Mintha kisgyermeket neveltek volna

Debrecen - Mivel anyjának nem volt lehetősége foglalkozni vele, a kultúrpark gondozói fogadták be az újszülöttet.

A gyermekek egyik kedvence Boborján, az év elejétől a Nagyerdei Kultúrpark gibbonházában megtekinthető, 11 hónapos csuklyásmajom. A kis emlős különlegessége, hogy kézből nevelték: az állatkert két állatgondozója – Labovszki Milla és párja, János – viselte gondját, mivel anyjának erre nem volt lehetősége.

– Ennél a fajnál nagyon fontos a csapaton belüli hierarchia-rendszer – hívta fel a figyelmet Milla. – „Bobesz” édesanyja a rangsor legalján áll, s a szülés után a többiek addig kergették, amíg le­esett róla a kicsi. Mivel sejtettük, hogy ez bekövetkezhet, ezért figyeltük az eseményeket. Már reggel látszott, hogy Boborján nem tudott elég stabilan kapaszkodni a nőstény hasán, így amikor megtörtént a baj, rögtön beavatkoztunk, ugyanis valószínűleg a többiek széttépték volna a földre kerülő újszülöttet. A kimentést követően egyeztettünk az állatkert vezetőségével, és az a döntés született, hogy – mivel már volt tapasztalatunk kézből nevelt állattal – Jánossal magunkhoz vesszük a picit addig, amíg kellően meg nem erősödik.

Kétóránként

A lakásban az elején nem kellett változtatni semmit, ugyanis az első két-három hónapban a csuklyásmajmok még nem mozognak túl sokat. Boborján a kezdeti időszakban egy plüss­állatba csimpaszkodva egy hungarocell dobozban élt, ahol biztosítva volt számára a megfelelő hőmérséklet és páratartalom. Etetéshez kétóránként keltek: előbb elkészítették a tápszert, etetés után tisztába tették, megmosdatták a bébiállatot, majd sterilizálták a cumiját – ez a folyamat összességében jó félórát vett igénybe. A pár ezt a feladatot felváltva végezte, hogy tudjanak pihenni is. Miután mobilisabb lett, féléves koráig egy kialakított játszótéren fejlesztette magát Boborján, de aztán rájött, hogy ő már elég nagyfiú ahhoz, hogy feltérképezze a lakás további izgalmas pontjait, így villámsebességgel vette birtokba a lakhely el nem zárt részeit, hiszen a csövek, bútorok, függönyök remek lehetőséget nyújtottak a mókázásra.

Mivel ez a faj nem szoktatható szobatisztaságra, így Milla és párja fél szemét folyamatosan a legkisebb családtagon tartotta. Az állandó felügyelet miatt Boborján a munkába is „elkísérte” a gondozóit.

Figyeltek a terhelésre

– A csuklyásmajmoknak nagy a mozgásigénye, így féléves korától kezdve nehezebb lett koordinálni a dolgokat: meg kellett találni az egyensúlyt, hiszen nem engedhettünk meg neki mindent, de közben figyelni kellett arra, hogy megkapja azt a terhelést, amitől az izmai a megfelelő ütemben fejlődnek. A hálószobát például elzártuk előle, de nem maradhatott szabadon papír sem, mert előszeretettel rágcsálta őket. Szerencsére a kultúrparkban sem kellett tartani attól, hogy megszökik, mert minket tekintett a szülei­nek, bármilyen stresszhelyzetben azonnal bújt hozzánk – idézte fel Milla.

Feledhetetlen időszak

Amikor kellően megerősödött, a gondozók megpróbálták Boborjánt visszaszoktatni a fajtársaihoz, de azok nem fogadták túl jól, így az a döntés született, hogy a biztonsága érdekében külön kifutót alakítanak ki neki a gibbonházban. Miután elkészült, egyre több időre hagyták a kifutóban, hogy szokja az új helyét.

– Nagyon megszerettük Boborjánt, így nehéz volt visszaadni, de tudtuk: ez a helyes döntés. Tavaly május 12-én vittük haza, akkor mindössze 184 gramm volt, s amikor visszakerült az állatkertbe, már majdnem 1 kilót nyomott. Jó helyen van, láthatólag remekül érzi magát, kialakult a kapcsolata a gondozókkal, és a látogatók is szeretik.

Feledhetetlen időszak van a hátunk mögött, mintha egy kisgyermeket neveltünk volna: ki kellett alakítanunk egy napi rutint, meg kellett előre tervezni minden programot. Fantasztikus, hogy ezt megtapasztalhattuk, de ennél is nagyobb öröm látni, hogy Boborján egészséges és erős példány”

– mosolygott Milla.

MSZ