Anconai szerelmesek: kiváló szórakozás, olaszosan

Debrecen - Remek slágerek, sok kacagás és az elmaradhatatlan happy end.

Az Anconai szerelmesek idén 20 éves, 1997-ben mutatta be a budapesti Radnóti Színház a zenés komédiát. Valló Péter, a teátrum főrendezője azzal a feladattal bízta meg Vajda Katalint, hogy e reneszánsz olasz komédiát írja át oly módon, hogy azokba helyezze el a 70-es évek legismertebb olasz slágereit.

Vajda Katalin belevetette magát a munkába, ám kilenc komédia elolvasása után arra az elhatározásra jutott, hogy megpróbálkozik inkább egy tizedik megírásával, ugyanis a reneszánsz korszak szövegezése és a 20. századi slágerek nehezen illeszthetőek egybe. Ez a próbálkozás olyan jól sikerült, hogy az Anconai szerelmesek az elmúlt húsz év legtöbbet és legtöbbféleképpen játszott vígjátéka lett.

Megannyi bonyodalom

A darab egy Adria-parti városban játszódik, megannyi bonyodalom színtere. A történet főszereplője, a jómódú Don Tomao itt lakik az eladósorba került lányával, Luciával, akit egy Lucrezio nevű, életunt milliomoshoz készül hozzáadni. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, Lucia szíve másért dobog, az érzés pedig kölcsönös: a zenetanárát, Luigit szintén gyengéd érzelmek fűzik a lányhoz. Az alapsztorit számos további szál szövi át, a könnyűvérű szobalány, a szomszédban lakó magányos panziósnő, a halmozottan hátrányos vándormuzsikus, vagy a környék legpocsékosabb kávéját felszolgáló, saját ristorante után ábrándozó kávétulajdonos garantálja, hogy fordulatokban gazdag, kedvesen pikáns, szellemes, természetesen happy enddel záródó zenés történet bontakozzon ki a színpadon.

Méltán népszerű

A darabban felcsendülő, méltán népszerű dallamok, mint a Tu, soltanto tu, a Ciao, ciao bambina, a Volare, a Quando, quando, a Che sara vagy a Felicita is hozzájárulnak ahhoz, hogy az Anconai szerelmesek – az 1997-es ősbemutató óta – állandó eleme a hazai színházak repertoárjának. Az idei évad a debreceni közönségnek is kedvez…

HBN