Helyi közélet

2019.02.27. 08:52

„Fődínsíg” van a tépei határban

Tépe - „Amióta nyugdíjas vagyok, talán többet dolgozom, mint azelőtt” – mondja Szabó Károly volt falugazdász.

Tépe - „Amióta nyugdíjas vagyok, talán többet dolgozom, mint azelőtt” – mondja Szabó Károly volt falugazdász.

– Még a munkás éveimben felépítettem egy családi gazdaságot, hiszen a fiam agráregyetemre járt. És manapság persze hogy dolgozom abban a gazdaságban. Állatokat tartunk, zöldséget termelünk – beszél a jelenről, majd részletezi, hogy mi mindent kell csinálni nap mint nap, hiszen a mezőgazdaság folyamatosan ad munkát. Ezt ha valaki, akkor Szabó Károly igazán tudja, hiszen egész élete az élelmiszer alapanyagának termeléséhez kötődik. Szerepen nőtt fel, onnan a pallagi mezőgazdasági szakközépbe ment tanulni, majd 1970-ben Tépére jött gyakorlatra. Aztán már el sem ment innen, hiszen megismerkedett egy fiatal lánnyal, akit később feleségül vett. Időközben Hódmezővásárhelyen állattenyésztő üzemmérnöki, majd vadgazdálkodási szakmérnöki diplomát szerzett.

Tengeri helyett hagyma

– Tépén mindig nagy volumenű volt a mezőgazdaság. 1970-ben, amikor idekerültem, az akkori 1500 lakos a háztájiban 700 szarvasmarhát és kétezer juhot tartott, és hetente 50 sertést szállítottak el – beszél a múltról Szabó Károly. – Több állat volt itt, mint Derecskén, a háztáji jövedelme meghatározóbb volt a téeszben keresettnél. A szövetkezetnek a takarmány előállításában volt szerepe, főleg lucernát termeltünk. A tápbolt, a takarmánykeverő a háztájit szolgálta ki. „Fődínsíg” van Tépén, kicsi a falu határa, kevés legelő volt. A téesz állattenyésztési ágazatát vezettem hosszú ideig. A háztájiban én is állatokat tartottam. Volt, hogy hét anyakocám is volt egyidőben. Mivel csupán 1300 hektár a falu hasznosítható határa, intenzívebben termelhető növény után néztünk a ’70-es évek közepén. Így kezdtünk el körülbelül tízen foglalkozni a vöröshagymával. 30-50 hektáron termeltük. Láttuk, hogy jövedelmezőbb a kukoricánál. Hogy mennyivel? Hektáronként körülbelül ötszörösét hozta, de mivel munkaigényesebb is, így körülbelül a három-négyszeresét adta. Ma már csak én termelek vöröshagymát. Így teltek el az 1970-es és az 1980-as évek, majd 1992-ben elérkeztünk a szövetkezetekről szóló törvény végrehajtásához. Szerettem volna, ha kft.-vé alakul a téeszünk, de ez nem történt meg.

És beléptünk az Unióba…

– 1994-ben megalakult a falugazdász hálózat, megpályáztam, így előbb Derecske, Tépe és Hajdúszovát, majd a terület újrarendezésével Szovát helyett Konyár falugazdásza lettem – folytatja Szabó Károly. Kevesebb volt akkoriban az ipari növény, inkább takarmányt termeltünk, hiszen az állattenyésztést szolgáltuk ki.

Szerettem falugazdásznak lenni, főleg az elején, amikor a szaktanácsadás és nem a bürokrácia jellemezte munkánkat. "

– A térségben sokan veszítették el munkahelyüket, a kárpótlásban visszakapott földeken kezdtek el dolgozni, leginkább hozzáértés nélkül. Az ő munkájukat segítettem. Akkortól kezdve, hogy beléptünk az Európai Unióba, egyre több lett a papírmunka. Pályázatok, beadványok, kimutatások… Ezek már nem voltak annyira ínyemre, de csináltam azt is. A munka mellett persze építettem a családi gazdaságot a fiataloknak. Társadalmi megbízatásaim is voltak, hiszen a derecskei vadásztársaság, a gazdakör, továbbá a Derecskei Beszerzési és Értékesítési Szövetkezet elnökévé választottak. Még a Derecskei Civil Szervezetek Szövetségének elnökének is meg akartak választani. Ezt azonban már nem vállaltam el, hiszen ezekből a pozíciókból nem lehet megélni.

Fotó: Kovács Péter

Utazás, foci, vadászat

– 2011-ben nyugdíjba mentem, és mint említettem, sokat dolgozom a családi gazdaságunkban, persze mindig a fiatalok egyetértésével, támogatásával. Ha pedig szabadidőm van, utazunk a feleségemmel, néha az unokák is elkísérnek. Amíg dolgoztunk a párommal, addig is sokat utaztunk. Európa sok városában voltunk már, ahová el szerettünk volna jutni. Nyaranta Horvátországba járunk, de tettünk már utat Egyiptomba, Izraelbe és Kubába is. Ez utóbbi volt mind között a legnagyobb élmény. Szeretnénk még eljutni Rióba, és én Liverpoolba, mivel nagy focirajongó vagyok, oda egy meccsre. Itthon eljárok vadászni, őzre, apróvadra. A családi gazdaságunkban azonban szeretném még elérni az állatok törzskönyvezését, a törzstenyészet létrehozását.

- Kovács Zsolt -


[related-post post_id="4022892"]

[related-post post_id="4043317"]

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a haon.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában