Fotók: Adták, vették, cserélték a fekete lemezeket a II. Lemezbörzén Debrecenben

Debrecen - Lemezgyűjtők, zeneimádók találkoztak szombaton a debreceni Faraktár utcai Vasutas Egyetértés Művelődési Házban.

A II. Nagy Lemezbörze nevű rendezvény keretében adták, vették, cserélték a hanghordozókat, elsősorban a fekete bakeliteket, vagy ahogy ők mondják a vinyleket, de akadtak cd-k és dvd-k is. A több tízezer lemezből álló kínálatban mindenki megtalálhatta a neki tetsző felvételeket, melyek közül az elsők még az ötvenes években készültek.

"Ezt nem lehet abbahagyni, mindig van olyan ami még jó lenne, ami hiányzik." Posta László

A bakelit reneszánsza

Az esemény főszervezője, Elek László elmondta: az ország minden részéből, sőt még a határokon túlról is érkezett több tucatnyi résztvevő 27 asztalra tudta kipakolni „portékáját”. A legnagyobb igény a rockzene iránt mutatkozott, de szintén sokan kerestek jazz felvételeket. Az árak 200 forinttól indultak, egy-egy ritkaság viszont akár több tízezer forintos áron is új gazdára talált. – Amióta ismét elkezdtek fekete lemezeket kiadni, megint nagyon népszerű lett ez a hobbi – fogalmazott Elek László.

A körülbelül 18 ezer lemezből álló gyűjteménnyel rendelkező főszervező azt is elárulta, hogy ő leginkább két olyan Beatles albumot szeretne mostanában megszerezni melyeket annak idején az amerikai DJ Records adott ki. De ezekhez nagyon nehéz hozzájutni, mert egyrészt az áruk 2 ezer dollár körül jár, másrészt keveset gyártottak belőlük.

A blues elsőbbsége

Egy másik asztalnál, Kakukk István ládáiban a 60-as, 70-es évek progresszív zenéit tartalmazó albumok közül lehetett válogatni. – Annak ellenére, hogy ez réteg zene, elég sokan keresik, főleg a középkorosztály – állította. Az 50 éve ezzel foglalkozó Kakukk István hangsúlyozta, hogy leginkább a bluest szereti. – Az egyik nagy kedvencem John Mayall, bármikor szívesen meghallgatom – mondta. Arra a kérdésre, hogy amikor a börzére készül, otthon hogyan választja ki az oda kerülő darabokat azt válaszolta, hogy elsősorban olyanokat válogat, melyekből kettő is van, vagy esetleg kevésbé érdekesek. (Beszélgetés közben 2800 forintért eladott egy olyan Corvina lemezt melyet eredetileg 3 ezerre tartott.)

Fotó: Derencsényi István

Digitális ifjúság

A börze túlsó végén egy sarokasztalnál fekete pólós, tetovált fiatalember ücsörgött két lemezekkel telepakolt láda mögött. Nagy Tamás elmondta: körülbelül 150 albumot hozott, melyeket édesapjától örökölt. A magyar nótáktól, a rockon át, a popig szinte mindenféle zene megtalálható volt közöttük. – A cél a gyűjtemény felszámolása, mert én inkább már internetről, telefonon hallgatok zenét, másra nem nagyon van időm. Eredetileg körülbelül 300 darab volt az örökség, de 1 év alatt a többit eladtam, részben személyesen, részben a neten. Itt azért jobb, mert nem gond a pénz átutalása és a szállítás – fogalmazott.

A régi jobban szól

A középkorosztályhoz tartozó Posta László a Beatles együttes fotójával díszített pólóban kínált – bevallása szerint – csaknem 6 ezer darabos gyűjteményéből példányokat. – Azért vagyok ilyen ruhában, mert az igazi jó zenék, a blues, jazz, pop, rock akkor, a 60-as, 70-es években születtek. Nekem a 80-as évek már felhígított – mondta. Arról is beszélt, hogy a mai kor technikája sem hagyja hidegen a lemezek szerelmeseit, gyakran beszélgetnek, licitálnak interneten keresztül. Ugyanakkor a manapság megjelenő vinylekről úgy vélekedett, hogy mivel azokat már digitálisan keverik, nem szólnak olyan jól, „olyan melegen” mint a régi analóg módszerrel készült felvételek, így azok kevesebbet érnek.

Beszélgetés közben egy férfi Posta László lemezei között válogatva azt kérdezte, hogy megvan-e neki Hobótól a Tiltott gyümölcs, esetleg a Led Zeppelin III. A válasz az volt, hogy igen, de csak otthon. – Ezek olyan darabok amikért évekig hajtottam, nem eladók – jelentette ki határozottan.

HBN - Orosz Csaba