„Ha sz*rok vagyunk, akkor is jók vagyunk”

Debrecen - A Tankok ezúttal nem egy, hanem három helyszínen támadják le Debrecent. Interjú.

A telt házas Főnix Csarnokot ebben az évben három kisebb koncerthelyszínre cseréli a több mint negyedszázados Tankcsapda zenekar, akik ezúttal a Roncsban, a Hallban és a Lovardában mozgatják meg a nagyérdeműt. A döntés mozgatórugója az volt, hogy a fiúk mindig keresik az újabb és újabb kihívásokat. Erről és még sok egyébről vallott a Hajdú-bihari Naplónak Lukács László basszusgitáros-énekes, Sidlovics Gábor gitáros és Fejes Tamás dobos.

Nemrég érkeztetek meg a tengerentúlról, ahol egy kisebb turnét bonyolítottatok le novemberben. Hogyan fogadtak benneteket odaát?

Lukács László: Hét koncertet adtunk az Egyesült Államokban és Kanadában, a nyugati és a keleti parton egyaránt felléptünk, bátran kijelenthetem, nagyszerű bulik voltak. Jellemzően magyar közönség előtt zenéltünk, hiszen többször elmondtuk, hogy egy kifejezetten magyarul éneklő, magyar banda vagyunk, ez külföldön sincs másként.

Mint azt több helyen is olvashattuk, a hazafelé úton akadt egy kellemetlen közjáték: bombariadó miatt kényszerleszállást hajtott végre a gépetek.

Sidlovics Gábor: Az ember gyakran olvashat ilyesmit a hírekben, láthat a híradókban, de amikor a saját bőrödön érzed a szelét, akkor az sokkal borzongatóbb. Amikor megtörtént a november 13-i párizsi merényletsorozat, aznap éppen San Franciscoban játszottunk, az időeltolódás miatt kora délután értesültünk róla és bár este egy telt házas bulit adtunk, mégis mindenkinek azon kattogott az agya, hogy te Jóisten, pár órája mi történt! Ez már nem az a kategória, amin rock and rollosan „csak úgy” túl lép az ember, ez sokkal komolyabb, mintsem legyintsünk rá. Természetesen nem mondtunk le és a jövőben sem szándékozunk lemondani emiatt koncerteket, tesszük a dolgunkat, nem írunk ki litániákat a facebookra, nem szeretnénk egy plusz súlyt ráhelyezni a közönségünkre. Csupán pont annyira foglalkozunk a történtekkel, mint amennyire egy magunkfajta zenekarnak foglalkoznia kell, de nyilván egymást közt sokat beszélgetünk ezekről az eseményekről. A kényszerleszállásról pedig annyit, volt egy olyan húsz percünk, amely így utólag sem tűnik kicsit sem viccesnek. Ráadásul a többiek emiatt lekésték a Slash-koncertet Budapesten, amire én egyébként sem mentem volna...

Lukács László: Egy szó mint száz, nyilván nagyon rossz ilyesmit megélni. Azonban ha valaki sokat utazik, és ez minden évben így van nálunk, annak ilyen vagy ehhez hasonló esetleges élmény benne van a pakliban. Éppen azon nevettünk pár nappal előtte, hogy volt egy olyan hír, miszerint egy ötszázvalahány fős gépet, amely Londonból Dubajba repült, valahol Németország fölött visszafordítottak, mert valaki úgy televágta a vécét, hogy a bűz miatt nem lehetett továbbrepülni. Szóval bármi megtörténhet, még ez is. Amíg persze nem tapasztalod a saját bőrödön, addig olyan távolinak tűnik az egész - aha, valakikkel valahol megtörtént - de amikor te kerülsz ilyen szituációba, akkor az már kemény. De a lényeg, hogy az ijedtségen túl semmi baja nem esett senkinek.

Ha már itt tartunk, ti is osztjátok azt a véleményt, hogy egyre nagyobb veszélyben van az európai, keresztény kultúra?

Sidlovics Gábor: Mindhárman kifejthetnénk a témában a véleményünket, aztán öt, tíz vagy húsz év múlva majd kiderül, kinek volt igaza.

