Márton-napi opera a Csokonaiban

Debrecen - Ittzés Tamás és Lanczkor Gábor: A Lutherek – ősbemutató a debreceni teátrumban.

Bár a jó öreg Szent Márton püspöknek és a libáknak vajmi kevés közük van A Lutherek című ragtime-operához, mégsem hagyhatom említés nélkül, hogy a darab bemutatója épp Márton-nap előestéjén zajlott le. Tulajdonképpen akár A Mártonok is lehetne az újonnan bemutatott darab címe, mivel a két világjobbító egyházfit – Luther Mártont és Martin Luther Kinget – állítja a középpontba.

A reformáció félezredéves évfordulója alkalmából készült darab – az operatörténetben nem példa nélküli módon – zeneileg jóval fajsúlyosabb, mint irodalmi szempontból. A zeneszerző, a sokoldalúan tehetséges Ittzés Tamás sajátos, tradicionális dzsessz ihlette színpadi művet akart írni. Ehhez kiváló alapanyagnak ígérkezett a múlt század (afro-) amerikai szórakoztató zenéje, mely sajátos műfajaival (gospel, blues, ragtime, dixie s a többi) kellően színes, mégis egységes zenei nyelvvé vált a komponista kezében. Koráljellegű utalások révén a protestantizmus zenei világa is megszólal a színpadon. A szerző a zongora mellől maga irányítja big bandjét, melyet különösen a fúvósok játéka emel professzionális szintre.

Több lehetőség

A szövegkönyv viszont, melyet az egyébként kiemelkedő reputációjú Lanczkor Gábor költő jegyez, igen soványkának és vázlatosnak tűnik a néző számára. Pedig az alapötlet nagyon jó és sokat ígérő. A színes bőrű amerikai lelkész és polgárjogi harcos Martin Luther King – meg­gyilkolása után – a mennyországban találkozik nagy elődjével, Luther Mártonnal.

A probléma az, hogy valódi drámai jelenetek híján inkább lírai és epikus a darab lejtése. Erősen összpontosítani kell, hogy a vázlatos prózai szövegeket hozzá tudja rendelni a néző a zenei megnyilvánulásokhoz. King meggyilkolása, árván maradt gyermekeinek fájdalma, illetve a wittenbergi tézisek kiszögelése csak az említés szintjén idéződik fel. Érzésem szerint egy határozottabb dramaturgiai beavatkozás segíthetne a zene és a szövegek egyensúlyán. Másik lehetőség lenne egy asszociatívabb, szürreálisabb rendezői megközelítés. Lehet, hogy Gemza Péter szándékosan törekedett a letisztult, egyszerű ábrázolásmódra, de ebben az esetben talán több lehetőség rejlett volna a két idősík, valamint a földi és a túlvilági jelenetek közti átjárások izgalmasabb megjelenítésében. Többnyire passzívnak érzem a hosszasan szemlélődő ­Luther zenekar melletti üldögélését, s gépiessé válnak a King házaspár ismétlődő erkélyjelenetei. Zavarba ejtő az opera fináléja is, mert a hatásos zárótabló után következő lírai lecsengés kicsit gyengíti a hatást. Tetszik viszont, hogy a színes bőrű közösséget nem arcfestéssel, hanem bravúros világítási effektussal teszik karakteressé. Ezáltal a táncjelenetek is izgalmasan dinamikussá válnak. Szellemesek Mrs. King montázstechnikával összevágott énekgyakorlatai, bár csak később derül ki, hogy miért dalolászik oly szorgalmasan a lelkészné.

Mély vízbe dobva

Miután a színház a fiatalok évadját hirdette meg, magától értetődő a pályakezdő művészek mély vízbe dobása. Idén már másodszor méretik meg Nagy Kira (Coretta, King felesége) és Biri Gergely (King) párosa. Dicséretükre válik, hogy operaénekesként ízlésesen megtalálják azt a hangképzést és éneklési stílust mely legjobban közelít a dzsessz világához. Műfaji és hangszerelési okok miatt valamennyi szereplő mikroport segítségével énekel. Ennek ellenére a főszereplők énekhangját időnként elnyomja a zenekar hangereje, ezért szükség lenne folyamatos, külső kontrollra. (Néhány hete döbbenten tapasztaltam, hogy már prózai előadás során is hangerősítést vettek igénybe a színészek…) Elismerően kell szólni Biri Gergely meglepően jó szövegmondásáról és otthonos színpadi jelenlétéről. Kingné barátnőjét, Lucyt Mudrák Marianna énekelte-játszotta illúziót keltően. A szerzők szándéka nyomán Luther Márton prózai szereplőként van jelen a darabban. A hetvenes évek történelmi filmjeinek egykor népszerű sztárja, Kovács István személyiségével és megjelenésével megadja a szükséges súlyt a prédikátor alakjának. Hálátlan feladatot kapott Sárközi-Nagy Ilona: a Narrátor szerepét. Sajnos figurája nagyon vázlatosan van megírva, pedig akár kohéziós erőt is adhatna a darabnak. A művésznő persze lendülettel teszi a dolgát, arról nem ő tehet, hogy felbukkanásai ötletszerűek.

Különleges előadás

A játéktér kialakítása és a jelmezek tervezése Mészáros Zsófia munkája. Praktikus a leporellószerűen kinyíló King-porta megoldása, de a mennyország és az alabamai kocsma összezsúfolása nem szerencsés ötlet. Fontos közreműködői a darabnak a táncosok; Kasznai Dóra koreográfiáját keltik életre. A színház énekkara (karigazgató: Gyülvészi Péter) szokás szerint stabil részese volt a produkciónak. (Miután karmester nélkül zajlik az előadás, egy-két belépésük alkalmán jobban kellene figyelniük a zongoránál tevékenykedő szerző mozdulataira.) Végül, de inkább elsősorban a debreceni muzsikusokkal kiegészült Bohém Ragtime Jazz Band a lelke az előadásnak.

A megfogalmazott kifogások ellenére fontos eseménynek érzem a Lutherek (Miskolci Operafesztivált követő) műsorra tűzését. Az érdekes és a maga nemében különleges előadás tehetséges, fantáziadús zeneszerzőt avat, akit ezek után 0 egyetemi oktatói tevékenysége révén is – szívesen sorolunk a debreceni művészeti élet prominensei közé.

HBN–Baljos