Sárkányon lovagolt a hajdúdorogi garabonciás, Böszörményben a kötekedőt is így hívták

Ha egy nagy hollywoodi stúdió egyszer úgy döntene, hogy filmes univerzumban fonja össze a magyar mondavilág lényeit, legendáit, egyszerre forgathatna pszichohorrort, ijesztgetős kísértetsztorit és gyermeki tündérmesét, annyira masszív és gazdag az alapanyag. Folklórunk ugyanis részben démonok, boszorkányok és a mágia otthona, az alakok között pedig olyan is van, mely Hajdú-Bihar megyéhez köthető. De melyek pontosan a régi hitvilág központi szereplői? Hogy áll az ezzel kapcsolatos forráskutatás? És egyáltalán van arra bármilyen esély, hogy a tarpai farkasember egyszer tartósan a magyar hiedelemvilág része lesz? A misztikus figurák univerzumában dr. Marinka Melinda néprajzkutató, az MTA-DE Néprajzi Kutatócsoport, ELKH tudományos munkatársa segített eligazodni.

Három világ rengeteg lakója

„A Mitvisz a Gyurka bácsi pulikutyája volt, hanem hogy a markoláb mi volt, arra világéletemben soha rá nem tudtam jönni. Pedig gyerekkoromban minden lépten-nyomon hallottam a nevét. Ha apám a kerekítőkést nem találta, vagy a macska elveszett a háztól, vagy a csengettyűkörtéből reggelre egy se maradt a fán, vagy hirtelen elolvadt a hó: azt mind a markoláb vitte el. Sőt mikor egyszer napfogyatkozás volt, Gyurka bácsi azt is azzal magyarázta, hogy a markoláb vitte el a napot.” A Kincskereső kisködmönben Móra Ferenc külön fejezetben ír a markolábról, aki a hiedelem szerint a Nap és a Hold fogyatkozásakor falta fel az égitesteket. Móra soraiból – vagyis a főhős kisfiú, Gergő belső monológjából – is leszűrhető, hogy a lénnyel elsősorban a gyerekekre hozták és hozzák néha ma is a frászt, nem is csoda, hogy a figura ennyire mélyen gyökeret vert a köztudatban. Arról viszont már valószínűleg az ijesztgető szülők, nagyszülők is kevesebbet tudnak, ez a misztikus szerzet hol él pontosan, azaz hová kötötték őt azok, akiktől a legenda maga származik. A markolábot és a többi földöntúli erejű alakot a kereszténység előtti magyar mitológia háromszintű világrendszerben helyezte el. Ebben a felosztásban a felső a jó, az alsó a rossz szellemek világa, a középső pedig az embereké, de a hiedelem szerint a természetfeletti lények is ez utóbbihoz tartoznak.

Mint arra dr. Marinka Melinda rámutatott, a világok központi helyén egy népmesékből is ismert motívum, a világfa áll. – Ezen keresztül kapcsolódnak össze a felső, középső és alsó világok, amelyekre a világkép rendezőelve szerint a mindenség oszlik. Ez a világfa a mesei analógiában az úgynevezett égigérő fa, amelyen a világok egyes alakjai mozogni tudnak – részletezte a szakember, akit arra is megkértünk, ismertesse a világok legfontosabb, legegyedibb lényeit.

– Természetfeletti erővel bíró személyek például a boszorkányok, táltosok, gyógyítók, halottlátók, tudós pásztorok; természeti lények közül megemlítendő a lidérc, a kísértet vagy a markoláb – hangsúlyozta a kutató, külön is kiemelve a táltos alakját.

