„Magányos útra indult” a művész

Kaba - Elhunyt Bakó Ilona Ferenczy Noémi díjas művész, a magyar tex­tilművészet megújításának iskolateremtője.

Ezer szállal kötődött a Hajdúsághoz, Debrecenhez. 1933-ban született Balmazújvároson és Kabán töltötte gyermek- és ifjúkorát. A szülőföld szellemi öröksége áthatotta egész életművét. „A népi kultúrára való ráhangoltsága vezette az egyszerűbb, nemesebb anyagok, a letisztult formák felé.” – írta Morvay Judit néprajzkutató, művészettörténész.

A legmélyebb rétegekig

A textilművészet számtalan területét „bejárta” műveivel, a bartóki alapállással fordult hagyományaink felé, s a gyűjtés, feldolgozás, művészetbe emelés lépésein keresztül jutott el az emberi múlt legmélyebb rétegeihez.

Szimbolikus műveiben sűrítve jeleníti meg az élet végső kérdéseinek művészi megfogalmazását. Debrecenben a Csokonai Gimnáziumban volt diák, majd Félegyházy László, a legendás debreceni festőművész útmutatásai alapján készült a Magyar Iparművészeti Főiskola ruhatervező szakára. 1952-ben nyert felvételt a főiskolára, ahol Szervánszky Jenő, Ferenczy Noémi és Dudás Jenő voltak mesterei.

1955-ben a Debreceni Ruhagyárban helyezkedett el, s az iparművészeti tervezés érvényre jutásán dolgozott 1970-ig. Az első fecske volt ennek a rögös szakmai útnak a felfedezésében, s generációk követték példáját. Az ipari tervezéstől az egyedi öltözék-feldolgozásain keresztül a jelmez- és díszlettervezésig vezetett az út. 1959-ben a debreceni Csokonai Színházban kezdődött jelmeztervezői munkássága. Az ország különböző színházaiban 25 műnek készítette el jelmezeit, s a rendezők alkotótársként tekintettek rá.

Kiállítások, elismerések

Debrecenben volt 1977-ben az első önálló kiállítása, amely átütő, országos sikert hozott számára. Merőben új alkotói szemléletével az öltözéktervezésben új fejezetet nyitott.

Bakó Ilona munkásságában autonóm műtárgyként jelennek meg „ruhaszobrai”, s ezzel az iparművészetet, azon belül a textilművészetet a képzőművészetig vezette. Új tartományt fedezett fel önmagának és mindnyájunknak, nézőknek és szakmabelieknek, akik mindig megrendülten álltunk „textilszobrai” előtt. Műveiben a tudás és az ihlet titkait tárta elénk.

A Ferenczy Noémi díjat 1992-ben kapta meg, a díj alapítását követően az elsők között. Munkásságának elismerését, jelentőségének súlyát ezzel fejezte ki a szakmai grémium. Számos hazai és külföldi kiállításon mutatták be műveit, s a díjakban kifejezett elismerés sem maradt el.

1983-ban a Műcsarnokban láthattuk önálló kiállítását, mely egész életművéről adott átfogó képet. Debrecenben utoljára 2008-ban a Mű-Terem Galériában találkozhattunk megrázó műveivel. Textilszobrainak címe költői módon utal műveinek jelentésére: „Lélekmadár”, „Kháron lánya”, „Sámán”, „Holdasszony”, „Jusztícia”. A közelmúltban kiállított „Bálvány” és „Az idő vásznában” című műve is jelzi, hogy milyen volt az a „magányos út”, melyet Bakó Ilona végigjárt. „Magányos útra indultam” – mondta nemrégiben.

Találja meg segítő lélekmadaraival azt a békét és nyugalmat, melyre olyannyira vágyott. Ránk maradtak katartikus művei, s a gyász, amit Bakó Ilonának, a kortárs textilművészet nagyasszonyának elvesztése jelent.

- Kaba Város Önkormányzata, Kányási Holb Margit -