Nem Debrecenben végzett velük a hóhér, mégis debreceni áldozatokként kell gyászolni őket

Debrecen - Az 1956. október 23-a fényes nap volt. A hatvan évvel későbbi is fényes lett.

Délután felavattuk Györfi Lajos szobrászművész gyönyörű alkotását, amely az én megítélésem szerint Debrecen igazi ötvenhatos emlékműve. Az egyetem előtt felállított csodaszép, virágokat ábrázoló oszlop nem emlékeztet a forradalomra. A Csokonai Színház előtt felállított emlékmű alatt viszont olyan felirat van kőbe vésve, ami a történeti tényekkel nem azonos. Ez természetesen nem a művész, hanem az Ötvenhatos Emlékbizottság felelőssége, felelőtlensége.

A szobor talpazatán olvasható: „Az 1956-os forradalom és szabadságharc debreceni hőseinek és áldozatainak, és a sortűzben elesett Ács Zoltán és Gorzsás András tiszteletére” Az utolsó mondatrész nem fedi a valóságot.

Az említett sortűzben nem kettő, hanem három ember vesztette életét. A színházi „Szélfútta levél” esti dísz­előadásán Szilágyi Tibor színművész égő gyertyát tartó lányok mellett felolvasta a gyászbeszédet, amely az ávós sortűzben mártírhalált haltak temetésén hangzott el. A harmadik koporsón Ádám Mihály neve szerepelt.

Kegyeletsértésnek tartom, mert „a szabadságharc debreceni áldozatai” nem csak az ávós sortűz három halottja, hanem a november 4-én hajnalban, a Híradós Laktanyában és a Postaigazgatóság ágyúzásában az orgyilkos szovjet támadók által legyilkolt mártírok is áldozatok voltak. Bár nem Debrecenben végzett velük a hóhér, nekünk mégis debreceni áldozatokként kell gyászolni dr. Szilágyi Józsefet, Nagy Imre miniszterelnök titkárát és Iván-Kovács Lászlót, aki a Corvin-köziek parancsnoka volt a tényleges harcok idején, november 1-jéig.

Azért tartom fontosnak a város lakóinak tudomására hozni a tények helyreállítását, mert a kőbevésett két név a teljes szöveg értelmezése szerint mintegy reprezentálja a debreceni áldozatokat. Tisztelettel javaslom a szövegből „...és a sortűzben Ács Zoltán és Gorzsás András…” szavakat kihagyni. Valamennyi hős mártírunk nyugodjon békében.

- Mervó Zoltán, Debrecen -

Olvasónk leveléről a Napló megkérdezte Filep Tibor történészt, a Napló nyugalmazott újságíróját, aki a rendszerváltozás óta végzett kutatásai alapján több munkájában (könyvben és filmen is) feldolgozta a forradalom debreceni eseményeit. Álláspontját kérésünkre írásba foglalta, melyet az alábbiakban olvashatnak.

A sortűznek két halálos áldozata volt!

Közismert, hogy az 1956. október 23-i Kossuth utcai sortűz halálos áldozatainak katonai díszpompával történő temetésén három koporsót ravataloztak fel a Köztemetőben: Ács Zoltán, Ádám Mihály és Gorzsás János holttestével. Nyilvánvalónak tűnt akkor, hogy a Kossuth utcai eseményeknek három halálos áldozata volt. Közel harminc év után, amikor több történész, Valuch Tibor és én is, kutatni kezdtük az eseményeket, ezt egyértelműnek elfogadtuk. Az első írások megjelenése után azonban felkerestek olyan emberek, akik elmondták: Ádám Mihály nem október 23-án halt meg a Kossuth utcai sortűz során, hanem a forradalom első éjszakáinak egyikén kijárási tilalom után indult haza, és az utcán egy orosz katonai járőr vagy tank lőtte le. (Azokban a napokban éjjelente razziáztak az oroszok a városban.) Nehezen adtam hitelt Ádám Mihály munkatársainak, pedig szavahihető, komoly emberek voltak. Ekkor kezdtem el kutatni a Kossuth utcán történteket, miután az Igazságügyi Minisztérium egyik osztályvezetője, Khaler Frigyes azzal bízott meg, hogy írjak tanulmányt a sortűzről. A dokumentumok átvizsgálása után nyilvánvalóvá vált, hogy a Kossuth utcai sortűzben két ember, Gorzsás András és Ács Zoltán vesztette életét. Ezt bizonyították a Néplap írásai, a klinikán található kórlapok, valamint Buris László tanulmánya, amelyet a sortüzeket vizsgáló bizottság számára készített.