– A táltoshoz fűződő képzetek napjainkig megtalálhatók a köztudatban. A foggal, többletcsonttal (esetleg hat újjal) vagy burokban született gyermekhez fűzött különleges viszonyulásunkra számos példát lehetne felhozni. Napjainkban is fennáll a vélekedés, hogy aki ezeknek a tulajdonságoknak valamelyikével jön a világra, arról feltételezhető valamilyen különleges képesség – ismertette a szakember, aki nyírségi kutatásai alatt talált egy esetet az előző század derekáról, amikor a bába az újszülött egyik kezéről a hatodik ujjat a születést követően azonnal levágta a fürdetővízben, szinte teljesen titokban, nehogy kiderüljön. Mint a kutató megjegyezte, valójában nem tartották kifejezetten jónak, sőt inkább nehéz sorsúnak vélték azt, akiről feltételezték természetfeletti képességeit a társadalomban. – A tudós, táltos alakjai tehát valamelyest közismertek számunkra. Például Ady Endre személyéről is sokan tudják, hogy hat ujjal született, és ezért különleges képességekkel bírónak tartották – mutatott rá dr. Marinka Melinda, aki szerint hasonló még a boszorkány alakja, amely a köztudatban szintén jobban elterjedt, képzetének fennmaradását a mesék, de napjaink modernkori elgondolásai is erősítik.

Az az eddig szóba hozott figurák listájából is világosan kiolvasható, hogy egy részük nemcsak a magyar mitológiában létezik, hanem szélesebb körben, akár globálisan is elterjedt. A szakember ezzel összefüggésben az európai folklórból ismert és a magyar vonatkozású lények közötti átfedésre világított rá.

„Ezek közül a sárkányt emelném ki, hiszen alakja alapvetően nem is olyan egyszerűen értelmezhető, illetve többféle irányból is megközelíthető. Az európai kapcsolódás vonalán több népcsoportnál is megtalálható, és történetileg is visszavezethető a lény és alakváltozatainak jellegzetessége.”

– Egyes népek felfogásában kígyóalakban látható, de a többfejű vagy a szárnyas forma is megjelenik olykor. Különösen érdekes a szláv, délszláv népek mitológiája ebből a szempontból, de a népmese vonatkozásában is ismét lehetne példákat említeni, ugyanakkor a mesei hétfejű sárkány nem egyezik a néphitben előforduló sárkány képével – részletezte dr. Marinka Melinda.

A Hortobágy titkai

A szakembertől azt is megkérdeztük, van-e olyan lény, amely kifejezetten Hajdú-Biharhoz, a Hajdúsághoz kapcsolható. – A cívis hiedelemvilág az, amit itt első körben megemlítenék. Ez, hasonlóan más területekhez, átszőtte az emberi élet nagy fordulóit, az ember környezetét, de kiterjedt a hétköznapokra és az ünnepnapokra is egyaránt, így a munkához vagy egyéb tevékenységhez kapcsolódóan is értelmezhetjük – jegyezte meg dr. Marinka Melinda. Hozzátette, a hagyományosan ismert alakok, például a táltos, a füvesasszony, a javasember, a tudós, a garabonciás, a lidérc, az ördög, a boszorkány itt is elterjedtek, de a néprajzkutató idekapcsolta az olyan, szintén széles körben közismert jósló tevékenységeket is, mint a hagymakalendárium vagy az ólomöntés.

„A természethez közeliség, a természet ismerete a különféle ártók elhárításánál éppolyan fontos, mint a gyógyításban. A preventív vagy produktív eljárások egy-egy különös képességgel bíró személy esetében alapvetően feltételezte ezt, de az egyszerű, nem specialistaként létező ember is képes volt kisebb bajok elhárítására, vagy például a rontás elleni védekezésre. A hortobágyi pásztorok például ilyen tekintetben sokféle alakot és mágikus eljárást ismertek”

– mutatott rá a néprajzkutató, majd ezután a debreceni példákra is kitért. Mint megjegyezte, ezek között említhetjük Csokonai költészetét és a garabonciás diák alakját, amelyet az ország esetleges iskolai tanulmányai során ismerhetett meg. – A garabonciás a 18-19. század folyamán még köztudatban forgó személy volt, amelyhez az ördöngösséget, a bűbájosságot, a varázslás cselekményét társították. Hajdúböszörményben a kötekedő emberre is ezt a jelzőt mondták, Hajdúdorogon sárkányalakkal együtt volt ismert – hozta sorban a megyei változatokat.

