Kedvenc nagy szemekkel, veszélyes karmokkal

Divatos motívum a bagoly: pólókra nyomtatva, táskán, kulcstartón virít, no és az internetet is elárasztották azok a videók, melyeken otthon, házi kedvencként tartott bagoly látható. E divat okára kerestük a választ és arra, valóban lehet-e háziállat ebből a madárból.

Nem hízeleg

„Nos, nem igazán házi kedvenc, nem alkalmas arra, hogy otthon, az ölünkben simogassuk”

– szögezi le Kovács Ágnes, a Magyar Madártani Egyesület tagja. – Ennek legfőbb oka, hogy nem képes hízelgő, babusgatásra vágyó házi kedvencként viselkedni, ráadásul rendkívül komoly fegyverzettel rendelkezik, igen éles karmai vannak, melyekkel kapaszkodik, s ez bizony veszélyes lehet az emberre! Nem kedveskedik a gazdájának, nem úgy van „összerakva”. Ahhoz, hogy kezelhető háziállat legyen, nagyon sokat kellene vele foglalkozni. Hogy mitől lett divatos, annak szerintem két oka van. Egyik a nagy szemei; az ilyesmi pozitívan hat az emberre, rögtön empátiát ébreszt bennünk. A másik ok a Harry Potter-filmekből eredeztethető, ahol a főhősnek van egy Hedvig nevű hóbaglya; ennek nyomán nyilván nagyon sok gyerek kért szüleitől baglyot karácsonyra. Valószínűleg innen indult a trend, és bár a divat gyorsan változik, a bagoly évek óta népszerű.

Mint Kovács Ágnes elmondta, ha megsimogatunk egy baglyot, azt tapasztaljuk, hogy rendkívül puha a tollazata; ez életmódjával van összefüggésben, ennek köszönhetően vadászat közben is hangtalanul repül. De be kell vallani, nem túl intelligens állat, hiába áll bölcs hírében. – Ez egyébként nagyon jól jön akkor, amikor beteg, sérült madarat kezelnek a szakemberek, és visszaengedik a természetbe. Sok más ragadozó madárral, például a sólyommal ellentétben, melyet lépésről lépésre kell visszaszoktatni, a baglyoknál ez sokkal gyorsabban megy. Nem kötődik ugyanis a gazdájához olyan erősen, mint a sólyomfélék, már csak ezért sem alkalmas háziállatnak – mutatott rá.

Természetes környezetben

A solymászok időnként, ritkán baglyot is röptetnek más ragadozó madarak mellett. – Egy ilyen idomított uhut gondozok most. Az uhu az egyik legnagyobb testű bagoly, és ez a példány egy évtizeden át különböző, főleg gyerekek számára rendezett bemutatókon vett részt, megszokta a hangzavart, a sok embert, gyerekzsivajt. Majd egy-két évig elhanyagolták, és szinte visszavadult, most mindentől megijed és elbújik. Jelenleg azon dolgozom, hogy újra hozzáidomuljon az emberhez. Lényegében amit megtanult, azt tudja, csak elő kell hívni belőle – magyarázta Kovács Ágnes.

Úgy véli, a vadon élő állatoktól – így a baglyoktól is – akkor kapunk a legtöbbet, ha természetes környezetükben figyeljük meg őket, hiszen természetes viselkedésüket láthatjuk. A baglyokkal egyébként találkozhatunk a városban, főleg télen gyakran láthatjuk őket a fákon.

„Magyarországon törvényileg sem szabad baglyot tartani, valamennyi fajuk védelem alatt áll, magánszemély kedvtelésből nem tarthatja”

– figyelmeztet Kovács Ágnes, aki jelenleg a jászberényi állatkertben dolgozik, ennek állományába tartozik az általa gondozott uhu.

Indíttatásáról elmondta, Kisújszálláson élt gyermekként, és hamar felfigyelt erre az állatra; amerre iskolába járt, az út menti fákon töltötték a nappalokat a baglyok. A Debreceni Egyetemen természetvédelmi mérnökként végzett, a baglyokról írta a szakdolgozatát, és nyolc éve a számlálásukban is részt vesz.

– Kedvencem az erdei fülesbagoly, mely meglehetősen urbanizálódott, télen leginkább őket lehet látni a városi fákon, mert rájöttek, hogy a településen 1-2 fokkal melegebb van, mint külterületen. Így nappal bent pihennek a városban, éjjel kirepülnek vadászni. Rokona, a réti fülesbagoly szintén felbukkanhat a házak között, bár jóval ritkábban – mondta Kovács Ágnes.

SzT

Rágcsálóirtást végeznek

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) a lakosság bevonásával országosan, évente felméri az erdei fülesbagoly telelőhelyeket. Mint honlapjukon írják, e faj különleges viselkedése, hogy a téli időszakban csapatosan keresik fel a települések, különösen az agrárterületek falvainak és városainak belterületeit. Egy-egy ilyen telelőhelyen többnyire néhány vagy néhány tucat egyed látható, de Magyarország „bagolyfővárosában”, Túrkevén, illetve a szomszédos Kisújszálláson a telelő erdei fülesbaglyok száma az ezer példányt is meghaladhatja.

Az egyik legfőbb vonzerő számukra a település környéki gyepek és szántók kisrágcsálókból álló gazdag zsákmánykínálata, ami a magyarországi enyhe teleken (a sarkkörön túli területekhez viszonyítva) könnyen és nagy biztonsággal hozzáférhető táplálékbázist jelent számukra. Ezeket azonban könnyebben és zavartalanabbul érhetnék el, ha az agrárvidék fáin, facsoportjaiban, mezővédő erdősávjaiban töltenék a nappalokat. Csakhogy a sík és dombvidékek alapvetően lombhullató fáinak csupasz ágain gyülekező bagolytömegek nagy vonz­erőt jelenthetnének az olyan ragadozó madaraknak, mint a parlagi sas, a héja, az egerész­ölyv vagy akár a kerecsen- és a vándorsólyom, melyek termetüknél fogva potenciális veszélyt jelenthetnek az erdei és a réti fülesbagolyra. Ez a veszély a belterületi nappalozással gyakorlatilag teljes egészében kiküszöbölhető, mivel ezek a fajok (a héja kivételével) nem szívelik az ember közelségét – írja az MME.

A baglyok jelenléte igen hasznos: a telelő erdei fülesbaglyok mindegyike napi két-három (kemény fagyok idején akár négy-hat) kisrágcsálót is elfogyaszt. Száz madárral és három hónapnyi teleléssel számolva az általuk biológiai úton eltávolított, mezőgazdasági kártevő egerek és pockok száma 18-27 ezer (36-54 ezer). Ha a baglyok (és más ragadozó madarak) nem végeznék el ezt a rágcsálóirtást, a feladatot az ember csak súlyos környezet- és természetvédelmi, humán egészségügyi kockázatot jelentő mérgek bevetésével, és akkor is csak részben tudná megoldani.

Borítókép: Hóbaglyok a debreceni állatkertben | Fotó: Matey István