Csigát sodornak, s közben titkok derülnek ki

A református gyülekezet lelkes tagjai nem csak az istentiszteletek alkalmával találkoznak egymással. Kedd délelőttönként, aki csak ráér, ellátogat a gyülekezeti terembe, ahol vidám beszélgetés mellett a szorgos kezek csigát sodornak. A levesbe való finomság aztán a gyülekezet tagjainak tányérjába kerül, merthogy nem másnak, mint egymásnak, a gyülekezet tagjainak és ajándékba, vagy adományként készítik a csigát. Az asszonyok szép sorjában érkeznek, s munka közben megosztják egymással örömeiket, gondjaikat, a település híreit, és bizony gyakran idézik a régmúlt idők lakodalom előtti „csigacsinálóját” is. Kedd délelőttönként nemigen volt még arra példa, hogy hat-nyolc asszony össze ne jött volna a jó társaság, a nemes és hasznos cél, továbbá a tartalmas szabadidő eltöltése érdekében.

Negyven liter kell egy lakodalomhoz

Nagy Gyuláné Marika szinte egyetlen alkalmat sem hagy ki. – Itt jól eltöltjük az időt, együtt vagyunk, jó társaságban jót beszélgetünk, és még a levesbevalót is megsodorjuk közben. Nincs kötelezettség, mindenki akkor jön, amikor ráér, és amikor kedve van. De a kedvetlenség miatt nemigen maradt otthon még senki – mondja kacagva Marika. – Hozunk magunkkal minden alkalommal egy kis házi süteményt, így az előkészület is lefoglal egy délutánt. Aztán az is örömet okoz mindenkinek, amikor kiterítjük a csigát száradni, és látjuk a munkánk eredményét. Ebben biztosan benne van minden, amitől ízletes a csiga – foglalja össze Marika, aki elmondta, hogy asszony korában még lakodalmakra, megrendelésre is sodort csigát. A negyven literhez kellett egy teljes hónap, de jól fizettek érte.

Varga Jánosné Erzsike felidézte azokat az időket, amikor a falusi lakodalmak előtti hétvégeken összegyűltek a rokonok, és megsodorták a nagy napra a házi levesbevalót. Azt a különlegességet is megosztotta velünk, hogy Nyíracsádon néhány hónappal ezelőtt még volt egy lakodalom, ahova házilag készítették a csigát. – A házigazdák, amiben csak lehet, a régi hagyományt szerették volna követni. Így egy héttel a lagzi előtt huszonnégy asszony összegyűlt, és megsodortuk a negyven liter csigát. Mikor hozták a vacsorához a levest, jó érzés volt, hogy a mi tésztánkat ette mindenki. Ma már nagyon ritka ez, de régen teljesen természetes volt.

Hosszú borda az esztevátából

Az asszonyok egyszemélyes csigakészítő padocskával dolgoznak, de Csik Józsefné Margitka és Veres Ferencné Erzsike néni emlékezett az úgynevezett „hosszú bordára” is. – A szövőszék egyik részének, az esztevátának volt egy alkatrésze. Ez volt a borda, ami közé húztuk a fonalat. Amikor már elhajlott a borda, vagy szövésre már nem volt alkalmas, mert nem tudta úgy vezetni a szálat, nem dobták el a régi öregek, mert csigasodrónak még tudták hasznosítani. Kicsit nehezebb volt rajta dolgozni, de megszoktuk – idézte az emlékeket Margitka és Erzsike néni.

Víz nélkül, csak tojással az igazi

A tésztát minden kedden reggel Kosztinné Antal Andrea készíti elő. – Mire az asszonyok megérkeznek, begyúrom a tésztát, zacskóba teszem, hogy ne száradjon. Aztán amikor megérkeznek, géppel adagonként elnyújtom. Van egy kis masinánk, a böszörményi testvérektől kaptuk. Azzal nagyon egyszerűen és gyorsan fel is tudom kockázni a tésztát, így minden csiga egyforma lesz. Folyamatosan nézem az asszonyok munkáját, ha látom, hogy fogyatkozna az alapanyag, már szállítom is nekik a következő adagot, így szinte futószalagszerű a munka – magyarázta Andrea, aki elmondta, hogy egy kiló liszthez tíz tojást tesz, víz így nem is kell bele. Általában két kiló lisztet gyúr be, abból majdnem öt liter csiga készül. Közben énekelnek, beszélgetnek, imádkoznak, és boldogok.

Kedves Zilahi Enikő