Lukács László: Figyelj, mi egy rockzenekar vagyunk, a mi dolgunk az, hogy a zenei eszközeink segítségével kommunikáljunk a világ felé. Nem pedig az, hogy akár ebben az interjúban belemenjünk olyan témákba, amihez egyébként olyan nagyon nem is értünk. Maradjunk annyiban, hogy magánemberként van véleményünk, de mint zenekar, nem akarunk ezzel a témával foglalkozni.

A szövegeidben azonban megjelenhetnek az említett események?

Lukács László: A Tankcsapda szövegei részben vagy egészben eddig is reflektáltak a világban zajló dolgokra is, ez korábban is így volt, vélhetően a jövőben is így lesz. Minden bizonnyal, ami most folyik, az is visszaköszön majd, de hogy mikor és milyen formában, arról most még fogalmam sincs.

Eddig túl sok szó nem esett a zenéről, ígérem, ez lesz az utolsó ilyen jellegű kérdésem. Bizonyára ti is hallottatok Ganxsta Zolee esetéről, akit egy néző inzultált a színpadon, mire a rapper egy ütéssel eltörte az állkapcsát. Titeket ért már ehhez hasonló atrocitás az elmúlt évtizedekben?

Lukács László: Ha valaki bunkón viselkedik, az sajnos nem attól függ, hogy mennyire magasan kvalifikált szakember, vagy hány diplomája van. A szituációt nem minősíteném, nem voltam ott. Azok az emberek, ezek közé tartozik Zoli is és mi is, akik közszerepet vállalnak és színpadon állnak, időnként sajnos kénytelenek szembesülni az ilyesfajta agresszivitással. Hogy erre ki, milyen módon reagál, az egyéntől és szituációtól függő. Jómagam nem minősíteném a történteket.

Fejes Tamás: Laci nem minősíti, én meg azt gondolom, hogy annyit megérdemel Ganxsta Zolee, hogy elmondjuk, nem ma kezdte az ipart s ha minden önelégült majmot komolyan venne, akkor majdnem minden koncerten pofán verhetne valakit. Mert akik a szórakoztatóiparban dolgoznak, azok bizony találkozhatnak az éjszaka császáraival, akik beállva, berúgva terrorizálják nem csak az előadókat, de bárkit a környezetükben. Ha Zoli leugrott és pofán bombázott valakit, annak oka volt, ezt látatlanban ki merem jelenteni és vállalom is ezt. Ok nélkül nem fog odamenni senkihez és nem fog behúzni egyet neki, ő ennél sokkal profibb ember. A saját buliját nem cseszné szét ilyesmivel, mindenképpen lojális vagyok ebben a témában Zolival.

Dupla cédével és DVD-vel jelentkeztetek pár hete a piacon, milyen a fogadtatása az új koncertanyagnak?

Fejes Tamás: A számok magukért beszélnek, mára háromszoros platina lett az anyag és folyamatosan tölteni kell föl a benzinkutakat, mert rohamosan fogy a hanghordozó. A CD és a DVD formátum létjogosultsága mára csökkent, ehhez képest mindenféleképpen sikersztori ez. Nagy köszönet mindenkinek, aki megvásárolta!

Sidlovics Gábor: Hála Istennek a visszajelzések alapján látszik az embereken, átjött az, amit szerettünk volna. Nem egy átlagos DVD-t akartunk készíteni, hogy elindul a koncert, az elején meg a végén egy pár vágókép és kész. Igyekeztünk kicsit megbolondítani a dolgot, ami sikerült is, hála a nagyon profi csapatnak, amely dolgozott rajta.

Fejes Tamás: A szívvel-lélekkel végzett munka abszolút lejön a produkcióból.

Idén ezúttal szakítotok a hagyományokkal és nem egy főnixes gigabulival zárjátok az évet, hanem három kisebb koncertet adtok Debrecenben december 28-29-30-án. Miért született meg ez a döntés, illetve mennyire fedi egymást a három előadás programja? Az nyilván meghatározza a dallistát, hogy az 1995-ben kiadott ’Az ember tervez’ album mindegyik tételét elnyomjátok.

