Fesztiválra kerekedett a város apraja-nagyja, juniálissal kezdődött a nyár

Sarokba kerültek az iskolatáskák, mosógépbe a szájmaszkok péntek délután, egy héttel a várva várt vakáció előtt. Ha volt is, csak a naptár jegyezte a május végi gyermeknapot, egyrészt a még bátortalan programszervezés és a tanácstalan szülők, másrészt a ravaszul ünneprontó esőzés miatt, mely az egyébként könnyedén megtervezhető biciklitúrát és fagyizást is szabotálta nemrég az ünnepeli vágyó családoknál.

Nem gördült akadály azonban az önfeledt hétvége elé június első vasárnapján a Vekeri-tóhoz közel, ahol az út mellett hosszú sorban parkoló autók és a mellettük óvatosan araszoló családok már messziről jelezték: a többhetes digitális oktatás és otthoni tornaóra után most a legkisebbek is felszabadulhatnak.

A bejárathoz érve türelmetlenül topogó apró lábak és a belépést gördülékenyen navigáló szervezők forgataga fogadta a Naplót. Szabóék két óvodás kislánnyal és a babakocsiból egykedvűen szemlélődő kisfiúval vették jobbra az irányt, egyenesen a lángosos bódéhoz. Erika, az édesanya a legrutinosabb nepáli serpákat meghazudtoló teherbírással igazgatta család csomagjait, közben kérdésünkre frappáns összegzéssel csak annyit válaszolt: nem bírták a négy fal között, és ha jégeső hullana most, akkor is ugrálóváraznának egyet a gyerekekkel.

Hajdú-Bihar megye legnagyobb gyermekfesztiválját az első nyári hétvégén a Véda Rendezvényszervező hívta életre. Keszthelyi Zoltán szervező a Naplónak elmondta, a kétnapos programsorozat látogatóinak száma már a vasárnap délelőtti órákban elérte az ötezret. A hathektáros, természetközeli területen megrendezett juniálison szombaton az élő dínó-show volt a legnépszerűbb, de a driftbemutató és a légvár is tömegesen vonzotta a védettségi igazolvánnyal rendelkező érdeklődőket.

Nosztalgia, szuvenírrel

A kisbabától a nagymamáig valóban minden korosztály keresett, megcsodált, megkóstolt kipróbált vagy kifizetett valamit a hatalmas zöldterületen. A ceruzaelemmel működtetett ugató kiskutyával, a műanyag szélforgóval és az ovisoktól roskadozó ugrálóvárakkal hiánypótló szolgáltatásban részesültek azok is, akik a Mihály-napi vásár távol-keleti portékáit vagy az egységesen tornacipőszagú belvárosi játszóházak élményelemeit keresték.

A kamaszok sem unatkoztak

Régi keletű dilemma a tinédzsereket nevelő szülők gyermeknapi programszervezése kapcsán, hogy amikor a felső tagozatos gyerek már kinőtte a pónilovaglást és a fonott kosaras körforgót, milyen programmal villanthatunk neki, hogy ne csak a hamburger-kóla páros miatt mozduljon ki a számítógép mögül. A szervezők erre is gondoltak; lélegzetelállító driftbemutató, páncélos lovagpárbaj és paintballpáya várta a rendszerint látványosan és professzionális tudatossággal unatkozó korosztályt. A tizenkét éves Nagy Máté akkor sem vette le tekintetét a füstölgő kerekű, betonpályán parádézó autókról, amikor megkérdeztük, mit szól ehhez a videójátékot idéző látvány és hangélményhez. – Most nézem meg másodjára – vetette oda foghegyről, jogosan érzékeltetve persze, hogy álljunk odébb, így nem is zavartuk tovább a szemlélődésben.

Lehet óckodni a sorbanállástól a fagyiért, szabad sokallni a jégkásáért az ötszázast, illik, de csak halkan bóvlinak nevezni a kirakodóvásár kínálatát. Azt azonban nem érdemes elfelejteni, hogy néhány hete még csak álmodoztunk arról, hogy maszk helyett csillámtetoválás, fertőtlenítő gél helyett olvadt vattacukor, a zsúfolt bevásárlóközpont helyett zöld erdő övezte matiné lesznek az első júniusi vasárnap hívószavai.

SZD