A magyar kalapot ünnepelték Balmazújvárosban

Balmazújváros - A város, a térség hagyományaiba pillanthattak be azok, akik szombaton a kadarcsi városrész parkjában jártak.

A népzene ritmusai messzire elhallatszottak, kicsit közelebb jőve a készülő slambuc illatát is meg lehetett érezni, majd az esemény helyszínén valóságos hagyományőrző forgatagban találta magát a látogató. Megérkeztünk a Magyar Kalap Ünnepére, amelyet első alkalommal, de hagyományteremtő szándékkal rendezett meg Balmazújváros.

Annyit érdemes tudni Balmazújvárosról, hogy itt él és dolgozik a Mihalkó család, aminek tagjai országos, sőt nemzetközi hírű kalapkészítők. Mégpedig a mesterség hagyományos, kézműves formáját űzik, és ebben egyedülállóak Magyarországon. Mihalkó Gyula a népművészet mestere, fia, ifjabb Mihalkó Gyula a népművészet ifjú mestere. És a művészeti címek mellett mi sem bizonyítja jobban, hogy a legmagasabb színvonalon űzik mesterségüket, mint az, hogy a Hungarikum Bizottság a Magyar Értéktárba a napokban vette fel a Mihalkó-féle hortobágyi pásztorkalapot, ami ezentúl a kiemelkedő nemzeti érték címet viseli. Tehát megvan az oka annak, hogy miért éppen Balmazújvároson rendezték meg az országban egyedülálló Magyar Kalap Ünnepét.

Ezentúl július végén

Az események reggel a Mihalkó család portáján kezdődtek, ahol az ország kalaposai találkoztak, de ott voltak a Hortobágy örökös pásztorai is  ők Mihalkó-féle kalapot viselnek –, és a néptáncosok, hagyományőrzők sem hiányoztak. Közösen, egy menetet alkotva vonultak az ünnepségnek helyet adó parkba. Előtte azonban a beszélgetésé, a nézelődésé volt a főszerep. Kalapok sokasága, a fejfedő készítésének eszközei, térkép, hogy merre voltak vásárokon Mihalkóék, és persze a könyv, amely a családról és a kalapkészítésről szól.

- Szeredás, Himes, Kadarcs, Kishimes, Nagysziki – sorolja a színpad népzenei együtteseit Gencsi Zoltán főszervező, majd hozzáteszi, hogy a „kalap alá befért” a botos, a szűrös is, mint a pásztorok öltözékének kellékei. De gondoltak a gyerekekre is, népi játszótér, csúzlizda várta őket. – Minden évben július végéhez közeledve szeretnénk megrendezni a Magyar kalap Ünnepét, természetesen folyamatosan bővülő programkínálattal.

HBN-KZS

Kell a kalap manapság is

- A felvidéken élő családom egyik fiatal férfi tagja közel másfél évszázada gondolt egyet, és a Tokaji-hegyen túlra vándorolt, Balmazújvároson telepedett le. Itt vette feleségül Nagy Zsófiát, akinek az édesapja kalapos volt. Tőle tanulta a mesterséget. Ez 1871-ben történt, akkor kezdődött a Mihalkó-kalap története – meséli Mihalkó Gyula. – Édesapám is kalapos lett, és én, is, a fiam pedig viszi tovább a családi hagyományt. Merinói juh gyapjából, kézimunkával készítjük, ami az elmúlt időszakban semmit sem változott. Az 1950-es évek legelején Magyarországon még legalább négy-öt család készített így kalapot, mára csak mi maradtunk. Kell a kalap manapság is. A hagyományőrző csoportoknak egyre több, és a pásztorság is felvirágzóban van.

Finom slambuc főtt a bográcsokban

A fák hűvösében baráti, munkahelyi, civil közösségek egyöntetűen slambucot, a Hortobágy hagyományos pásztorételét főzik. A Kadarcs néptáncegyüttes bográcsa mellett Tóth Lajossal elegyedtünk szóba. Mondja, a fia éppen a színpadon van, így ő felügyel a tésztás ételre. Együtt a hagyományőrző közönség, illetve a családtagok. Kihasználják ezeket az alkalmakat.

A szomszédban Jenes Imre szakértelemmel rázza a bográcsot, fordítja benne a lassan egységes masszává váló, alul piruló slambucot. Elmeséli, hogy 73 éves és legalább 50 éve főz, jár eseményről eseményre. Most a családot és a baráti társaságot vendégeli majd meg.

Érkeztek vendégek Hajdúnánásról is. Kocsi Erika hungarikumprojekt menedzser beszél a helyi értékek védelmének fontosságáról, a hagyományok őrzéséről. Ők is elhozták az értékeiket és bemutatják a balmazújvárosiaknak.