Olvasói levél: Ideológiák

Debrecen - Elmondhatták emberek a Naplóban, hogy vallási szempontból mi a véleményük a „Charlie Hebdo” jelenségről. Lényegében elítélik a vicclap szerkesztőit, együttérzést keltenek az érzéseikben megbántott emberekkel. A terroristák lelke is meg lett bántva, és itt kicsit összemosódik a gyilkosság a sérelemmel. A vallási terrorizmus divatja és az erőszak kultusza kényes kérdéseket vet fel az emberi lélek működésével kapcsolatban.

A törzsi egységes szokásjogot először indiai, kínai, júdeai, majd görög gondolkodók haladták meg, előtérbe helyezve az egyén személyes felelősségét viselkedéséért. Ez a lélektani fejlődés azonban nem volt egyenletes a különböző civilizációkban. Ráadásul a helyzetet bonyolítja, hogy mindenkinek saját valósága van a környező világról, ezért jó esetben is csak „körülbelül” láthatják hasonlóan a világot az emberek. Ezt a bizonytalanságot sokan nehezen viselik és szeretnék markáns ideológiával elsöpörni ezt az egyéni valóságlátást. A baj csak az, hogy az ideológiákról előbb-utóbb kiderül, hogy nem képesek visszatükrözni környezetünk valóságát, sőt, sok esetben kifejezetten torzítják azt. Akkor vajon miért tulajdonítanak az ideológiáknak ilyen nagy szerepet az emberek? A csalódások miatt azt gondolhatnánk, pusztán tapasztalati megfontolásból, már régen a történelem szemétdombjára kellett volna kerülniük.

Mégis virulnak, napjainkat befolyásuk alatt éljük. Mégpedig azért, mert nem az a funkciójuk, hogy visszatükrözzék a valóságot, hanem az, hogy szortírozzák az embereket. Bármiről, bárkiről alkotunk véleményt, csak a hozzá fűződő viszonyunkat tudjuk kifejezni (Arisztotelész). Aki egyetért ideológiánkkal, azzal együtt lehet működni, tehát barát. Aki ellentmond, azzal nem lehet együttműködni, tehát ellenség. Így belátható, hogy az ideológiáknak csapatképző funkciója van.

Ráadásul van egy sötét bugyra az emberi léleknek, amiről mindenki szégyenlősen elfordítja a fejét, és másról kezd beszélni, pl. lelki felindulásról, bűnhődésről. A legősibb vallások emberáldozatai aktualizált ideológiákkal mind a mai napig kísértenek. A hitvitákban alulmaradókat a történelemben legtöbbször kivégezték. A görögök halállal büntették az istenkáromlást, Szókratész halálos ítéletében ez volt a legfőbb vád. Jézust keresztre feszítették és még kegyetlenebb kínzásokkal végezték ki Manít. Az eretnek tanok terjesztőit mindig megölték. Husz Jánost megégették. Ide sorolhatók a korai kereszténykor mártírjai, az inkvizíció áldozatai, a középkori zsidópogromok, és a sort hosszan lehet sorolni, eljutva a legutóbbi párizsi és koppenhágai terrortámadásig. A legújabb fejlemény, az egyiptomi kopt keresztények kivégzése színtiszta vallási áldozatbemutatás, hiszen haláluk indoka az volt, hogy nem muszlimok.

- Bujdosó István, Debrecen -