2020.05.30. 12:17
Fogadj örök hűséget!
Egy gyermek életében meghatározó pillanat, amikor először karjaiban tarthatja legféltettebb kincsét, a kiskutyáját. Most már nemcsak hiszed, hanem tudod: van nálad törékenyebb kis élőlény.
A legelső pillanatokban már tudjuk a kutyus nevét, hogyan kívánjuk a következő években szólítani kedvencünket. Le sem akarjuk tenni, folyamatosan a kezünkben babusgatjuk, szólítgatjuk. Elképzeljük, hogy mindig mellettünk lesz, és micsoda hatalmas dolgokat fogunk együtt elérni, majd ez egy idő után sokaknál elmúlik.
Sajnálatos, de elérkezik az a pont, amikor már nem családtagként, hanem gazdiként vagyunk kedvencünk mellett. Holott szinte mindannyian örök és hű barátságot „esküszünk” számukra, mégis legtöbbször ez a lelkesedés elmúlik. Egyre kevesebb lesz a közös tevékenység, már nem dobjuk el a „csontot”, nem is akarjuk, hogy visszahozza. Elhitetjük magunkkal, hogy jól van ez így, hiszen felnőttünk, ő pedig megöregedett. Nos, ez az a pillanat, amikor elfelejtjük az első lépéseit, a hangos, hívogató „szavait”. Jó esetben rádöbbenhetünk, hogy hibáztunk, és változtatunk, viszont az a labda már soha nem repül oly messzire, mint először.
Kapcsolódó cikk:
