Sebesen mentenek, ha baj van

Debrecen - Megkérdőjelezhetetlen a sürgősségi betegellátás létjogosultsága hazánkban.

Egy súlyos baleset kezelésének szimulációs gyakorlatával egybekötött kongresszust tartottak pénteken a DAB-székházban. A Sürgősségi Orvostani Fórum célja volt, hogy a szakemberek tapasztalatcsere útján vitassák meg a sürgősségi betegellátás kihívásait, eredményeit, problémáit. Az eseményen számos előadó beszélt többek között a sürgősségi ellátás budapesti, romániai, szegedi, nyíregyházi, debreceni rendszeréről, a különböző rendellenességek, betegségek (például stroke, tüdőbetegségek) gyors és szakszerű kezeléséről is.

Dr. Berényi Tamás, a Magyar Sürgősségi Orvostani Társaság elnöke sajtótájékoztató keretében fogalmazta meg, hogy munkájuk más gondolkodásmódot igényel: – Hazánkban az egészségügy nem a sürgősségi ellátás szemlélete alapján szerveződött, pedig sokkal hatékonyabb és olcsóbb a betegekhez rendelni az ellátást, mint a pácienseket küldeni ide-oda a problémáikkal – mondta.

Hivatás az életért

Dr. Pápai György, az Országos Mentőszolgálat Észak-Alföldi Regionális Mentőszervezetének igazgatója előadásában kifejtette: az elmúlt években újra növekszik feladataik száma, de szervezetük továbbra is profi, gondoskodó és proaktív. Elmondta, a régióban (amelybe Szabolcs-Szatmár-Bereg, Hajdú-Bihar és Jász-Nagykun-Szolnok megye tartozik) 231 mentőállomás és 131 mentőegység van. Évente átlagosan 190 ezer feladatuk van, s ezalatt közel 2,5 millió kilométert tesznek meg. Hajdú-Biharról megjegyezte, az orvoscsapat gyakran fluktuál, mivel a jobb bérezés miatt sokan választják a külföldi munkát.

Dr. Turchányi Béla, a Debreceni Egyetem traumatológiai tanszékének vezetője kiemelte: a kormányzat gyógyítást és oktatást szétválasztó tervei nem szerencsések, mivel az orvoslás csakis az oktatás-kutatás-gyógyítás hármasán keresztül képzelhető el. Elárulta, a traumatológián 550 ezer beteg tartozik hozzájuk, éves szinten 5–6 ezer beteget látnak, s közel 10 ezer műtétet végeznek el.

A debreceni klinika gyermekgyógyászati intézetében 2011 novemberétől működő sürgősségi osztályon az eltelt időszakban havonta átlagosan 162 fekvőbetegük volt, tavaly pedig nagyjából 17 ezer páciens fordult meg náluk – számolt be dr. Juhász Éva, az intézet szakorvosa.

Baleset a kereszteződésben

A kongresszus keretében zajlott le az a szimulációs gyakorlat, amely során egy elképzelt karambolon keresztül demonstrálták a szakemberek, mi a teendő. Eszerint a Thomas Mann és a Bolyai utcák kereszteződésében a piros jelzés ellenére hajtott tovább egy gépkocsi, s karambolozott a balra kanyarodó motorossal. Az autó vezetője (mivel nem volt bekötve) kirepült a járműből, míg a hátsó ülésen utazók az autó roncsolódása miatt beszorultak. A gyakorlat azt is megmutatta, járókelőként mit tehetünk: azonnal hívnunk kell a mentőket, és menet közben megvizsgálhatjuk a sebesülteket, szükség esetén megkezdhetjük a szakszerű újraélesztést.

Az esethez két rohammentő, a gyermekmentő és egy tűzoltóautó érkezett ki. Az orvosi csapat azonnal a sebesültekhez rohant, s megkezdték ellátásukat. A motoros (mivel bukósisakot viselt) a lábán és a karján sérült meg (előbbi el is törött, ezt egy speciális, végtagot kiegyenesítő sínbe rakták), a sofőrt viszont a gyors segítség sem mentette meg, a helyszínen meghalt. A hátsó ülésen utazó gyerekek ellátásához a tűzoltók beavatkozására is szükség volt, akik feszítő-vágó berendezéssel tudták kiszabadítani őket. Sérüléseik miatt hozzájuk a mentőhelikopter is kiérkezett, hogy minél gyorsabban kórházba szállítsa a bajba jutottakat. A rendőrség eközben a helyszín biztosításáért felelt, illetve megkezdték a helyszínelést is.

A bemutatóra sok kíváncsiskodó gyűlt össze, gyakorlatilag minden második nézelődő kezében ott „villogott” a mobiltelefon, a fényképező vagy a videokamera – volt is mit megörökíteni, többek közt a tűzoltók azt is bemutatták, hogyan oltanak el egy lángoló autót.

HBN–VÉZS

Maximum negyedóra

Dr. Pápai Györgyöt arról is megkérdeztük, Debrecenben mennyire figyelnek oda a gépkocsivezetők a szirénázó mentőautókra. – Harminc kilométeren belül átlagban tizenöt perc alatt mindenhol ott kellene, hogy legyenek a mentőink, de persze sok esetben előfordul, hogy ez nem sikerül, mert például rosszak az adatok, nem találják a címet, nem várja őket senki. Nem kérdés, hogy bajtársaink jól vezetnek, mellettük még nagy sebesség mellett is biztonságban érezhetik magukat az utasok. Az autóvezetők abban tudnak nekik a leginkább segíteni, ha jelzik, látják, hogy érkezik a mentő (bár sokszor előfordul, hogy nem is érzékelik, nem is hallják az autósok a rohamkocsit), s amint tudnak, megpróbálnak félreállni. Időnként az a nagyobb segítség, ha a gázra lépnek, s nem a fékre, mert ha úgy állnak meg, hogy nem lehet a jármű mellett elférni, az rosszabb, mintha addig gurulnának a mentő előtt, míg ügyesen le nem tudnak húzódni – mondta. Azt is megemlítette, hogy a régióban a mentők betegút-rendszerének átalakításával sikerült elérniük, hogy stroke-os betegek túlélési esélyei négyszer nagyobbak, mint például Budapesten.