöklő lelkipásztor bejelentette, hogy a Patai Jánosnétól ajándékba kapott ház renoválásra szorul. Pontosan ez áll a dokumentumban: „a tetőzet több helyen becsurog s ezzel az egész épület rongálódik. Nagyobb renoválás nem kell, csupán ami feltétlen és elkerülhetetlenül szükséges. Javasolom, hogy presbitérium a gazdasági tanácsot bízza meg, hogy ez ügyben intézkedjék.”

1937-ben Kádár D. Lajos beadványban javasolta a presbitériumnak, hogy az iskolaépületen az adományozó özvegy nevét őrző emléktáblát helyezzenek el. 1940. december végén egy másik jegyzőkönyvben újra szó esett az adományozóról. Bérczy Miklósné tanárnő javasolta a presbitériumnak, hogy az alapítványi iskolában özvegy Patai Jánosné arcképét helyezzék el, és rendeljék el az ott tanító mindenkori tanítónak, hogy az alapító halálának napján a gyermekek előtt megemlékezzenek róla, és ha az időjárás engedi, a sírjához is látogassanak ki minden november 22-én. Nem tudni, meddig tartottak a megemlékezések, de amikor már nem egyházi, hanem állami iskolaként működött, nem lehetett hallani erről. A márványból készült emléktábla azonban mai napig ott látható az épület falán.

B. Kiss Andrea