Puskaport készít? De nem Debrecenben!

Debrecen - December végén írtuk, hogy a 17. században még fejvesztéssel büntették, akit szándékos gyújtogatáson kaptak. Most folytatjuk.

Az 1771. augusztus 12-én kelt 4475. számú helytartótanácsi rendelet arra kötelezte a városok tanácsait, hogy úgynevezett tűzpénztári alapot hozzanak létre, amelyből a városok tűzrendészeti és tűzoltói kiadásait kellett fedezni. Néhány hónappal később, november 14-én már Debrecennek is megvolt a tűzi pénztára, az úgynevezett incendiaria cassa. A város 1000 rajnai forinttal járult hozzá az induláshoz. A kassza bevételeit a következő tételek képezték: letelepedési díjak, a tűzrendészeti szabályrendelet ellen vétkezők és egyéb bűnöket elkövetők által fizetett büntetéspénzek, valamint a kegyes hagyományok és adományok. Ezek a tételek a számadásokban a bevételek rovatba kerültek. A pénztárba befizetett összegekből tudták aztán a tűzkárosultakat segíteni, illetve jutalmazni azokat, akik magukat a tűzoltásnál kitüntették. A kifizetett pénzeket a kiadások rovatban rögzítették.

A bevételek közül először a tűzrendészeti szabályrendelet ellen vétkezők és egyéb bűnöket elkövetők által fizetett büntetéspénzeket vesszük sorra.

Káromkodott? Fizet!

A polgárok, illetve a városba érkező idegenek szabálysértéseit büntetés kiszabásával torolta meg a városi tanács. A tűzvédelmi iratok határozatai, valamint a tűzpénztári naplók Büntetések rovatába bejegyzett indoklások tanúskodnak arról, hogy mi mindenért járt pénzbüntetés.

Szankció járt az udvarokban tárolt szalmáért, szénáért. 1775-ben „Piacz Uttzában Lakó Nagy Mihály, mint hogy udvarárol boglyába rakott szénáját sok intés után sem hordta el, a’ tüz ellen való rendelések szerint három rhénes forintra büntettetett.”

A puskapor készítése és piacon való árulása fokozottan tűz- és robbanásveszélyes volt, ezért a magisztrátus 1669-ban kelt rendelete kitiltotta a puskaporkészítőket és árusokat a városból. A tűzi pénztári napló bejegyzései és a hozzá csatolt iratok tanúsága szerint éppen e rendelkezések megszegése miatt 1778-ban három embert ítéltek pénzbírságra. Május 20-án Radványi Mészáros Sándort, miután a tilalom ellenére a vásárba sok puskaport vitt, ráadásul vasárnap árult, ezen kívül pedig még káromkodott is, 12 rhénes forintra büntették.

Mint látható: nem csak a tűzveszélyes anyag értékesítése miatt szabtak ki bírságot, hanem a vasárnapi árusítási tilalom megszegése, valamint káromkodás miatt is.

Augusztus 13-án két vidéki kereskedőt, nevezetesen Radel Györgyöt és Siederheim Antalt azért ítélték hat-hat forint megfizetésére, mert „a’ tilalom ellen tonnástól (?) vittek puskaport a vásárba…”

1779-ben Burai Istvánnak azért kellett a pénztárba büntetéspénzt fizetnie, mert „a Cserén tüzet rakván a tüzet elszalasztotta, és a Cserét jó darab helyen meg égette”.

Idő előtti szüret

Mint már említettük, az 1665-ös tanácsi rendelet tiltotta az utcán való dohányzást. 1798-ban ennek megszegése miatt két kalaposlegényt, bizonyos Zathureczki Pált és társát utcán való dohányzásért ítéltek pénzbüntetésre.

Katona István házát, ahol az 1797-es tűz keletkezett, a városi tanács büntetésből eladta. Az értékesítéssel megbízott Dömöki Sámuel a befolyt összeget, 213 rajnai forintot és 6 krajcárt a tűzi pénztárba befizette.

De nem csak a tűzrendészeti szabályok megszegői ellen lépett fel a tanács. Más egyéb dolgok miatt is kiszabtak büntetést, amelynek összegét a tűzi pénztárba kellett befizetni.

Az 1779. évben Sipos Ferenc, Kovács Ferenc és Parlagi György gazdákat azért ítélték három-három rajnai forint megfizetésére, mert a „Tekintetes és Nagyságos Tanács determinatioja ellen a rendelt időnél elébb szüreteltek.”

1790-ben hét befizetés történt a kasszába. Megbüntették a szabómesterek céhét és hat magánszemélyt, nevezetesen: egri „Görög Grabóczki Tamást”, „szabó mester Gyulai Lászlót”, a Tépéről jött Nagy Andrást, a Hatvan utcai Szemere Jánosnét, a Piac utcai özvegy Kádár Ferencnét és „tilalmas fa hozásért” a Péterfia utcában lakó Tóth Andrást. A mikepércsiek kenderáztatásért, míg Zsadányi Mihályné tiltott pálinkamérés miatt fizetett büntetéspénzt.

„Cívis Villás Pál” a rá kirótt huszonnégy forintos büntetést azért kapta, mert „valami egészségtelen marhának a húsát másoknak el hordani megengedte, hogy abból egyenek”.

A szintén Debrecenben lakó – vélhetően kereskedéssel foglalkozó – „Kalmár Keresztesi Józsefet” azért ítélték pénzbüntetésre, mert „a tilalom ellen több búzát vett egyszerre a’ piatzon, mint amennyire szüksége látszik lenni, s ezzel drágaságot akart tsinálni…”.

A legérdekesebb azonban Ilosvai András kovácsmester büntetése. Őt azon okból kötelezték 30 forint megfizetésére a „tűzi cassa” számára, mert „…hogy bizonyos gyermeket a’ kit mint gyümölcs tolvajt kísértek hozzá magánál megtartotta, és a bírói kéz alá mindjárt által nem adta…”.

- Topor István -

A céheket is utolérték

Nemcsak magánszemélyeket, hanem céheket is büntetett a magisztrátus. 1796-ban pénzbírságra ítélték a mészáros céhet és a marhavágó henteseket is. A következő évben kiszabott büntetések érintették a kerékgyártó, a nyereggyártó, valamint a mészáros céhet és céhmestereit.

„Tűzre, vízre vigyázzatok…”

Debrecen - A 17. században még fejvesztéssel büntették a szándékos gyújtogatáson kapott debreceni lakost.