Hogyan lett a belvárosi „fördőház” zsidó és katolikus imahely?

A ma a Svetits udvarán álló épületben óvodás, iskolás gyerekeket nevelnek
A ma a Svetits udvarán álló épületben óvodás, iskolás gyerekeket nevelnek - © Fotó: Molnár Péter
Debrecen – Többször gazdát cserélt az előkelőségek emblematikus vigalmi helye. Fejezetek Debrecen történetéből, 13. rész: Belvárosi ,,fördőház” a Szent Anna utcán.

A város polgársága és a diákok, katonák a 19. század első felében szívesen látogatták az 1826-ban elkészült nagyerdei Vigadót, ahol a fürdésen túl mód nyílt zenés-táncos mulatozásra is. Két évtized elteltével a növekvő igények láttán egy magánszemély is üzleti lehetőséget remélt, és bent a városban, a Szent Anna utcán, a római katolikus plébániával szemben egyemeletes magán fürdőházat épített fel az erdőbe kirándulni restekre számítva.

A Szent Anna utcai fürdőház A Szent Anna utcai fürdőház ©

A háztulajdonos és építtető, a nemesi származású Liszkay Sámuel (1798–1880) mérnök, a város alkalmazottja, 1847-ig erdőmestere, aki a korabeli szokásoknak megfelelően „hites” földmérőként és tervező építészként is tevékenykedett. Első fennmaradt térképe például egy ingatlanvita eldöntéséhez készült 1828-ban. Két évvel később a híressé vált kilenclyukú hortobágyi híd építési ellenőre volt, majd az ő „egyszerű páholysoros színház” tervét terjesztette fel Debrecen engedélyezésre a királyi kamarához 1842-ben. Erdőmesterként pedig feladatkörébe tartozott a nagy­erdei fürdő akkor elvégzett korszerűsítése is. Az 1850-es években már magánvállalkozó volt, amikor a Szolnok felől épülő vasút és a hozzátartozó kisebb épületek kivitelezését végezte. Akkoriban a legnagyobb adózók között az előkelő 24. helyen jegyezték.

Debrecen második fürdőháza

Minden bizonnyal Liszkay saját tervezése a Szent Anna utcai egyemeletes, pincés belvárosi fürdőház. A telek – későbbi címén 26. szám – teljes szélességét kitöltő épületét az utcától 30 méterrel beljebb helyezte el, így a míves utcai kerítéstől virágos parkon át vezető sétány végén nyílhatott az oszlopokkal díszes fürdő főbejárata. Az építkezés 1847 szeptember végén már olyan készültségi állapotban volt, hogy megjelenhetett a „fördői figyelmeztetés” a Debrecen-Nagyváradi Értesítőben. Ott olvasható, hogy „a Szent Anna utcai új fördőben, nem azzal a kényelemmel ugyan, mint midőn az a jövő tavasszal ünnepélyesen megnyittatik, de még is már jelenleg, és ezen túl a télen által is mindenkor lehet förödni”. A földszinten kádakkal berendezett fürdőszobák várták a fürödni vágyókat, a mulatozók számára pedig az emeleten alakítottak ki nagy tánctermet.

1854. december 23. 1854. december 23. ©

Liszkay Sámuel az elveszett szabadságharcot követő év februárjában eladásra, esetleg kisebb falusi birtokra való cserére kínálta a fürdőházat. Az újsághirdetésben – ahol az elegáns épület képe is megjelent – ötezer forint tiszta jövedelmet garantált a vevőnek. Végül meghiúsult az értékesítés, sőt az intézmény a „virágkorát a század ötvenes éveiben élte, a városi előkelőségek kedvenc szórakozó helye lett”. 1854. február 7-én például a császári és királyi 25. zászlóalj zenekarának közreműködésével volt „táncvigalom a Szentannai fürdő tánctermében”. Pár nap múlva (12-én és 15-én) pedig Tornay Ferenc vendéglős bérelte a tánctermet, hogy ott „piquenique és álarcos táncvigalmakat” rendezhessen, és ugyanezért szintén ő hirdette „felsőbb engedély mellett” a következő év farsangjára is „t. Liszkay Sámuel úr … teremét”.

1854. február 5. 1854. február 5. ©

Zsidó imaház

Az ismeretlen okokból nehéz anyagi helyzetbe került Liszkay 1857-ben eladta fürdőházát, amelyet az új tulajdonos Zichermann Ignác előbb maga is közfürdőként és mulatóhelyként üzemeltetett. Hirdetései szerint „A Szentannai fördőben egész télen által mindennap meleg szobában förödhetni.” Hét év után viszont a helyi zsidó hitközség vette bérbe a házat hitéleti célra. Az emeleti nagy tánctermet női karzat beépítésével imaházzá alakították, a földszintre pedig hivatali helyiséget és két iskolai tantermet rendeztek be. Az átalakítások nyomán elkészült templomot 1865 őszén avatták fel. A tíz éves bérleti idő elteltével, 1874-ben a hitközség tulajdonába került az egész ingatlan, amelyhez 1893-ban megvették a keletről szomszédos telket. Az így összekapcsolt földrészletekre akartak egy jelentősebb templomot állítani. A zsidó nagytemplomnak végül a Deák Ferenc utcán – a mai Petőfi tér keleti oldalán – találtak helyet, így a fürdőből lett imaházat és a telkeket 1895-ben eladásra kínálták a római katolikus Svetits Alapítványnak.

A zsidó imaház az 1872-es térképen A zsidó imaház az 1872-es térképen ©

Római katolikus kápolna

A két egyház közötti adásvételt követően ezeken a Szent Anna utcai ingatlanokon indult az 1896-ban megnyílt Svetits Leánynevelő Intézet megvalósítása. Az udvar közepén álló zsidó imaház emeletén római katolikus intézeti kápolnát, oratóriumot és sekrestyét alakítottak ki, a földszinten pedig a tanító apácák otthonát hozták létre. Ezek helyén később iroda és vendégszoba lett, amikor az 1930-as években elkészült a rendház önálló épülete. Az elképzelések szerint később is a kápolna lett volna a központ, amely egy épületekkel körülzárt nagy udvar közepén állt volna.

A körítő házakból azonban csak a Szent Anna utca felőli eredetileg egyemeletes, majd kétemeletesre bővített iskola a hozzákapcsolt udvari szárnnyal, továbbá a keleti oldalhatáron a nagy diákotthon jött létre.

A Svetits és Dóczy intézetek között tervezett utca és az oda elgondolt épület a háború, illetve az azt követő „államosítás” miatt nem valósulhatott meg. Sőt 1950-től egyedül a Svetits Gimnázium működhetett tovább a számára visszahagyott részekben, így tornatermet, továbbá diákszállásokat alakítottak ki a volt kápolnaépületben. A sok-sok átalakítás, és funkcióváltás ellenére ma is áll a 170 éve fürdőként létesült ház. Az időközben újjá szervezett Svetits Katolikus Intézet udvarában ma ez a legidősebb építmény, benne jelenleg a legfiatalabbak, az óvodások játszanak, tanulnak.

– Papp József –


Hiába forradalom, a Nagyerdőn egymást érték a mulatságok

A vigadó környéke a reformkorban is ének- és zeneszótól volt hangos. Fejezetek Debrecen történetéből 12. rész: A ,,Feredőház” és vigadó a Nagyerdőben.








hirdetés