Természetesnek vesszük, de nélküle „középkor” lenne – mi az?

Kitöltünk egy pohár vizet a belváros egyik utcájában, fehér, kissé zavaros. Egészségtelennek találjuk, a vízmű embereit hibáztatjuk, vagy a csapot vizsgáljuk, mi romolhatott el. Bele sem gondolunk, hogy vajon milyen komplex feladat húzódik a háttérben, amelynek köszönhetően tiszta, fogyasztásra alkalmas vizet ihatunk a nap minden percében. Debrecen vízházbázisáról, a felvetődő fejlesztésekről, a város gondoskodó hozzáállásáról és a dolgozók alázatos munkájáról a Debreceni Vízmű Zrt. vezérigazgatója beszélt a Napló érdeklődésére.

Gorján Ferenc elöljáróban rámutatott: – A folyamatos beruházásokhoz, fejlesztésekhez – melyek fellelhetőek a városban – szükséges, hogy az alattuk lévő közművek is ki legyenek cserélve.

„Itt ugyanis 40–50, esetenként 90–100 éves vezetékekről van szó.”

A csere kötelező, hiszen ha egy új burkolatot kap az aszfalt, vagy letérköveznek egy területet, nehezen fér bele pár hónap vagy néhány év múlva egy csőtörés. A munkálatok során ki kell váltani a vezetéket, így megbontják a hálózatot. Azonban – mivel az ivóvíz élelmiszernek minősül – nagyon szigorú szabályok vonatkoznak rá. Amikor kicserélnek egy vezetékszakaszt, tolózárat, tűzcsapot, addig nem kapcsolhatják be az adott részt az élő vízellátásba, amíg nincs meg a sikeres nyomáspróba (mely azt igazolja, hogy a kötések erősek, az anyagok megfelelőek), valamint két darab negatív vízminta (mely azt mutatja, az új rendszerbe jutott víz minősége is megfelelő, az építés során nem jutott káros anyag a rendszerbe).

– Utóbbihoz klórozni kell a szakaszt, vélelmezhetően ebből adódnak a problémák. A fertőtlenítés elvégzéséhez ilyenkor nagyobb adag klór kerül a rendszerbe, ami az átadás után – egy rövid időre – bennmarad a hálózatban. Ez semmilyen közegészségügyi problémát nem okoz, átmeneti állapot csupán – hangsúlyozta a vezérigazgató, hozzátéve: akár több kilométerre a munkálatoktól is lehet klórosabb a víz ilyenkor. – Nem kell feltétlenül a Thomas Mann utcában lennie egy beavatkozásnak, hogy ez a hatás érződjön. Debrecen ivóvízhálózata mintegy 1000 kilométer hosszú, amiben az áramlási viszonyok változóak. A víz mindig a kisebb ellenállás irányába megy, amit az határoz meg, hogy éppen hol és mennyi vízkivétel (csapmegnyitás) van, így óhatatlanul megesik, hogy egy adott ponton történő beavatkozás miatt 2 kilométerrel arrébb érződik a hatás. Emiatt kell rendszerszerűen fejleszteni. Ha például a Déli Ipari Parkban akar valaki beruházást eszközölni – amelynek biztosan lesz víziközműinfrastruktúra-igénye is – lehetséges, hogy a Benczúr utcai telepünkön kell hozzá valamilyen beavatkozást megtenni, hogy eljuthasson a víz.

Együtt a fejlődésért

Gorján Ferenc szerint a város gondoskodó, és figyel arra, hogy a beruházások alatt a vezetékek lehetőség szerint cserélve legyenek. – Ez egy közös munka. A víziközmű-rendszerek tulajdonosa az önkormányzat. A Debreceni Vízmű Zrt. az üzemeltető, emiatt szoros és példaértékű együttműködés van a város és a szolgáltató között. A Debrecen 2030 példájára elkészítettük a DeVíz2030 programot, amely a vízmű műszaki fejlesztési stratégiája, arra válasz, hogyan lehet hozzáigazítani a víziközmű-infrastruktúrát a város fejlesztési stratégiájában megjelenő beruházásokhoz. Vízbázisoldalról jól állunk, további kutak fúrására, felújítására azonban szükség van. Jelenleg Debrecen vízigénye csaknem 40 ezer köbméter naponta, de a vízbázisban a napi természetes utánpótlás több mint 70 ezer, így bőven áll rendelkezésre még tartalék.

