Ő a fát, az élet őt faragta

Debrecen - Olyan dolgokat kell csinálni, amiket számítógéppel nem lehet, vagy nem éri meg – véli a 80 éves Nagy Imre fa- és csontfaragó, Debrecen kétszeres művészeti ösztöndíjasa és a Művelődési Minisztérium kitüntetett népi iparművésze. Hosszú pályafutása alatt számos dologgal foglalkozott: szereti például a csontból és fából készült kis állatfigurákat, de a nevéhez fűződik Hajdúszoboszlón a fürdő bejáratánál lévő Harangok Háza tíz faragott oszlopának az elkészítése is.

Sok faragott fával díszített kerítés, és az utcaszinttől csaknem egy méterrel lejjebb található, növényekkel gazdagon befuttatott, tetőkertes épület. Ez az, ami felkelti a járókelők figyelmét akkor, amikor a Nagyerdei körúton a Pálma mellett járnak. Anélkül, hogy ismertük volna a különös épület gazdáját, bekopogtattunk. A háziak éppen akkor értek haza. Szóba elegyedtünk, beinvitáltak.

Agy és kéz kölcsönhatása

Kiderült, hogy a házban a 80 éves Nagy Imre fa- és csontfaragó, Debrecen kétszeres művészeti ösztöndíjasa és a Művelődési Minisztérium kitüntetett népi iparművésze, valamint felesége, Ágnes asszony élnek. A nappaliban sok szép faragott dísz és használati tárgy között kezdtünk beszélgetni. Nagy Imre elmondta: tősgyökeres debreceni családból, a Tócóskertből származik. Még az ükapja is gubacsapó volt a Csapó utcán.

Fotó: Molnár Péter

– Édesapám kertész volt, aki maga állította elő a szükséges szerszámokat, és használati tárgyaink nagy részét is mi magunk készítettük, szinte kizárólag fából. Gyermekkoromban nekem nem vettek játékokat, szinkronban volt az agyam a kezemmel és mindent kifaragtam magamnak – jelentette ki.

Fejek megrendelésre

Nagy Imre 1955-ben építőipari technikumot végzett, építésztechnikus lett. Akkoriban magántervezéssel foglalkozott, de állítása szerint „a mérnök lobbi megfúrta” azt, hogy a technikusi végzettségűek épületeket tervezhessenek. Azt mondták, a technikusoknak már csak a kerítés maradt.

1962-ben történt, hogy a Medgyessy Teremben megláttam egy faragott fejet, és azt gondoltam, hogy ilyet én is tudok készíteni Áginak, a feleségemnek. Ő meg eladta azt 500 forintért

– emlékezett vissza. Ennek gyorsan híre ment a tervezőirodában, így Nagy Imre egymás után kapta az ilyenekre szóló megrendeléseket. Ez jól jövedelmezett, viszont mivel úgy érezte, hogy nincs értelme a munkájának, elkezdett utánanézni a faragásnak. Megtalálta Malonyay Dezső néprajzkutató A magyar nép művészete című könyvsorozatát, melyből sokat tanult. Tanítómestere nem akadt. Többek közt feleségének tükrös fésülködő asztalt és csikóbőrrel kárpitozott puffot készített. A faragások egy részét 1982-ben elküldte egy nemzetközi pályázatra, ahonnan azt a választ kapta, hogy jelenjen meg, mert első díjas lett.

Új utakat keresve

A siker után meghívták a debreceni művelődési központ fafaragó szakkörébe. – Nem voltam elégedett azzal, amit ott csináltunk, még akkor sem, ha díjazták, mert másolásnak tartottam. Úgy gondoltam, hogy inkább valami újat, valami egyénit kellene készíteni. Eszembe nem jutott, hogy népi iparművész leszek valaha. De akkor nagyobb csontokban megláttam a kis állatfigurákat, melyeket ki lehet faragni – mondta. (Miközben erről beszélt, az asztalra tett néhányat, melyek részben csontból, részben fából készültek. Némelyiknek, például a csonka bikának még funkciója is van, a tetejét felnyitva kis dobozzá változik.)

