A debreceni gyülekezettől Dél-Koreáig

Élmények és tapasztalatok sokaságával lett gazdagabb Lucski Márta, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem PhD-hallgatója, aki 2018-ban három hónapot tölthetett Dél-Koreában. Annyira magával ragadta az ország és az ott élő emberek, hogy márciusban ismét kiutazik negyedévre.

Márta egy Budapesten szolgáló lelkész, Kim Seon Koo által ismerte meg a koreai nyelvet és kultúrát. – 2016-ban a Református Cigánymisszió szervezésében koreai elő­adást tartott havonta egyszer. Nagyon szeretek idegen nyelveket tanulni, így elsősorban ezért kezdtem el járni, később a kultúrájuk is megfogott. 2018 január elején rendezték meg Sárospatakon a III. Magyar–Koreai Református Teológiai Fórumot; ott találkoztam koreai teológiai tanárokkal, akik elmondták, hogy van lehetőség az országukban tölteni pár hónapot. Megpályáztam a Campus Mundi ösztöndíjat, s szeptembertől már Gwangju városában, a Honam teológiai egyetemen tanultam – idézte fel.

A PhD-hallgatót igazi kultúrsokk érte, s míg az első héten minden izgalmas és új volt, a következő pár hétben épp ez okozott számára nehézséget. – Meg kellett szoknom például, hogy a földön ülve eszünk, vagy azt, hogy minden köszönésnél meghajolunk. Két-három hét után már viszont eléggé otthon éreztem magam, s ebben a koreaiak hozzáállása is sokat segített. Nagyon sok szeretetteljes és alázatos emberrel találkoztam, akik gondoskodtak arról, hogy beilleszkedjek – fűzte hozzá. Érdekességként elmondta, hogy Dél-Koreában nagyon fontos érték a tisztelet, mely a nyelvben is megjelenik: a kor és a státusz mindent felülír a kommunikációban. – Érdekes helyzet volt például, hogy a velem egykorúakkal nagyon jól eltársalogtam, aztán amikor kiderült, hogy már végzett lelkész vagyok, a tisztelet­adás révén megjelent egyfajta távolságtartás a részükről.

A közösség ereje

Márta aktívan részt vett a koreai gyülekezeti életben is. Látogatott nagyobb, több száz fős közösséget is, de rendszeresen egy kis, mindössze 50 tagú gyülekezetbe járt. – Ami számomra a legnagyobb élmény volt, hogy megismerhettem az embereket. Fantasztikus volt látni, mennyire elkötelezettek a hitük iránt. Valóban nagyon szorgalmasak, és keményen dolgoznak. Számukra fontos, hogy jól legyen elvégezve a munka. Igényesek a munkájukra, amely a bibliájukon is látszik; odafigyelnek a részletekre. Ami különbséget észrevettem, hogy Koreában sokkal meghatározóbb a közösségi szellem, mint például Európában vagy Magyarországon.

„Mi az egyénre helyezzük a hangsúlyt, ott pedig egy közösséghez tartozol, melyben te az egyik tag vagy. Szerintem ebből mi is tanulhatnánk, hiszen a közösségnek összetartó ereje van.”

Hozzátette: az említett gyülekezet tagjai például rendszeresen szerveztek programokat az ifjúságnak azért, hogy megismerjék egymást. – Vasárnaponként mindig együtt ebédeltünk a közösségi házban, ahol vagy a helyben főtt ételt vagy a gyülekezeti tagok által hozott ebédet fogyasztottuk el.

A teológiai hallgató kifejtette, a koreai istentisztelet a magyar református liturgiához hasonló, azonban kéthetente egy másfajta, úgynevezett Taizé áhítatot is tartottak, mely kicsit bensőségesebb hangulatú. – Elsötétített helységben, gyertyafényben voltunk. Saját imádság, halk ének, néma csendekkel kísérve, mindez olyan miliőt adott, amiben az ember fel tud töltődni – fogalmazott.

Krisztusban egyek vagyunk

S hogy lelkészként milyen tapasztalatokat hozott haza magával? Márta úgy véli, ha később esetleg maga is gyülekezetben fog szolgálni, mindenképp szem előtt tartja majd, hogy lelkipásztorként közeli kapcsolatban legyen a gyülekezettel. – Ne a távolságtartás legyen a meghatározó, hanem szinte én is tag legyek, ezáltal annak a közösségnek a része. Koreában tetszettek az áhítatformák is, a már említett Taizé, vagy amikor földön ülve, gongütéssel kezdődött az áhítat. Nyilván ezeket csak érdekességképp megismertetném a hazaiakkal. Lelkészként kimondottan tetszett, hogy a gyülekezet valóban közösség volt. Persze ott adottak a körülmények is, hiszen a gyülekezeti házban több helyen kávézó vagy konyhai rész volt. Szeretném, hogy az én gyülekezetem is egy ilyen, családias közösség legyen – hangsúlyozta.

Márta lelkipásztorként szívesen alakítana ki koreai testvérgyülekezeti kapcsolatokat is. – Azt gondolom, ha koreai testvéreink ellátogatnának hozzánk, a magyarok láthatnák, hogy a világ túlsó végén, hiába más a kulturális háttér, ott is vannak keresztyének, Krisztusban mind egyek vagyunk – véli Lucski Márta.

Pálfi-Tóth Zoé