– A pandémia során a több kézmosás, fertőtlenítés sem emelte a vízhasználatot. Szinte ugyanannyi volt a fogyasztás, a jól látható különbséget a felhasználás helye adta: az otthoni munkavégzés miatt a lakossági vízigény megnőtt, a közületi pedig az intézmények zárvatartásával egyenesen arányosan csökkent. A hálózatot kell majd inkább fejleszteni, ahol nyílnak új utcák, oda vezetékrendszereket kell építeni, szivattyúgépházra lesz szükség. Debrecen ilyen értelemben nagyon pozitívan kezeli a szolgáltatót, segítőkészen és érdeklődve egyeztetnek a beruházások kapcsán. Felismerték, hogy nem működhet a víziközmű-infrastruktúra nélkül egyetlen nagy beruházás sem. És éppen emiatt nem értik sokan, hogy miért okoz forgalmi dugót, lassítja a város közlekedését egy-egy beavatkozás, miközben nagyban zajlik a vezetékezés, a beruházások csendesebb oldala – fejtette ki a szakember.

A vízmű Debrecenen kívül 39 településen van jelen, mindösszesen 466 munkatárssal. Magyarországon a 10 millió lakosnak nagyjából 20 ezer vízműves tisztítja a vizét, ami szintén elenyésző. – Az emberek megszokták, hogy van víz. Reggel felkelnek, és folyik a csapból, le tudják húzni. Ennek megteremtése azonban jóval árnyaltabb, rengeteg mérnöki precizitást igénylő feladat, egy komplex rendszer napi működtetése.

„Maximális tiszteletem az egészségügyi dolgozóknak, rendőröknek, tűzoltóknak, de szeretném kiemelni, hogy az én kollégáim is dolgoznak szenteste, hiszen egy műtétre még a bemosakodást sem lehet elvégezni, ha nincs víz.”

Fontosnak tartom hangsúlyozni az ő áldozatkészségüket is. 40 ezer köbméter vízből nagyjából ugyanennyi szennyvíz képződik, amelyet biztonságosan el kell vezetni, és meg kell tisztítani. Ha ez nem lenne – közegészségügyi értelemben – a középkori szinteket ütné meg egy város – összegezte a vezérigazgató.

Jó minőség, változó íz

A szakember szerint Debrecennek nagyon jó a vízbázisa, így a tisztításhoz vegyszereket szinte nem is kell használniuk. – Jó minőségű, 85–200 méterről kitermelt ivóvízről van szó, a hálózatba fertőtlenítőszerrel kerül be, ám ez a maximális határérték egytizedét jelenti, és csakis azért van szükség rá, hogyha csőtörés történne, a régi vezetékeken találkozna szennyeződéssel, ez a kis mennyiségű klór biztosan lebontsa azt, és így biztosítani tudjuk az ivóvíz minőségét. Hat-tíz­ezer éves vizek ezek, és mivel mélységi vizekről beszélünk, nincs összefüggésben a szárazsággal, a talajvízzel sem. Magyarországon egyébként is mindenhol megfelelő minőségű, egészséges, tiszta ivóvíz található.

– Az természetesen szubjektív dolog, hogy ki mit érez finomnak. Én a Balaton partjáról érkeztem, a keszthelyi karsztvíz ízlik a legjobban, de az helyfüggő, hogy a lakosság mihez szokott hozzá. A végeredmény változatlan: ugyanaz a minőség, csak a technológia különbözik – zárta gondolatait Gorján Ferenc.

Péter Szabolcs