Életről mesélnek a leégett templom restaurált kazettái

Debrecen - A Debreceni Református Kollégium Múzeumának egyházművészeti kiállításán a bölcsőtől a koporsóig vezet a tárgyak övezte életút. Kedves olvasó, ha sétád során elérkezel a templombelsőt idéző térbe, kérlek, foglalj helyet a faragott, festett, tákosi padok valamelyikében, szánj rá néhány percet, hogy felfelé tekinthess. Érdemes elidőznöd a mennyezeten, ahol a mezőcsáti templom festett kazettái láthatók.Az egyházi művészet szemet gyönyörködtető alkotásai a reneszánsz óta a templomok festett kazettás mennyezetei. A templomi művészet a három részre szakadt ország idején szorosan összefonódott a népművészettel. A gazdag díszítés-, forma- és gondolatvilág az egyházi textíliák és a ruházat számára nyújtotta a legtöbbet, de a legismertebb református művészeti alkotás – mert egykor a leginkább elterjedtté vált – a festett kazettás mennyezet lett. Eredeti forrásának az itáliai reneszánsz táblafestészetet tekintik, ami elsősorban az építészeti formára vonatkoztatható. A mintakincs a magyar népművészeti hagyományokat őrzi, magában foglalva a magyarság eurázsiai műveltségét is.

Tűzvész pusztította a templomot

A kazettáknak megvan a maguk története. A Borsod megyei Mezőcsátot Miskolc és Mezőkövesd között találjuk. Első ismert temploma már állt a 14. században. A középkori eredetű templom használhatatlanná vált, ezért az előző alapjaira új templomot építettek. Az új épület ékessége lett a festett fakazettás mennyezet, melyet révkomáromi asztalosmesterek készítettek.

1890-ben tűzvész pusztított a településen. A lángoknak a református templom is áldozatául esett.

A tűzből kimentett 22 mennyezeti, 10 karzatelőt díszítő kazettát és 14 karzattartó festett faoszlopot – az egyiken 1746-os évszám szerepelt – az akkoriban alapított budapesti Iparművészeti Múzeum 900 aranykoronáért megvásárolta, mely összeg jelentősen segítette a templom újjáépítését. 1891-ben Ágotha Imre kassai rajztanár és festőművész lerajzolta a maradék kazettákat, a minták így megmaradhattak az utókornak. Huszka József muzeológussal elvégezték a kazetták és a töredékek szakszerű irodalmi ismertetését is. Az 1970-es években az Iparművészeti Múzeum megkereste a mezőcsátiakat a kazetták visszahelyezésének gondolatával, azonban anyagiak híján az akkori helyreállítás elmaradt.

A kazetták az 1980-as évekbeli restaurálás után kerültek a Református Kollégium Múzeumába. A mezőcsáti templom sem maradt véglegesen értékes díszei nélkül. Deák Árpád nagyváradi képzőművész a fennmaradt rajzok alapján új kazettákat készített, így 2000-ben sor kerülhetett a templom újbóli felszentelésére.

Élet, az elfeledett formavilágban

Mi mindent rejtenek a fehér alapon zöld, kék, piros és sárga díszítmények? A gazdag növényi ábrázolásban jelen vannak a tulipán- és szegfűmotívumok. Ezek a török mintakincset idézik. Egyedi sajátosság a kazettákon a szív alakú, csipkésszirmú elem. A motívumok közeit kacskaringós, indás-pöttyös vonalak töltik ki. Az, hogy a díszítés, a formák milyen gondolatvilágot tükröz­nek, a mai kor embere számára már nehezen értelmezhető. Nem használjuk, ezért elfelejtettük ezt a szimbólumokkal teli, különleges nyelvet. De hiszem, az alakzatokba rejtett jelentéstartalom mélyen bennünk él és felszínre hozható.

Egy alkalommal alsó tagozatos gyerekek érkeztek a múzeumba. Megkértem őket, próbálják megfogalmazni, mi jut eszükbe, ha a kazettákra néznek, mit jelenthetnek a virágok, a többi forma, a vonalak. Gondolkodás nélkül vágták rá egyszerre többen is: az élet, az életről szólnak a képek. Több gyerekcsoporttal is megismételtem azóta ezt a kísérletet, az eredmény nagyon hasonlóan alakult. A gyerekek szerint az életről, a fényről, a szeretetről kapunk üzenetet.

Látható az Isten

Jómagam gyakran megállok néhány percre, hogy újra és újra gyönyörködhessek a kazetták szépségében. Legutóbb a következő verssorokat idézték fel bennem: „Fűben, virágban, dalban, fában, / születésben és elmúlásban, / mosolyban, könnyben, porban, kincsben, / ahol sötét van, ahol fény ég, / nincs oly magasság, nincs oly mélység, / amiben Ő benne nincsen. / Arasznyi életünk alatt / nincs egy csalóka pillanat, / mikor ne lenne látható az Isten.” (Wass Albert: Látható az Isten)

Kedves olvasó, neked is üzennek a mezőcsáti templom festett kazettái. Csak felfelé kell tekinteni a múzeumban!

- Siteriné Nacsa Mária -

85 éves a Debreceni Egyetem Főépülete

1932. május 15-én, pünkösd vasárnapján az egyetem Díszudvara adott otthont a négy év alatt elkészült Főépület avatóünnepségének.

Hogyan lett a belvárosi „fördőház” zsidó és katolikus imahely?

Többször gazdát cserélt az előkelőségek emblematikus vigalmi helye. Fejezetek Debrecen történetéből, 13. rész: Belvárosi ,,fördőház” a Szent Anna utcán.