A sziromék és ami alatta van

Debrecen - „Az első karneválon körülbelül tizenöt vállalat képviseltette magát, s elhatározták, ezen túl évente megrendezik.„ Interjú Kozák Józseffel, az első virágkocsik megalkotójával.

Az idén 50 éves Debreceni Virágkarnevál Kozák József számára is mérföldkő: a kezdetekkor, azaz 1966-ban már oroszlánrésze volt a karneválon vonuló autók speciális virágkocsikká alakításában.

Hogyan emlékszik a kezdetekre?

Kozák József: A Virágkarnevál ötlete az akkori városi tanács elnökétől és a művelődési központ illetékesétől származik. A megyeszékhely kertészeti és tanácsi vállalatai készítettek virágkocsikat felkérés alapján, a rendezvényre azonban az ország más részéről is jöttek díszített járművek, a legelsőn például a borsodi megyeszékhely képviselői a híres „miskolci kocsonyával” ékesítettel vonultak fel. A mi cégünk – az akkori Köztisztasági Szolgáltató Vállalat – dolgozói valamennyi előkészítő munkában részt vettek. Én kezdetben autószerelő tanuló, majd szerelő, abban az időszakban pedig már műszakvezető voltam, végül 35 év után műhelyvezetőként kerültem máshová. Az első években a munkahelyem is indított virágkocsit, de a telephelyen a többi résztvevő autónak is helyet adtunk, a vonuláson pedig mi biztosítottuk e járművek üzemképességét. Az első karneválon körülbelül tizenöt vállalat képviseltette magát, s mivel igen jól sikerült, elhatározták, ezen túl évente megrendezik. A következő esztendőben egy ZIL tehergépkocsit kellett átalakítani háromszor hat méter szélesre, százhúsz centiméter magasra: e területen belül kellett „eltüntetnünk” mindent a gépjárműről. A váz két nagy gerenda lett, az alvázat lebontottuk, és elhelyeztünk mindent, ahogy szükséges volt. Ez a kocsi a mai napig működik kisebb-nagyobb átalakításokkal.

A következő évben az akkori 13. számú Autójavító Vállalattól öt selejtes GAZ teherautót behoztak a telepre, ahol azokat teljesen lecsupaszítottuk, csak a váz maradt meg. A motorok megjavításán kívül, minden más a mi dolgunk volt: apróra szedtük az egészet, a futóművektől kezdve, majd úgy építettük össze, hogy ami a GAZ-nál elöl volt – a motor, a vezetőfülke, meg a sebességváltó –, azt áttettük hátra, a kocsi végébe. Irányítani azonban az autó elejéből kellett. Egy lakatos kollégával készítettük el az első átalakítást, amikor megvoltunk vele, leszedtük, és megmutattuk a többieknek: „Tessék, ilyet csináljatok még négyet!”

Ezek az autók ma más funkciót töltenek be?

Kozák József: Nem, és senki nem ismer rá rajtam kívül ezekre a téglatestű járművekre, melyekből elöl csak a vezető feje látszik ki. Semmi mást nem szállítottak, csak a karneválon szerepeltek, utána mindig teljesen leszereltük, a meghibásodott alkatrészeket, a porlasztókat, gyújtóberendezéseket leszedtük, és hogy kevesebb helyet fogjanak, az egyikre rátettünk egy másikat, így állítottuk be szépen sorba őket a telepre, ott várták a következő évet. Egy esetben nagyon megjártuk. Öt kocsit lefestettünk, csirkehálóval bevontunk, majd virágokat fűztünk rájuk (akkor még a hungarocellt nem nagyon ismerték), és sorba állítottunk. Másnap reggel ki akartunk a járművekkel állni, hogy megmutathassuk a tanácstól érkezett átvevő bizottságnak. Ám az autók ahogy elindultak, azonnal le is álltak. Az éjszaka folyamán ugyanis valaki vizet öntött a benzintankba – azóta sem tudjuk, ki lehetett. Délutánra sikerült kiküszöbölni a hibát, attól kezdve zártuk a tárolókat. Nagyon vigyáztunk mindenre, a kötözőktől kezdve, a megbomlott virágdíszítésekig, hogy gyorsan vissza lehessen állítani. Nem csak a műszaki, a küllembeli átalakításban is aktívan tevékenykedtünk.

Utóbbinál azért volt segítségük…

Kozák József: Pikó Sándor többször is lehozta a kis makettet, azt kellett megcsinálnunk nagy méretben, az ő segítségével. Némelyiknek vaskeretet készítettünk, s voltak mozgó figurák is. A Hortobágyi Állami Gazdaság kocsiján álló birka és pásztor mellett egy sínen futott körbe a kis pulikutya, a gyerekek ezt nagyon élvezték. Földgömböt is sokszor alkottunk, no és a Szent korona minden kis betétrészét akkurátusan, fényképről. A virágot legtöbbször pillanatok alatt meg lehetett csinálni, máskor még festeni is kellett. Egyszer egy herendi porcelán vázát vittem be, hogy egy három méteres bika figuráját élethűen megcsinálhassuk. Még Józsa János festőművész nevét kell megemlítenem, ő a kezdetekkor sokat segített.

Gondolom, manapság is figyelemmel kíséri a Virágkarnevált.

Kozák József: Mostanában inkább a tv-ben nézem – s változatlanul szakszerű szemmel figyelem a fő attrakciót, hiszen oly sok munkában, és sikerélményekben gazdag nyarat nem lehet csak úgy elfelejteni.

HBN