Kopácsolós barátaink másodpercenként százszor is kinyújtják a nyelvüket

Azt is kevesen tudjuk a harkályokról: egy másodperc alatt hússzor képesek kopácsolni.

Fotó: Imre István-archív

A téli időszakban kevesebb madárral találkozhatunk még az Alföldön is, viszont vannak fajok, amelyek a zord idő beköszöntével sem hagyják el fészküket. Hazánkban kilenc harkályféle él, a legelterjedtebb mind közül a nagy fakopáncs és a balkáni fakopáncs, a cívisvárosban is ez a két faj fordul elő a leginkább.

Imre István madarásszal beszélgettünk a harkályok egyediségéről, mivel a laikusok összekeverik a fajokat, pedig több ismertetőjelük is van. A szárnyasokkal foglalkozó szakember a harkályok táplálkozását evolúciós remekműként emlegeti, ugyanis nem úgy szerzik be az élelmet, mint a többi madárfaj: folyamatosan a fát kell kopácsolniuk.

„Bizonyára sok mindenkiben felmerül a kérdés: hogyan bírja a koponyájuk és az agyuk a folyamatos rázkódást? Bármennyire is hihetetlenül hangzik, egy másodperc alatt húsz kopácsolást is képesek végrehajtani.”

– Természetesen az egész testük, fejrendszerük ehhez az életmódhoz van kialakítva: nagyon erős csőr, a felső rész rövidebb valamennyivel, mint az alsó. Nagyon fontos, hogy a harkálynak mindig merőlegesen kell kopogtatni a fakérget, illetve elengedhetetlen, hogy a csőr alsó része érjen először a fához – így tudja elkerülni, hogy az egyes szerveinek bármiféle problémája származzon a táplálék beszerzése közben – magyarázta.

Nem hiába mondják, hogy a harkály fegyvere a nyelve, a földesi madársuli vezetőjétől megtudhattuk, a madárfaj mintegy tizenhárom kilométer per órás sebességgel üti a csőrével a fák kérgét, hogy így szerezzen élelmet.

A fák doktorai

– Ha sikerült lyukat ütni a kérgen, akkor már nem a csőrüket használják, hanem a nyelvüket, amit bedugnak a repedésekbe, így keresik meg a kéreg alatt lévő rovarokat. A nyelvük hosszú és vékony, valamint speciálisan horgas és ragadós, tehát a cél, hogy a rovarok ráragadjanak, más taktikát be sem vet.

„Lehetetlennek tűnhet, viszont nem az, a harkályok másodpercenként százszor is képesek kinyújtani a nyelvüket, melynek a hosszúsága majdnem a harkály testhosszával azonos.”

– Ez már csak azért is elképzelhetetlen, mert nem tudjuk a választ a kérdésre: hogyan férhet el egy picinyke madárban ekkora nyelv? – tette fel kérdést. – A válasz egyszerű, az evolúció mindent megoldott: amikor nem használják érzékszervüket, az önmagától körbetekeredik a koponyájukon – mondta a szakember.

A madarász a fák doktoraiként is emlegette a madárfajt, hiszen nagy szerepük van a természetben. Ha belegondolunk, akkor eltávolítják a fák kérgeiből, belsejéből a rovarokat, lárvákat. – Télen csak nagyon kevés fajuk vándorol el Afrikáig, többségük Magyarországon marad, hogy megvédjék territóriumukat. Általában ott fészkelnek továbbra is, ahol egyébként nyáron, nagyon kicsi lehet az eltérés. A melegebb hónapokban raktároznak, összeszedik a magokat, valamint a madáretetőket is meglátogatják – fogalmazott.