Új gyógyító eljárást hozott Amerikából a debreceni szívgyógyász

A hazai egészségügy legmagasabb kitüntetését, Semmelweis-díjat kapott dr. Csanádi Zoltán professzor, a Debreceni Egyetem Általános Orvostudományi Kar Kardiológiai Intézetének intézetvezető egyetemi tanára június 29-én Budapesten. A magyar egészségügy napja alkalmából tartott ünnepségen prof. dr. Kásler Miklós, az emberi erőforrások minisztere még három további Semmelweis-díjat adott át, és májusban szintén ezt az elismerést kapta Karikó Katalin biokémikus, a szintetikus mRNS-alapú vakcinák technológiájának kifejlesztéséért.

– Szegedi születésű vagyok, a Szegedi Orvostudományi Egyetemen kaptam az általános orvosi diplomámat 1984-ben. A szívgyógyászat már hallgatóként megtetszett, ezen a területen kezdtem dolgozni Szegeden – idézte fel kérésünkre pályája indulását Csanádi professzor. Pályája fontos mérföldkövének tartja, hogy 1992–95 között három évet dolgozott Ontario államban, Kanadában. – Itt a szívritmus­zavarok kezelésének olyan új módszereit tanultam meg, amelyeket az amerikai kontinensen is akkoriban kezdtek alkalmazni. Ezek olyan szívkatéteres műtétek, orvosi terminológiával katéterablációs technikák, amelyekkel különböző szívritmuszavarok gyógyíthatók a szívbe vezetett katétereken keresztül, úgy, hogy a ritmuszavar kiindulását, az esetleges elektromos hibákat megkeressük a szíven belül, és hőleadással kiiktatjuk. Sok probléma így véglegesen megoldható, teljes gyógyulás érhető el – magyarázta a professzor. Mint mondta, ez a módszer akkor nemhogy itthon nem létezett még, de a világban is újnak számított. Ugyancsak ebben az időben jelentek meg a beültethető elektromos eszközök új változatai, a beültethető defibrillátorok, amelyek lényegében a pacemaker továbbfejlesztett változataként már nemcsak a lassú, hanem a gyors szívműködés okozta életveszélyes állapotokat is képesek kezelni. Csanádi Zoltán példaként megjegyezte, hogy egy ilyen eszközt kapott az a dán focista, aki a mostani Európa-bajnokság egyik meccsén lett rosszul.

– Kanadából 1995-ben jöttem haza Szegedre és hozzáláttam bevezetni, meghonosítani ezeket a technikákat. Felépítettem a klinikán a korszerű aritmológiát, vagyis a szívgyógyászatnak a szívritmuszavarokkal foglalkozó ágát, számos kollégát tanítottam meg ezekre a módszerekre. Nemcsak Szegeden, de számos helyen az országban tanítottam, bemutató műtéteket végeztem; jó érzéssel tölt el, hogy az itthon ma ezen a területen dolgozó kollégák közül sokan rövidebb-hosszabb ideig dolgoztak mellettem – mondta el a professzor. – 2004-ben Édes István professzor hívott Debrecenbe, itt akkor még nem működtek ezek az eljárások. A debreceni klinikán is elkezdtem a korszerű ritmuszavar-kezelést, sok fiatal munkatársamat megtanítottam az új módszerekre, ma már egy nagy csapat végzi a Debreceni Egyetemen ezeket a beavatkozásokat. 2017-ben kaptam kinevezést a Kardiológiai Intézet és a Kardiológiai és Szívsebészeti Klinika vezetésére.

Nem volt könnyű a kezdet

Azt is elárulta, nem volt könnyű dolga, amikor az új módszereket elkezdte itthon használni. – Mindenek előtt, sok kolléga szkeptikus volt az új módszerek sikerét illetően, számukra be kellett bizonyítanom, hogy ezek a terápiák valóban működnek. Műszerekre volt szükségem, ezeket részben magam, saját költségemen hoztam haza Kanadából, az induláshoz jórészt ezeket használtam, később persze itthon is akadtak segítőim. A következő lépés volt, hogy elkezdjem a munkatársaimat megtanítani az új módszerekre, mert a csapatmunkában hiszek. Örömmel tölt el, hogy sok fiatal kollégámat a külföldi tanulás lehetőségéhez is hozzásegítettem, többen tölthettek el egy teljes évet kiváló európai aritmiaközpontokban. Eközben a debreceni centrumot is nemzetközi oktató-, képzőhelyként ismerték el, ahol az elmúlt 10 évben több mint 50 külföldi kolléga vett részt különböző tréningprogramokban néhány naptól akár 2 évig terjedően.

– Úgy gondolom, a Semmelweis-díjjal elsősorban azt a munkát ismerték el, amit az említett szívgyógyászati módszerek hazai meghonosításáért és elterjesztéséért végeztem. Emellett fontosnak tartom a tudományos munkát, elnyertem a Magyar Tudományos Akadémia doktora címet, aktív tagja vagyok a hazai tudományos közéletnek, jelenleg a Magyar Kardiológusok Társaságának elnökeként is dolgozom. Több évtizede különböző vezetői posztokat töltök be szakmai szervezetekben, korábban az Európai Kardiológiai Társaságban is vállaltam feladatokat. Nagyon fontosnak tartom a fiatalok oktatását, fejlődésük elősegítését a klinikai és a tudományos munkában egyaránt. Az elmúlt években öt PhD-hallgatóm védte meg téziseit, jelenleg is ugyanennyien dolgoznak mellettem – hangsúlyozta a professzor.

Érdeklődésünkre arról is beszélt, milyen irányba fejlődik a szakterülete. – A szívbetegellátásért elsődlegesen felelős két szakma, a szívsebészet és a kardiológia együttműködése minden korábbinál szorosabbá vált. Egyre több, korábban kizárólag sebészi úton kezelhető problémára van kisebb beavatkozással járó katéteres megoldás. Már nemcsak a ritmuszavarokat és a koszorúér-betegségeket kezeljük így, hanem számos billentyűbetegséget is – mondta Csanádi Zoltán, megjegyezve, hogy a debreceni a legnagyobb katéteres billentyűbeavatkozásokat végző vidéki centrum hazánkban. – Ez óriási előny a betegeknek, hiszen ilyenkor nem a mellkas megnyitása útján végzett operációval gyógyítunk, és egy katéterezés után a betegek már másnap fölkelnek és pár nap múlva hazamennek. Persze ma sincs erre lehetőség minden esetben, a szívsebészetre továbbra is nagy szükség van, és a szívsebészeti műtétek is a kevésbé invazív, a beteg számára kisebb megterhelést jelentő irányban fejlődnek.

SzT