Fotó: Matey István

A Néplap 1956. október 24-i számában részletes, pontos nagy terjedelmű beszámolót közölt a 23-i debreceni eseményekről. A lap második oldalán a következők olvashatók: életét vesztette Gorzsás István (helyesen András – a szerző) 56 éves cipész és Ács Zoltán 22 éves bádogos. Súlyosan megsebesült Gazdag Ibolya, a Járműjavító Vállalat dolgozója, Szabó László 19 éves, a Hajdúsági Gyógyszergyár dolgozója és Vass Gábor tanuló. Könnyebben sérült meg Mugdi (helyesen Magdó) Zoltán 16 éves tanuló, Tömöri Gábor 17 éves segédmunkás és Kálmánchelyi Sándor 30 éves, a Tejipari Vállalat dolgozója. A lap a sebesültekről és a halottakról a sortűz után az I. Számú Sebészeti Klinikától kapott információk alapján írt, közölte a neveket. Két nappal később, a lap október 25. számában a 3. oldalon közölt tájékoztatást a sebesültek állapotáról: „A kedd esti sajnálatos provokációs támadás sebesültjei közül Gazdag Ibolya haslövéssel sérült állapota változatlanul súlyos. Vass Gábor ugyancsak haslövéssel sérült állapota szintén súlyos. Szabó László fejsérülést szenvedett fiatal állapota örvendetesen javult, eszméletét visszanyerte, olyannyira, hogy a hozzá intézett kérdésekre válaszolni tudott.”

Az I. számú Sebészeti Klinika tájékoztatójában nincs szó harmadik halottról, újabb sebesültekről. Ez a két jelentés igazolni látszott, hogy Ádám Mihály nem volt 23-án halálos áldozata a sortűznek, és 24-én nem volt ott a sérültek között a klinikán. Egyértelművé vált számomra: igaznak kell elfogadni azt az információt, hogy Ádám Mihály életét az október 24-27 közötti éjszakák egyikén szovjet golyó oltotta ki. Természetesen ő is áldozatnak tekinthető.

Dr. Buris László, a Debreceni Orvostudományi Egyetem Igazságügyi Orvostani Intézet igazgatója jelentést készített a sortüzek történetét vizsgáló tényfeltáró bizottság részére a fellelhető kórlapok alapján a forradalom alatt lövéses sérülést szenvedettek ellátásáról. Az 1993. november 17-én kelt jelentés szerint október 23-án az I. Sebészeti Klinikán Vass Gábor, Tömöri Csaba, Gazdag Ibolya lövési sérüléseit látták el. Ács Zoltán a klinikára beszállítás után a súlyos sokk következtében meghalt.

Gorzsás Andrást a klinikára halott állapotban szállították be. Ádám Mihály neve nem szerepel a 23-án este beszállítottak, sérültek, halottak között.

Az október 23-a és november 4-e közötti éjszakákon több halottat szállítottak a klinikára. Így Patkovszky Frigyest, akit 27-én a rendőrség épülete előtt egy orosz katona lőtt le, Káposznyai Sándort, akit 29-én boncoltak fel, és orosz harckocsi ütött el.

Buris László a boncolási anyagok között talált egy jegyzőkönyvet, azonban az előzményi adatok hiányoztak a kórlapról. Ez Ádám Mihályé, akit október 28-án boncoltak fel, fejlövést szenvedett. A boncolás dátuma arra utal, hogy ő az október 23-ai utáni éjszakák egyikén kapta a halálos lövést, és holtan szállították be a klinikára. A tények tehát azt bizonyítják, hogy Ádám Mihály nem a Kossuth utcai sortűz következtében halt meg, hanem az azt követő éjszakák egyikén. Hogy hogyan és miért került a két Kossuth utcai áldozat mellé, csak sejthetjük – a fejlövés miatt. Elég feszült volt akkor a helyzet.

A vitán felül álló tényeket és források miatt kellett a sortűzzel foglalkozóknak a forráshiányból származó tévedésüket revideálni, és a szakirodalomban már több mint két évtizede a sortűz kapcsán két halálos áldozatról, Gorzsás Andrásról és Ács Zoltánról esik szó. A Köztemetőben egymás mellé temették őket a síremlékük is ott van a kopjafa mellett, a harmadik halottat, Ádám Mihályt azonban a hozzátartozók exhumálták és máshová temettették el. Hogy miért, azt nem tudjuk.

Ezek után szerintem nincs szükség korrekcióra a sortűz áldozatait illetően. A nevek felírásával is egyet értek, mivel ezek a debreceni férfiak voltak 1956. október 23-án a magyar forradalom első áldozatai.

- Filep Tibor, Debrecen -