Lukács László: Nem azért játszunk most három helyen, mert három különböző műsort szeretnénk adni. Ha ez lenne a szándékunk, akkor egy helyen játszanánk három egymást követő estén, három különböző dalsort. Ugyanolyan három koncert lesz, mintha három különböző városban játszanánk, annyi, hogy a három különböző helyszín most egy városban van. Természetesen lesz a koncertek programjai között frissülés, és mindhárom helyen része lesz az ’Az ember tervez’ album összes dala is. Mind a 14 szerzemény elhangzik a lemezről, persze nem egymást követő sorrendben, hanem a műsorba beépítve. Persze, az új albumról is lesznek dalok, mert ez még mindig az ’Urai vagyunk a Turnénak’ koncertsorozat és ugyebár lesznek régebbi nóták is. De hangulatilag nyilván más helyszín egy Roncs, egy Hall vagy egy Lovarda. A Debrecen-turné azért jött létre, mert olyat akartunk csinálni, amit eddig még nem.

Az utolsó debreceni buli után sem lehet féktelen mulatozást csapni, mert másnap Budapesten léptek föl.

Lukács László: Attól még lesz mulatozás...

Fejes Tamás: Ez nekünk nem okoz problémát. Az idén már hülyére koncerteztük magunkat, manapság már nem gond, hogy fölmenjünk a színpadra és százszázalékos teljesítményt nyújtsunk. Én viccesen szoktam nagyképűsködni azzal, hogy ha sz*rok vagyunk, akkor is jók vagyunk. Mivel szeretünk koncertezni, a deszkákon felszabadultak vagyunk és ez óriási energiával tölt fel mindannyiunkat. Lehet kínlódás a koncert előtt, a színpad mögött, vagy utazás közben, de a színpadon nem, maga az akció mindhármunkat megelégedéssel tölt el, s amíg ez így van, addig a produkció is megfelelő.

Akik nem szeretik a Tankcsapdát, azok is elismerhetik, hogy a zenekar valamiben mindig előre tud lépni. Merre van még mozgástere a csapatnak, ha fejlődni akar?

Fejes Tamás: A banda zenei és emberi fejlődése nem attól függ, hogy még nagyobb és még nagyobb helyeken játsszon, vagy hogy 100 koncert helyett 150-et adjon. A Tankcsapda nagysága mindig is abban rejlett, hogy bármikor vissza tud lépni, be tudunk vállalni kevesebb bulit, vagy kisebb helyeket. Mindig is jól ment nekünk ez a húzd meg-ereszd meg. Régóta adósai vagyunk a közönségünknek például akusztikus koncertekkel, amit már vagy tizenkét éve követelnek tőlünk. Előbb-utóbb biztosan lesz, de jelenleg annyi dolgunk van, hogy nincs időnk felkészülni rá. Ha megcsináljuk ezt az akusztikus programot, jól meg fogjuk koreografálni és jól ki fogjuk találni, hogy hármónknak mi áll jól. És ne azért csináljuk, mert a közönségnek baromi nagy igénye van rá, hanem mert szerintünk eljött ennek is az ideje.

Lukács László: Tomi kiragadott egy valamit a tucatnyi különböző ötletünkből, amelyek megvalósításra várnak. Annyi tervünk van, hogy azok jó, ha a következő évekbe beleférnek. Nagyon sokfelé lehet még indulni a jövőben.

Fejes Tamás: Azt azért már el lehet mondani, hogy 2016-ban megjelenik rólunk egy dokumentumfilm, amelyet Lévai Balázs rendezett. Annak ellenére, hogy tavasszal a közönségnek úgy tűnik majd, hogy kissé visszavonultunk, a háttérben lázas meló folyik majd. Ősszel pedig mindenki meg fogja tapasztalni, hogy újra egy nagy durranással jövünk elő. Én nagyon lelkes vagyok, már ezen jár az agyam, újabb óriási kihívás előtt állunk, és ez jó. A lényeg, hogy új impulzusok alapján dolgozzunk, mert többek között ez tartja a produkciót életben.

De új lemezre ne számítsunk a következő hónapokban.

Lukács László: A következő hónapokban biztosan nem lesz új album, ez most nem aktuális. Olyan szempontból persze igen, hogy új dalok folyamatosan születnek. Ha valamilyen oknál fogva holnap reggel be kéne mennünk a stúdióba és lenne három hetünk, hogy felvegyünk egy új lemezt, szerintem megoldanánk. És nem is lenne rossz lemez.

- Tamás Nándor -