Hortobágyon kutatják a „javított víz” forrását

Hajdú-Bihar - Megyénk ivóvízminőség-javító projektjei közül egyben folyik szabálytalansági eljárás. Ezt a projektek tényleges fizikai megvalósulása és fenntartása ügyében végzi az erre hivatott Irányító Hatóság, amely rendkívüli helyszíni ellenőrzéskor egy esetleges problémára koncentrál a projektet érintő, a kedvezményezettnél található ügyiratokba való betekintéssel. Az ivóvíz minőségét az illetékes népegészségügyi szerv folyamatosan ellenőrzi – tudtuk meg a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium kommunikációs főosztályától. A települést, ahol a szabálytalansági eljárás folyik, a szaktárca nem nevezte meg. Hogy melyik lehet, azt Bakó István, a megyei ivóvízminőség-javító önkormányzati társulás elnöke sem tudta. Azt azonban elmondta, hogy Hortobágy esetében folyik vizsgálat, hogy szabályos volt-e a közbeszerzés. Megyénk számos települése ugyanabban a cipőben jár: szolid uniós nyomásra „önként és dalolva” vállalták, hogy részt vesznek az ivóvízminőség-javító programban, arra azonban álmukban se gondoltak, hogy az ott élők ezzel talán örökre búcsút inthetnek gyerekkoruk ízletes csapvizének.

Barabás Károlyné, Magyarhomorog kormánypárti polgármestere nem köntörfalazott: – Hivatalosan ugye iható a vizünk, hiszen arzénmentesített, de sok panasz érkezik hozzánk azzal kapcsolatban, hogy túl vegyszerízű. Se ivásra, se főzésre nem igazán tökéletes, már ami az élvezeti értékét illeti. Egészségesebbnek tehát hivatalosan egészségesebb, sok magyarhomorogi mégis átjár Körös­szakálba. Ott ugyanis van egy folyton folyó artézi kút, ami szerencsére kimaradt a vízminőség-javító programból.

A szomszédos Komádiban (a homorogiak is a bihari kisvárosból kapják az ivóvizet) az utóbbi időben állítólag sokat javult az ivóvíz fogyaszthatósága. Többször mosatták át a rendszert, és sokszor pontosan a hipószag rontotta a víz élvezeti értékét. Tóth Ferenc polgármester szerint elmondható, hogy a helyzet napjainkra sokat javult, bár olyan talán sose lesz az íze, mint amit régen megszoktunk.

Befogta az orrát

Hortobágy település csak nemrégiben csatlakozott rá a korszerűsített ivóvízhálózatra, így a puszta népe még kóstolgatja az infrastrukturális fejlesztés eredményét. Mint megtudtuk, korábban komoly gondok adódtak náluk; főleg a falu Debrecenhez közelebb eső részén színre, szagra egyaránt rossz víz jött a csapokból. Nagyon elhúzódott az átadás, de most már talán rendben lesz.

Hosszúpályiban is az a fő probléma, mint másutt, hogy a ’60-as évek vége felé lefektetett csőrendszerben komoly lerakódások vannak, és a mosatáskor ezek ugyebár kicsapódnak. A polgármester fél éven át nem győzött a helyiektől türelmet kérni, mostanra viszont állítólag elcsitultak a komolyabb indulatok. A helyiek arra tippelnek, hogy a rendszer mostanra talán kitisztította önmagát. Amúgy rendszeresen megvizsgálják laborban a vizüket, és papíron már minden anyag (ammónia, vas, arzén stb.) a megengedett határérték alatt van benne; más kérdés, hogy (mint az ott élők mondják) korábban az embernek bizony be kellett fogni az orrát, ha egy pohár vizet fel akart hajtani.

Ugrana az engedélyük

Tímár Zoltán szerint több összetevője van annak, hogy Mikepércsen időnként kifogástalan a víz, máskor meg alig iható. Magyarország vállalta a vízminőség terén az uniós értékek elérését, ezért kellettek a vízminőség-javító programok. – Nagyon klassz, hogy egy szép új szűrőt felszerelnek a kútra, csakhogy ettől a csőhálózatban az évtizedes lerakódás még marad. Tehát, a szűrt víz betáplálása ugyanabba a régi hálózatba történik, aminek a csöveit még az apáink, a nagyapáink csináltatták, és amelyeknek a cseréjét nem foglalta magába a vízminőség-javító program. Ahányszor átmosatják a rendszert, a régi csövek faláról annyiszor válik le a lerakódás, ráadásul a vegyszer szaga is óhatatlanul érződik a víz ízén. Aztán ott vannak még az úgynevezett pangóvizek, amelyek szintén nagyon büdösek tudnak lenni adott esetben. Ezért szoktuk azt mondani az embereknek, hogy kóstolják meg a konyhai csapból és a kerti csapból jövő vizet, egészen mást fognak tapasztalni – mondta a polgármester, aki szerint így lesz az eredendően szűrt, tiszta vízből esetleg kellemetlen szagú és nem teljesen áttetsző innivaló. „Az a helyzet, hogy ha lehetne, ezt az egészet mindenki legszívesebben visszacsinálná. De nem lehet, hiszen az uniós normáktól való eltérés esetén például a közkonyhák engedélyét visszavonhatnák” – tette hozzá Tímár Zoltán.

- Petneházi Attila -

Az elnök úr is elismeri

Bakó István, a Hajdú-bihari Ivóvízminőség-javító Önkormányzati Társulás elnöke szerint az a legnagyobb baj, hogy a lakosság ott is problémát érez, ahol valójában nincs probléma. Mert miközben papíron az általuk fogyasztott ivóvíz teljesíti az összes elvárható értéket, a folyamatos fertőtlenítés és mosatás miatt az élvezeti értéke sok településen csökkent: „Engem se vigasztal az, hogy papíron az összes paraméter rendben van, ha egyébként klórszagú otthon az ivóvizünk. Így aztán kettős érzése van az embernek, és gyanítom, hogy ez a helyzet csak akkor oldódna meg végleg, ha a hálózat valamennyi egységét az összes településen újra cserélnék; amire viszont őszintén szólva semmi esély nem látszik” – jelentette ki.

Tiszta vizet a pohárba!

A műtőssegéd széles mosollyal lép oda a kórházi folyosón órák óta szorongva várakozó családtagokhoz, és oldandó a levegőben szinte tapintható feszültséget, a következőket mondja: nyugodjanak meg, a műtéti beavatkozás sikeres volt, a doktor úr remekül érzi magát… Petneházi Attila írása.