Csak néhány napig tartott a magyar szabadság…

Debrecen - Emlékkövet állítottak az 1956-os hősök tiszteletére a Debreceni Köztemetőben.

1956 őszén mindössze 12 nap szabadság adatott meg a magyaroknak. Ez az időszak azzal a reménnyel töltötte el a nemzetet, hogy vége a Rákosi-féle rémálomnak és egy új, szabad, polgári világ köszönt be, melyben magunk dönthetünk sorsunkról, nem kell megfelelnünk semmilyen ideológiának – mondta Komolay Szabolcs azon a megemlékezésen, amelyet az ’56-os hősök kopjafájánál tartottak a köztemetőben. Mint az alpolgármester fogalmazott, eleinte úgy látszott, a Szovjetunió és magyar kiszolgálói meghátrálnak a népakarat előtt.

Mindez azonban csak illúzió volt. A szovjet vezetés egy pillanatig sem gondolta, hogy Magyarországot kiengedi a birodalom fogságából.

Pusztán csak időt akartak nyerni, hogy felkészüljenek az ellencsapásra. Kádár János és köre segítséget kért tőlük, amivel elárulták saját nemzetüket. A beözönlő tankokkal sok ezren vették fel a reménytelen harcot, de sehonnan nem jött segítség – emlékezett Komolay Szabolcs. Az egybegyűltek felavatták az önkormányzat és az 1956-os Vitézi Lovagrend erre az alkalomra készíttetett emlékkövét.

Debrecenből a Corvin közbe

Iván Kovács László emléktáblájánál is koszorúztak a mártír egykori iskolája, a Bethlen Gábor Szakgimnázium előtt. A debreceni születésű férfi 1956. október 23-án részt vett a bevonuló szovjet csapatok elleni harcban, október 25-én csatlakozott a fővárosi Corvin közi fegyveresekhez, akik másnap kinevezték parancsnokuknak. Október végén és november elején több tárgyaláson is részt vett, ahol a nemzetőrség megalakításáról tanácskoztak. Később árulónak kiáltották ki, 1957 márciusában letartóztatták és államellenes szervezkedés vezetésének vádjával kötél általi halálra ítélték, amit 1957. december 30-án végrehajtottak.

Fotó: Molnár Péter

Öten meghaltak

A Kossuth laktanyában a mártír katonák emléktábláját koszorúzták meg, azokra a harcosokra emlékezve, akik november 4-én vesztették életüket Debrecenben.

– Történelmünk során ez volt az utolsó alkalom, hogy idegen ország katonája magyar földön magyar katonát ölt meg – emelte ki Ruszin Romulusz dandártábornok, hozzátéve: „bűnük” az volt, hogy nem hódoltak be a szovjet uralomnak, nem emeltek fegyvert az itt élő polgárokra. A Bocskai-lövészdandár nemrég beiktatott parancsnoka emlékeztetett: 60 évvel ezelőtt november 4-én negyed ötkor tüzet nyitottak a túlerőben lévő szovjet csapatok a laktanyára; az emléktábla az ott elesett öt magyar katonára és mindazokra emlékeztet, akiket sebesülések értek, vagy nem szolgálhatták többé az országot, amelyért oly sokat tettek.

Az emléktáblát Szentesi Csaba őrnagy, görögkatolikus tábori lelkész ünnepélyesen megszentelte.

HBN–FL, OCs

Egy nap krónikája: 1956. november 4., vasárnap

Budapest, Debrecen, Miskolc, Nyíregyháza – A szovjetek beavatkozása után eldőlt a forradalom sorsa. November 4-e után kezdődött a megtorlás.

Főhajtás a bátrak előtt

Debrecen – Az 1956-os hősök tiszteletére emlékkövet állítottak fel a Debreceni Köztemetőben.