2015.10.22. 12:50
Hull a pelyhes…
<em>Sokszor esik odafentről valami olyasmi, amit éppen nem szeretnénk. Most éppen a sárgásbarna falevél van soron. Amely tapintásra szintén annyira selymes, „pelyhes” különösen eső után, mint a hó. S adott esetben ugyanolyan csúszós is</em>. T. Szűcs József jegyzete.
Sokszor esik odafentről valami olyasmi, amit éppen nem szeretnénk. Most éppen a sárgásbarna falevél van soron. Amely tapintásra szintén annyira selymes, „pelyhes” különösen eső után, mint a hó. S adott esetben ugyanolyan csúszós is. T. Szűcs József jegyzete. Mindazonáltal, aki ilyenkor a lába alá néz, nemcsak a hanyatt esést kerülheti el nagyobb eséllyel, de egy felismeréssel szintén gazdagodhat. Merthogy rájöhetünk, s az igazságnak tartozunk is annyival, hogy a hóhullástól, vagy falevél záportól fenyegetett gyalogösvények (járdák stb.) jó hányadáról igencsak nehéz megállapítani, hogy ki a tulajdonosa vagy bérlője, kezelője. Tudniillik, úgy tudjuk, neki vagy nekik kellene azt még azelőtt letakarítani, mielőtt még balesetveszélyessé válna.
Igen ám, de a nagyváros furcsa képződmény, s Debrecen sem kivétel. Például keresztül-kasul szelik olyan járófelületek, amelyekről csak a jó Isten tudná kapásból megmondani, hogy ki fia-borjáé. Például azok a hosszú járdák, amelyek két magántársasházat kötnek össze. Vagy ezeket egy megállóval. Az épületek és a megálló közvetlen közelében tiszta a helyzet és a járda, de ki vállalja a leghosszabb középső szakaszt. Általában senki. Nem is beszélve, mondjuk egy használaton kívüli, esetleg már évekkel ezelőtt lelakatolt, egykori raktártelep, gyárudvar stb. kerítése mentén futó jó hosszú járdáról.
Vagy gondoljunk a hasonló kategóriába eső elhagyott házhelyekre, amelyeken a düledező falmaradványok már alig látszanak ki a földből. Könnyű lenne azt javasolni, s talán már magam is megtettem korábban, hogy a kérdéses, s ennélfogva rendre tisztítatlanul maradó részeket takarítsa a város erre szakosodott szerve. Aztán a költségeit majd hajtsa be a tulajdonoson. Ám annyi, adottságai, fekvése, elhelyezkedése okán is kérdéses rész van egy nagyobb városban, hogy nincs az az önkormányzat, amely rendelkezne akkora köztisztasági hadsereggel, amely erre képes lenne.
El kell ismernünk, én legalábbis megteszem, miszerint annyi készenléti erőt nem tarthat ugrásra készen, hogy az alapvetően másokra tartozó teendőket is magára vállalja. Legalábbis úgy nem, hogy annak azonnali eredménye, látszata legyen. Ilyen gyors, látványos munkára nemhogy a mostani szakcégek és közmunkások serege kicsi, de talán még az egykori néphadsereg mérhetetlenül népesebb személyi állománya is kevésnek bizonyult volna.
