Profi foltozók egysége

Debrecen - A foltvarrás hobbinak indult, de ma már művészet. Interjú Szántó Valériával, a Szivárvány Foltvarró Csoport vezetőjével.

Nemrégiben ért véget a debreceni Szivárvány Foltvarró Csoport munkáiból nyílt legújabb kiállítást a Debreceni Akadémiai Bizottság székházában. A tárlatot Szántó Valéria, a csoport vezetője nyitotta meg. Vele beszélgettünk.

Ez ma már jóval több, mint takarékos anyagfelhasználás

Szántó Valéria

Honnan ered ez a kedvtelés?

Szántó Valéria: Ha visszamegyünk a gyökerekig, megtudjuk, hogy valamikor a telepesek vitték ki Amerikába, ott vált művészetté, s onnan került vissza Európába. Sok népnek megvan a hagyománya ezen a téren is, például Kínának, Japánnak, Hawainak stb. A szövött anyagnak a rétegezése, valamilyen módon összetűzése, legyen az egy kabát, egy szőnyeg, ritkábban egy dísztárgy, ez nagyon régen jelen van az ember életében.

Mit tudunk róla, Magyarországra mikor jutott el?

Szántó Valéria: A foltvarrást hazánkban a debreceni származású Dolányi Anna honosította meg. A mai napig ő Magyarország „nagykövete” a foltvarrás terén. Az első foltvarró kör, az első tanfolyamok szintén tőle erednek.

A foltvarrás tehát a cívisvárosból terjedt országos divattá?

Szántó Valéria: Igen, egyre több klub, csoport alakult, s ma már országosan százak hódolnak ennek a hobbinak. A Magyar Foltvarró Céh 1989-tól működik bejegyzett egyesületként, és tagja az Európai Quilt Szövetségnek, az EQA-nak, így részesei vagyunk az európai áramlatoknak; tágabb értelemben benne vagyunk a világ foltos eseményeiben is.

Debrecenben ezt egyénenként kezdték művelni?

Szántó Valéria: Igen, volt egy tanfolyam, arra érdeklődők, főleg, kismamák jelentkeztek, s talán egy textilművész is. Sokan láttak benne fantáziát, de nem mindenki maradt meg. Ez minden szabadidős tevékenységgel így van.

Most a megyeszékhelyen mennyien hódolnak a foltvarrásnak?

Szántó Valéria: Két nagy csoport van a Szivárvány Foltvarró Csoport az egyik. Mi az Újkertben vagyunk kétheti rendszerességgel, a másik a csapókerti Bokréta Foltvarró kör.

Fotó: Derencsényi István

Ön mikor kezdte?

Szántó Valéria: Második gyermekemet vártam, nyári születésű, s a színházban már nem volt feladat. Úgy éreztem, hogy minden időt ki kell használni valami értelmes dologra, elmentem egy tanfolyamra, s úgy kezdtem, mint más. A fiam most tizennyolc éves, tehát ennyi ideje vagyok a „szakmában”.

A kiállított anyag olyan nemes, olyan szép, hogy a laikus is látja, ezeket a kompozíciókat nem eldobált anyagokból alkotják? Korábban azt hallottam, hogy a kiselejtezett textíliákat így hasznosítják.

Szántó Valéria: Az amerikai telepesek annak idején egy-egy farmon a textíliák legkisebb darabkáit is megőrizték, a rongyos részt levágták, a többit hasznosították, mozaikosan egymásra varrták. Valamikor mi is úgy kezdtük, hogy ne dobjuk el a lepedőnek a jó részét satöbbi. Sőt, turkálókba jártunk anyagért. De ma már nem itt tartunk. Ez ma már jóval több, mint takarékos anyagfelhasználás.

Mondhatjuk, ez már művészet?

Szántó Valéria: Igen, ez már a művészetbe forduló tevékenység. Mi már nem használunk sem beavatatlan, használt, rossz minőségű, vagy műszálas anyagot. Amerikai, japán, német anyagokkal dolgozunk a kifejezetten a foltvarrásra tervezetteket részesítjük előnyben. Míves munkákat nem lehet szedett-vedett textilekből összeállítani.

A tárlaton közös alkotások szerepeltek. Ez szokás?

Szántó Valéria: Igen, csoportunk erőssége, hogy egységes összképet tudunk magunkról adni, holott ezeket a kiállított darabokat tizenhárom pár kéz varrta, de természetesen vannak egyéni munkáink is.

Milyen visszhangja volt a kiállításnak?

Szántó Valéria: Nagyon sokan írtak be a vendégkönyvbe elismerő szavakat, mások vásárlási szándékukat jelezték. Bennünk pedig megszületett a következő közös munka ötlete.

- Bakó Endre -