Mesés a helyzet – meg nem is

Egyértelműnek tűnik, hogy a lények és a hiedelemvilágban betöltött szerepük vizsgálata állandó forráskutatáson és -feldolgozáson alapszik. Adódik a kérdés, mennyit tudunk arról, hogyan és mikor épültek be a magyar kultúrkörbe, mennyire részletesen dokumentáltak, és mi a helyzet a manapság rendelkezésre álló szakirodalommal. A Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszékének oktatója több szempontot is megvilágító válaszából külső behatásokkal átszőtt összkép rajzolódik ki.

„Több kutató művéből ismerhetjük a honfoglaló magyarok hitvilágát, így mondhatjuk, hogy a Kárpát-medencébe érkezésünk előtti időkig is vissza lehet vezetni egy-egy hiedelemalak létezését vagy nemlétét.”

– Ugyanakkor az európai, kelet-európai folklórban számos hasonló figurát dokumentáltak. Nehéz megmondani tehát, hogy melyek azok, amelyek már ideérkezésünkkor itt voltak, és melyek azok, amelyeket a honfoglalók hoztak magukkal. Egy másik fontos tényezővel is számolnunk kell, ehhez pedig újra a mese műfajával való párhuzamhoz kell visszakanyarodnunk. A mese esetében is tudjuk, hogy alakulása, fejlődése egyrészt az európai vonatkozású hatásokból, másrészt távoli, keleti vidékekről származó elemekből táplálkozik, rétegződik – emelte ki az összefüggést dr. Marinka Melinda, majd megjegyezte: a magyar mitológia a tudományos néprajzi érdeklődés egyik legkorábbi fókuszterülete, ugyanakkor a babonaként való értelmezése miatt igazán a 18. századtól beszélhetünk a téma mélyebb feltárásáról.

– A 19. század nagy jelentőségű alkotása Ipolyi Arnold Magyar Mythologia című műve, amely a Grimm testvérek német mitológiájának mintáját követte. A 20. században többféle szempontból is megközelítették a témát, és a napjainkra Európa-szerte elterjedt érdeklődésnek köszönhetően jelentős a létrejött adatbázisok aránya. Ezek a kutatási eredmények lehetővé tették az európai szintű összehasonlítást és az alakok funkciójának, jellemzőinek újraértelmezését is – magyarázta a néprajzkutató, majd egy korábbi példára utalva hozzáfűzte: a táltoshoz fűződő elgondolások például hosszú időn keresztül tartották magukat, de napjainkban már folynak olyan szemléletű vizsgálatok is, amelyek más irányból közelítik meg a témát.

Folklór 2.0?

Ahogy a forráskutatásba, úgy a lények továbbélésébe is a digitális kor hozott új színt: amellett, hogy az internet sokkal könnyebben tartja szem előtt ezeket a figurákat, újakat is beemel a köztudatba. Elvégre ki ne hallott volna már a szomszéd megye bundás szörnyéről, a tarpai farkasemberről, vagy északnyugat réméről, a kunszigeti fanyűvőről?

„Azt nehéz megmondani, hogy hosszú távon melyik történet és hozzá fűződően melyik hiedelemalak lesz az, amelyet egy közösség a kollektív emlékezetében fenn fog tartani”

– válaszolta dr. Marinka Melinda arra a kérdésre, van-e bármilyen esély arra, hogy ezek a manapság népszerű alakok egyszer majd tartósan is beépülnek a magyar folklórba. Szerinte azt is nehéz „megjósolni”, hogy ha egy-egy ilyen eset nagyobb popularitást nyer, akkor meddig fog közszájon forogni. – Előfordulhat, hogy viszonylag hamar feledésbe merül, de az is, hogy valamilyen oknál fogva újragenerálódik a történet. Ez alapvetően más jelenségekre is jellemző, a kultúra dinamikájából adódik, amely napjaink felgyorsult világában egyre intenzívebb módosulást enged meg magának. Illetve ma már más fórumokon keresztül van lehetősége ezeknek a legendás lényeknek a fennmaradásra, hiszen több közismert regény és azok filmes adaptációja is magukon viselik az európai mitológia lényeit. Ezek részint máshogy kerülnek be a felnövekvő generáció tudáskészletébe, de mégis lehetőséget adnak a korábbi formák megismerésére is – zárta szavait a szakember.

Raffer Attila