Ezekről olvashatunk a Debreceni Szemle legújabb számában

A kutatói módszertan, a zene, a nyelv, a szociálpolitika, a helytörténet és a mérnöki tudományok területén egyaránt érdekes olvasnivalóval szolgál a Debreceni Szemle legutóbbi (2020. évi 4.) száma. A tudományos folyóirat külön fejezetet szán olasz vonatkozású debreceni történéseknek, szereplőknek.

Duffek Mihály zongoraművész, egyetemi tanár A zene: út az embertől az emberig című írásában tesz átfogó kísérletet a zeneművészet alapkérdéseinek megválaszolására. A cikkben – mely a zene világnapjának alkalmából tavaly októberben elhangzott előadásnak a szerkesztett változata – e közös kincsünk fogalmi meghatározása mellett is elidőz, majd pedig a „közvetítő láncszem” szerepét, a zenei tehetség mibenlétét vizsgálja, a művek előadásának a hátterébe tekintve. A felkészültség mögötti tanulási folyamat ismertetésekor megemlíti egyebek mellett a lámpaláz szerepét, megállapítva:

„Nem célszerű (…) küzdeni a lámpaláz ellen, mert az az előadásnak szükséges velejárója, amely biztosítja az aktivitást minden tekintetben. A lámpaláz mértéke és elhatalmasodása az, amely ellen viszont számos eszközzel kell és lehet küzdeni.”

„Germán import” a magyarban

Virágos Zsolt Kálmán amerikanista, nyugalmazott egyetemi tanár nyelvi őrjáratra indult, több sajtótermékben is „igazoltatva” „gyanús elemeket”. Számos értékes észrevételéből csupán néhányat ragadunk ki. Megállapítja: „A publikus nyelvhasználatban gyakran tapasztalhatjuk, hogy a (…) szövegekben tombolnak a germanizmusok. »Mit ért ez alatt«?, kérdezi a magyar tévés műsorvezető ahelyett, hogy »Mit ért ezen?« Ez a hivatlan vendég (az unter-séma) annyira szívósan bevette magát a mindennapok magyarságának szövetébe, hogy nehéz lesz tőle megszabadulni.”

Ugyancsak „germán importként” említ a szerző egy, az egyetemi szóhasználatban az utóbbi két évtizedben terjedő szokást: „a túlteljesítően adatoló – feleslegesen megkettőző – prof. dr. Szabó János egyetemi tanár sablon” használatát. „Külön-külön elhagyható lenne (…) vagy az egyetemi tanár kitétel, vagy a csonkolt prof. szó. Végső elemzésben a dr. is majdnem funkciótlan, mivel valószínűtlen, hogy Szabó János egyetemi tanár létére ne rendelkezne vagy nagydoktori – akadémiai – vagy kisdoktori (dr. univ.) címmel vagy fokozattal” – mutat rá Virágos Zsolt Kálmán.

„Energiakímélő és lustaságjelző”

Felhívja a figyelmet egy manapság szintén nagyon elterjedt jelenségre, melyben a komoly – szófaló szóként – jelzők garmadáját szorítja ki, a megfogalmazás árnyaltságának, pontosságának a rovására, elszürkítve a nyelvi kifejezést. „A tömegtájékoztató műsorszórás naponta, óránként kínál meg bennünket ezzel a szóval, mely egyszerre energiakímélő és lustaságjelző. Kevesen tudják, hogy itt egy olyan lexikai egységről van szó, melynek kritikai felemlítése a debreceni Angol Tanszék egykori professzoráig, Országh Lászlóig megy vissza, tőle ered” – jegyzi meg a szerző.

Virágos Zsolt Kálmán a „nyelv gügyögő elszemetelődése” mellett sem megy el szó nélkül, rávilágítva, hogy tetten érhetők bizonyos szabályosságok a becéző szórövidítések mindennapos hóbortjában.

Vagyis nem véletlen, hogy nem találunk gügyögő formát a dinnye, a sóska, az eper, a spenót, a szőlő, a ringló eleve csupán kétszótagos megnevezésére, szemben a paradicsommal (pari), a káposztával (kápi) vagy épp a burgonyával (buri).

Tucatnyi helyen Kínában

Mangelsdorf Éva és Shi Quan bemutatja a Kínában, a Xi’ani Nemzetközi Tanulmányok Egyetemén 2018-ban (az országban hetedikként) indított magyar szak működtetésének a tapasztalatait. Kiemelik, hogy a Pekingi Idegennyelvi Egyetem már 1961-ben elindította a magyar nyelv szakot. Azóta több helyen vált elérhetővé ilyen képzés, így a 2019 szeptemberében is működő, magyaroktatást egyetemi szinten kínáló felsőoktatási intézmények száma 11+2. Összegzésükben rámutatnak: „a képzett tanerő és a diákok igényeit figyelembe vevő modern tananyag hiánya, a nyelvtudás mérésének kétszintű átjárhatatlansága, a felvételi rendszerből adódó nyelvtanulói motivációk megléte vagy hiánya mind olyan tényező, mely egyedülállóan befolyásolja és meghatározza” a magyar mint idegen nyelv oktatását Kínában.

Orbán Szabolcs Gergely szociálpolitikus, PhD hallgató a Hajdú-Bihar megyei tanyagondnoki szolgálatok tevékenységi köreit, szerepüket térképezte fel. Kutatásának egyik fontos megállapítása:

„a tanyagondnokok tapasztalatai szerint a tanyalakók leginkább anyagi kényszerből és a megszokás miatt élnek a tanyán, nem pedig kedvtelésből, ezt támasztja alá az is, hogy sokszor teszik szóvá az infrastruktúra, a járható utak, a boltok és bizonyos helyeken az ivóvíz hiányát”

– írja a tanulmány összefoglalásában a szerző.

A legnépesebb hallgatóság

Az Olaszok Debrecenben című fejezetben Pete László egyetemi docens tollából megismerhetjük Alessandro Monti ezredes magyarországi szerepvállalását, s az italianista szerző az olasz szabadsághős emlékét őrző debreceni utca elkeresztelésének hátterét ugyancsak felidézi. Blaskó Barbara történész, doktorjelölt azt mutatja be, miképpen vett részt a cívisváros életében két friuli család: a Boschetti és a Vidoni família, Varga Mátyás középiskolai tanár pedig a Debreceni Nyári Egyetem kezdeti korszakában a legnagyobb létszámú hallgatóság, az olaszok ittlétének viszonyait tárja fel, korabeli fényképekkel illusztrálva.

FGy