Méhészkerti kilátástalanság

Debrecen - Műút és közvilágítás híján koromsötétben, időnként térdig sárban kénytelenek járni a Méhészkertben lakók.

Nem tudta tovább állni a költségeket, ezért költözött az újkerti panelből a Porzó utcára Kovács Klára, aki nem egészen volt tisztában azzal, hogy milyen körülmények várják majd az új lakhelyén. A Gáspár György-kert és a Mátészalkára tartó vasútvonal között elterülő Méhészkert nehezen megközelíthető. Földút vezet oda, egy-egy esőzés után a hatalmas, mély tócsákkal tarkított út inkább ralizásra, mintsem közlekedésre alkalmas.

Néha igazán félelmetes élmény hazajutni.

Dimény Béláné

– 2010. április 30-án költöztem ide nyugdíjasként, mert hitelt kellett volna felvennem ahhoz, hogy továbbra is a Jerikó utcán maradjak – kezd bele történetébe a 66 éves Kovács Klára. – Nekem korábban azt mondták, hogy ezen a környéken jól el lehet majd éldegélni. A rezsi valóban kevesebb, de olyanok a körülmények, amire nem számítottam. Fúrott kút van, de olyan vasas, hogy gyakorlatilag használhatatlan. Emiatt mindennap hozom a szénsavmentes vizet a boltból, azt isszuk, azzal főzünk és mosunk. Tömegközlekedés híján szerződéses busz jár, de az csak kora estig közlekedik, ha valaki tovább marad a városban, kénytelen gyalog vagy taxival hazajönni – magyarázza a nő, hozzátéve, hogy sokszor a reggeli buszra sem férnek fel.

A buszmegállóból még több mint egy kilométert kell gyalogolni földúton. Ha csak egy kis csapadék is hullik a homokos talajra, máris járhatatlanná válik. A Méhészkertben nincs közvilágítás, a helyiek sokszor a vaksötétben botorkálnak egy elemlámpa fényénél.

A polgármesterhez fordultak

– Összesen 40 család él itt, a buszon 82 aláírást gyűjtöttem össze az itteniek nevében. Azt szeretnénk, hogy az önkormányzat lépjen annak érdekében, hogy javuljon helyzet. A levelünket elküldtük a polgármesternek, melyre az üzemeltetési osztály válaszolt. Azt írták, nincs keret a fejlesztésre – mutatja a papírokat.

Nem tud kimenni, ha esik

Húsz éve él a Poros utcában Dimény Béláné. Bár szívesen költözne közelebb a belvároshoz, erre esélye sincs. Errefelé ugyanis gyakorlatilag eladhatatlanok a porták. Ha nagy ritkán akad is egy-egy érdeklődő, látva az állapotokat félúton visszafordul.

– Koromsötétben lakok itt a XXI. században. A földutat fel kellene tölteni törmelékkel, és legalább egy minimális közvilágítást megvalósítani. Az esőzés miatt kénytelen voltam szabadnapot kivenni, de ha holnapra nem szárad fel, hogy megyek majd reggel dolgozni? – kérdezte hétfőn, mikor ott jártunk.

– Itt legfeljebb gumicsizmában lehet közlekedni, de nem bírja a lábam. De még ha át is jutok a sártengeren, koszos ruhában nem állíthatok be a munkahelyemre. Vagy öltözzek át a buszmegállóban? Nézzen körbe, mi folyamatosan írtjuk a parlagfüvet magunk előtt, de máshol sehol, folyamatosan szenvedünk ettől is! Rengeteg a környéken a kóbor kutya és az ismeretlen, néha különösen félelmetes hazajutni – panaszolta. A helyiek szerint az is segítené a biztonságérzetüket, ha gyakrabban fordulnának a Méhészkert felé a rendőrök és a polgárőrök. Ha legalább szilárd út vezetne oda, alighanem könnyebben megtennék…

HBN–MSZ

Csak a környékre jut

Lapunk megkereste az ügyben Becsky István (Fidesz) önkormányzati képviselőt, akinek szavaiból az derült ki, hogy említésre méltó fejlesztés a Méhészkertben nem várható. Azt ugyanakkor elmondta, több olyan projekt is fut, vagy éppen előkészületben van, amely a térség infrastrukturális fejlesztését célozza meg. Az önkormányzat 800 millió forintot nyert az egykori Magyar Gördülőcsapágy Művek (GÖCS) helyén található iparterület megközelítésének javítására, mely kapcsán több utcát is leaszfaltoznak. De négy sávosra bővül a Sámsoni út, illetve a Szabó Pál utcai orvosi rendelő felújítása is elkezdődhet a városatya tájékoztatása szerint.