Egy hajdúszoboszlói tehetségkutató kiállításon a 80-as évek első felében a zsűrielnöknek annyira megtetszettek ezek a darabok, hogy azt ígérte neki, megkapja a népi iparművész címet. (Akkor már fafaragó kisiparos volt, miközben szakmáját is gyakorolta.) Ennek ellenére mégis nehezen, jóval később kapta meg a címet.

Összezavarodnak az emberek

– Nem túl sok kiállításon vettem részt, de azok „fogósak” voltak. Az egyik legemlékezetesebb az 1985-ös athéni, ahová engem nem, csak 20 tárgyamat vitték – mondta. Hozzátette: erre azért büszke, mert az akkori görög kultuszminiszter, az egykori filmsztár Melína Merkúri, amikor meglátta a munkáit, mindet meg akarta vásárolni. Nem engedték neki, ajándékba adták oda, az árát pedig itthon a Népi Iparművészeti Tanács kifizette a művésznek.

Fotó: Molnár Péter

1987-ben ez a tanács Csehszlovákia szlovák részébe küldte tanulmányútra, ahol nagyon sokat tanult. – Egy olyan, több száz főt foglalkoztató üzemben találtam magam, ahol szőttek, hímeztek és fát faragtak. Iparszerűen termeltek, másoltak – idézte fel keserűen.

A következő évben Franciaországban, Caenben egy nagy kézművesvásáron járt. Magyarország volt a díszvendég. Nagyon olcsón kínált, gyönyörű faragványokat látott. Kiderült, hogy azokat is sorozatban, alapvetően géppel gyártották, a fekete bőrű árusoknak csak le kellett smirg­lizni.

Ekkor megerősödött bennem, hogy egyedi dolgokat, például ilyen kis állatfigurákat kell készíteni. Ellenkező esetben összezavarodnak az emberek

- hangsúlyozta Nagy Imre. Mint vallotta, olyan dolgokkal kell előállni, amiket számítógéppel csinálni nem lehet vagy nem éri meg!

Az akác lett a kedvence

– Nincs az a földrész, ahonnan ne jártak volna az én házamban, bemutatótermemben vásárlók. Még Zámbó Jimmy is átlépte a küszöböt, aki, minden ellenkező híreszteléssel szemben, nagyon aranyosnak bizonyult!

Miután Nagy Imre közel a hatvanhoz megtanult láncfűrésszel faragni, nagy méretű, akácfából készült játszótéri fajátékok készítésébe kezdett, melyek ugyancsak nagyon jól fogytak. Ezeket is állatfigurákkal díszítette. A németországi Röttingen Eibe fajátékokat forgalmazó világcég is felfigyelt erre és 10 éven keresztül a beszállítójuk lett. Közösen fejlesztettek. 117 kamionnyi faragott termékkel látta el őket.

– Debrecentől 30 éve nem kaptam megrendelést. Ugyanakkor mégiscsak vannak itt ilyen munkáim a Libakertben és a Fényes udvarban. A város a német Eibetől – nem magyar árakon – vásárolta őket. Ez nekem már nem fáj, nem én vagyok a szegényebb – jegyezte meg.

- Orosz Csaba -

Legismertebb alkotásai

Nagy Imre kiemelkedő debreceni munkáinak tartja egyebek mellett a Nagytemplom kőtárának sárkányos kapuját, a Medgyessy-gimnázium kalotaszegi kapuját, a Csapó utcai székelykaput, a köztemetőben található 24 faragott ajtót és az új haranglábat, illetve a Holló László Emlékmúzeum kiskun kapuját.

Ugyancsak ő készítette Hajdúszoboszlón a fürdő bejáratánál lévő Harangok Háza 10 faragott oszlopát, az álmosdi iskola kapuját, valamint a létavértesi temető haranglábát. Játszótéri fajátékai egyebek mellett a budapesti óvodapedagógus továbbképző-, a hajdúböszörményi óvodapedagógiai főiskola udvarán, valamint a würzburgi organikus játszótéren és a bécsi Jager Strasse játszótéren is megtalálhatók.

Aki a művész további alkotásaira is kíváncsi, látogasson el honlapjára: www.nagyimre-nepiiparmuvesz.hu