2016.06.09. 08:36
A tragédiák rendszere
<em>Recsk, Gyöngyös, Agárd, Tata – néhány város, ahol az utóbbi időben a szülők hibájából meghalt egy gyermek. Ezen hírek hallatán az első gondolata az embernek, hogy hogyan juthat odáig egy szülő, hogy a saját gyermekének ártson, rögtön ezt követően, hogy hol vannak ilyenkor a szociális? szervezetek?</em> Pálfi-Tóth Zoé jegyzete.
Recsk, Gyöngyös, Agárd, Tata – néhány város, ahol az utóbbi időben a szülők hibájából meghalt egy gyermek. Ezen hírek hallatán az első gondolata az embernek, hogy hogyan juthat odáig egy szülő, hogy a saját gyermekének ártson, rögtön ezt követően, hogy hol vannak ilyenkor a szociális? szervezetek? Pálfi-Tóth Zoé jegyzete.
Mert ugye elvileg minden családhoz kötelező járnia a védőnőnek, akinek azonban meg van kötve a keze, mert ha a szülő úgy dönt, hogy nem engedi be otthonába, nincs mit tennie. Ekkor jön a képbe a gyermekvédelem, ám Isten malmai ott különösen lassan őrölnek. Így történhetett, hogy Agárdon éhen halt a másfél éves fiú, csakúgy, mint nemrégiben Gyöngyösön a szintén másfél éves kislány. Utóbbi esetben hosszú évek óta a gyermekvédelem látókörében volt az édesanya. Akkor mégis hogyan történhetett meg – már többedszerre – egy ilyen tragédia? Az eddig lezajlott vizsgálatok eredményei alapján úgy, hogy amellett, hogy rosszul működik a gyerekvédelmi jelzőrendszer, itt is emberierőforrás-hiánnyal küzdenek, ráadásul hiányzik a szakmák közötti együttműködés is. Kérdem én, hány gyereknek kell még meghalnia, hogy végre változás történjen a rendszerben?
