A szülők most biztosan megtudják, hogy okosabbak-e, mint egy ötödikes

A koronavírus miatt az elmúlt időszakban rengeteg változás történt az eddigi megszokott életünkben. Az egyik legnagyobb kihívás jelen pillanatban a szülők számára az az, hogy az iskolák bezárták a kapuikat és online módon folyik az oktatás.

Az elmúlt néhány nap már lehetőséget adott arra, hogy a felnőttek és a gyerekek is hozzászokjanak az újdonságokhoz, az eddigi tapasztalatokról két anyuka mesélt.

Nagy a bizonytalanság

– Az utóbbi napok elég nehezek voltak, meg kellett szokni azt, hogy az ötödikes fiam interneten keresztül kapja a házi feladatot, nem az iskolában – kezdte Julianna. – Reggel nyolc órára minden leckét megkapnak a diákok, de előfordul, hogy még este átküldik azokat a tanárok, így időben el lehet kezdeni a tanulást minden nap. Van, aki e-mailben, van, aki egy alkalmazáson keresztül juttatja el a tanulókhoz a követelményeit. Eddig csak írásbeli feladatokat kaptak, illetve a János Vitézt kell megtanulniuk, de nem tudjuk, hogy azt mikor és miként kérik majd számon. A feladatok egy részét csak a füzetbe kell leírni, azt meg kell őrizni, a másik részét pedig megoldva vissza kell küldenünk. Leginkább a magyar nyelvtant, a matematikát, illetve az angolt ellenőrzik a tanárok. Sajnos nem a legegyszerűbb, a napnak szinte a fele azzal telik el, hogy a feladatokat csináljuk, soknak és nehéznek érezem, de nem csak én, hanem több szülő is így látja, főleg az, akinek több iskolás gyermeke is van. Nem csak olyan leckéket kapnak, amit tanultak, hanem haladnak a tananyaggal, a gyerekek pedig a korábbi ismereteikre kell építkezzenek – hangsúlyozta.

Elmondta, nem tudják még, hogy a későbbiekben lesznek-e változások, a tanárok a KRÉTA rendszeren keresztül értesítik őket az esetleges újításokról. Kifejtette, nagy az aggodalom benne, hiszen senki nem tudja, hogy meddig tarthat ez az állapot, ami miatt bizonytalanok a tanév sorsát illetően. – Nem igazán tudjuk, hogy az osztályozás, hogyan történik majd, és ez a gyerekeknek sem jó. A férjemmel egy kicsit félünk attól, hogy a házikra adott érdemjegyekkel leromlik a fiúnk átlaga, elvégre itthon nem tudunk úgy segíteni, ahogy egy tanár tudna az órán. Jobbnak tartanám, ha naponta bejelentkeznének egy konferenciabeszélgetés erejéig a tanárok és közösen átvennék a tananyagot. Rengeteg e-mailt kapunk, jelenleg még elég nehéz követni, így bele kell rázódnunk. Valószínű, hogy az iskolában is ennyit várnak el a diákoktól, de ott legalább a tanár el tudja magyarázni, ha valaki nem érti az adott feladatot. Az iskolán belüli oktatásra nincs panaszom, a tanárok felkészültek, rengeteget segítenek a gyerekeknek, és most ez hiányzik a legjobban. A férjem és én is rég voltunk diákok, a tananyag azóta sokat változott, így néha muszáj segítséget kérnünk. Szerencse azonban, hogy a fiam komolyan veszi a tanulást, nem vakációként tekint a mostani időszakra. Reggel szinte azonnal leül megírni a házikat, amit tud, egyedül megold, a többit közösen csináljuk. Nagyon várjuk, hogy vége legyen ennek az időszaknak, mivel a gyerekeknek is jobb az, ha egy szakképzett embertől sajátíthatják el a kötelező tananyagot.

Nyugodtabb a gyerek

Szilvia arról számolt be, hogy számukra semmi nehézséget nem okozott a digitális oktatásra való átállás. Elmondta, nyilván többet kell most arra figyelnie, hogy a negyedikes gyermekének minden feladata rendben legyen, de nem tartja különösen nagy kihívásnak ezt az időszakot.

– Szerencsénk van, hiszen a fiamnak nagyon jó tanárai vannak, a feladatokat e-mailben kapjuk meg, részletes leírást is mellékelnek hozzá, hogy biztosan mindenki megértse, majd a kiértékeléseket is megkapjuk. A házi feladatok mennyisége változó, hétfőn többet kapnak, pénteken már jóval kevesebbet, elégedettek vagyunk. A legjobb az egészben az, hogy a fiam sokkal nyugodtabb, korán sem kell felkelnie, illetve a tanárok is rugalmasak azt illetően, hogy mikor küldjük vissza nekik az elkészült feladatokat. Leginkább délelőtt írjuk meg a házit a fiammal, viszont, ha dolgoznom kell, akkor egyedül oldja meg, amit tud, a többit később pótoljuk. A munkáját mindenképpen ellenőrzöm, addig nem küldjük el a tanárnak. Nyugodtak vagyunk, de hiányzik a normális élet, a fiam is szeretne az osztálytársaival találkozni. Mindeközben azt vettem észre, hogy sokkal önállóbb, tudja, hogy sem én, sem az apja nem vagyunk tanárok, éppen ezért néha jóval többet kell gondolkodnia egy-egy feladaton. Persze előfordul az is, hogy az egész család kiveszi a részét a megoldásból, mert másképp nem tudjuk megcsinálni – részletezte.

Kifejtette továbbá, hogy számukra az is nagy segítség, hogy a lánya már befejezte az iskolát, és nincs egy harmadik, fiatalabb gyermeke, aki szintén igényelné a figyelmet. Hozzátette, a korábbi tapasztalataikat is felhasználják, ugyanis néhány hónappal ezelőtt egy sportsérülés miatt hetekig otthon kellett tanulniuk. Ebből kifolyólag már felkészültebben és különösebb aggodalmak nélkül tudnak szembenézni a jelenlegi helyzettel.

BR