Városunk a történelem viharaiban

– A 170 éve fél éven át Debrecenben zajló események igen komoly nyomot hagytak a város életében. Mind a mai napig igen büszke rá minden debreceni, hogy azokban a hónapokban városunk az ország, a szabadságharc fővárosává vált – mondta Papp József helytörténeti kutató Debrecen 170 éve című előadásában, melyet „A másik főváros”, évfordulók és Debrecen című konferencián tartott szerdán.

A szimpóziumot a Honvédség és Társadalom Baráti Körök Országos Közhasznú Szövetsége és a Magyar Honvédség 5. Bocskai István Lövészdandár rendezte, a 20. Kárpát-medencei Ifjúsági Nyári Egyetem keretein belül. Szó volt többek közt a város akkori állapotáról, és lakóinak forradalom iránti lelkesedéséről is. – Debrecen csak lélekszámában volt nagy, hiszen az egész város falusi jellegű volt – hangzott el.

Honvédelem akkor és most

A konferencia helyszíne, a Református Kollégium Oratóriuma nemcsak 1849-ben, hanem később, az első világháború idején és az azt követő időszakban is többször vált a magyar történelemnek meghatározó részévé – emelte ki dr. Baráth Béla egyháztörténész, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem rektorhelyettese köszöntőjében. Utalt rá, hogy a Kollégium diáksága igen közelről érintettje volt az első világháború eseményeinek is, hiszen sokszor itt zajlott a frontra menő katonák búcsúztatása, és az elhunytakra emlékezés, tehát az Oratórium a Magyar Honvédség története és az egyháztörténet kapcsolatának fontos emlékhelye.

Tálas Péter biztonságpolitikai szakértő, a Stratégiai Védelmi Kutatóközpont igazgatója a NATO világpolitikai szerepéről beszélt, Kiss Róbert törzszászlós az MH 5. Bocskai István Lövészdandár 39. lövészzászlóalj vezénylőzászlósa pedig Debrecen háziezrede, a cs. és kir. 39. gyalogezred 1848-49-ben című beszámolójában átfogó képet adott az 1756-ban megalakult 39-esek történetéről.

Egy falusias város

– 170 évvel ezelőtt ez a város egy 27 ezer fős település volt, ami akkoriban nagyvárosnak számított. Ám Debrecen csak lélekszámában volt nagy, hiszen az egész város – a központot kivéve – falusi jellegű volt. Bár 1849-re már húsz éve befejeződött a csatornahálózat kiépítése, útburkolatot nem készítettek, ezért amikor az ország vezetése és a hozzá tartozó katonaság megérkezett, azzal kellett szembesülnie, hogy a közlekedés lehetetlen. A csatornahálózat nem tudta ellátni feladatát esős időszakokban, köves utak hiányában a város eliszaposodott, a szárazság idején pedig a por okozott gondot – idézte fel a múltat Papp József elő­adásában, melyből azt is megtudhattuk, Debrecen vezetése követte a forradalmi intézkedéseket. A város a szabadságharc alatt óriási lelkesedést érzett a haza védelme iránt, s különleges rendelkezések is történtek: például újból létrehozták a város kapuit, amelyeknél őrállomások voltak, s ahol lajstromba vették az érkezőket. Az egyik ilyen kapunaplóban szerepel Kossuth saját kezű aláírása is.

Rejtőző kincs

A városháza helyzete különleges volt, itt, a titkos levéltárban rejtették el a Szent Koronát tartalmazó ládát. A kulcsot Kossuth kezébe adta a főbíró – még őt sem avatták be, milyen értéket őriz a helyiség. A Habsburg hatalom 1853-ban még mindig nem találta az ereklyét, ezért júliusban feldúlták a levéltárat, a padlót is feltörték azon igyekezetükben, hogy megleljék – miközben a korona Orsován, a föld alatti rejtekhelyén pihent.

PtkI