Miért dolgoznak? A nagy semmiért

Hajdúböszörmény, Derecske - A sertéstartás támogatással együtt éppen még lehet nyereséges, a tejtermelés már úgy sem.

Miközben 2014 februárjában még 110 forintot fizettek a felvásárlók egy liter tejért, jelenleg már csupán 75-78 forintot. Csoda-e, ha ez a literenként 30 forintot meghaladó árcsökkenés „padlóra vitte” az egész tejágazatot.

Lesz itt nemulass!

„Tragédia, ami a tejágazatban végbement. Az elmúlt évben ugye az Európai Unió kivezette a tejkvótát, ami önmagában túltermeléshez vezetett, ráadásul az orosz embargó miatt a közösség országaiban felhalmozódott tej- és tejtermékhegyek egy része olcsó import képében a magyar piacon csapódott le. Eleinte (erre szakosodott cégek révén) áfacsalással, később már áfacsalás nélkül is özönlött be az országba az olcsó külföldi dömpingárú, mélyen az önköltség alá szorítva a hazai tejfelvásárlási árakat” – engedett bepillantást a kulisszák mögé Békési Imre, a derecskei Petőfi Mezőgazdasági Kft. ügyvezető igazgatója. A szakember sajnálatosnak tartja azt, hogy itthon az ágazat érdekérvényesítő képessége gyenge, hiszen (ahogy fogalmazott) a nyugat-európai paraszt gondolkodás nélkül traktorral hajt be az áruházba, amint az olcsó importot a polcokon meglátja. – A mi cégünknél kiszámoltuk, hogy ha tavaly a 2014-es felvásárlási árat (105 forint/liter) kaptuk volna a tejért (a tavalyi 81 forint/liter helyett), akkor a 20 millió forintos veszteség helyett 30 milliós nyereséggel zártuk volna az elmúlt évet. Ilyen körülmények között sokan legszívesebben felszámolnák az állományukat, de nem tehetik, pontosan a tartási kötelezettség miatt. Ez azonban csak addig lesz számukra visszatartó erő, amíg a veszteségük meg nem haladja azt az összeget, amit a tartási kötelezetttség megszegése miatt kellene fizetniük. Ha ez bekövetkezik, akkor lesz itt nemulass! – jelentette ki a Naplónak Békési Imre.

Életmentő támogatás

Miközben a vásárlók árgus szemekkel azt figyelik, hogy a sertéshús áfájának 22 százalékos csökkentése milyen mértékű áresést hoz a boltokban, egyre több sertéstartó kezdi felszámolni a telepét. A jelenség okát Erdélyi Zoltán, a Hajdúböszörményi Mezőgazdasági Zrt. vezérigazgatója segített megfejteni. „Néhány éve 800 millió forintért építettünk egy korszerű sertéstelepet, aminek az éves kibocsátása 18 ezer hízó. A modern tartási technológiánk révén nálunk a kilónkénti önköltség 375-380 forint, csakhogy az élősertés felvásárlási ára csupán 310-315 forint. Bár a támogatásoknak hála az ágazat mintegy 40 milliós eredménnyel zárja a tavalyi évet, ez csupán a fele annak a 80-90 millió forintnak, ami hozamként egy ilyen volumenű beruházástól elvárható lenne. Dotáció nélkül azt kell mondjam, hogy 4-5 ezer forint a ráfizetés minden egyes sertésen” – árnyalta a képet a vezérigazgató, hozzátéve, hogy egyelőre a sertéshús áfájának 22 százalékos csökkentése sem hozta azt a forgalomnövkedést, amit reméltek tőle. „Alapvető élelmiszerről lévén szó, az emberek korábban is megvették a sertéshúst, miként ma is megveszik” – tette hozzá.

- Petneházi Attila -

Tej, hús, gabona

A sertéstenyésztők és a tejtermelők gondjában osztoznak a gabonatermelők, hiszen a tartósan nyomott felvásárlási árak őket is nyomorulttá teszik. A Napló által megkérdezett gazdák mind arra panaszkodtak, hogy a búza és a kukorica piacán alig-alig van mozgás, ha pedig mégis akad egy-egy kósza érdeklődő, az olyan nevetséges árat mond, amiért bűn lenne megválni a terménytől. Talán csak annak a cégvezetőnek kedvez a jelenlegi gabonapiaci helyzet, akinek a vállalkozása állattenyésztésben utazik, és mint ilyen, folyamatosan az alacsony kukoricaárért fohászkodik.