Vendégkommentár: Áldott karácsonyt!

„Amikor meglátták a csillagot, igen nagy volt az örömük. Bementek a házba, meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták őt. Kinyitották kincsesládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát.” Bölcskei Gusztáv írása.

Nyáron kezembe akadt egy könyv, egy nagyon felkavaró, és az embert a hatása alá vevő könyv, amelynek ez a címe: Nézd, ki van itt. Németországban több mint egymillió példányt adtak el belőle, mégsem szívesen beszélnek róla. A könyv egy kitalált történet, amely arról szól, hogy Adolf Hitler 2012-ben Berlinben felébred. Elindul, és nem megjátssza azt, hogy ő Adolf Hitler, hanem úgy beszél, úgy gondolkodik és úgy cselekszik, mint annak idején. S a könyv azért felkavaró és azért megdöbbentő, mert ha az ember olvassa, negyven-ötven oldal után azt veszi észre saját magán – saját magamról beszélek –, hogy kezdjük a világot az ő szemével látni, s azt mondani, hogy hát annyi rendetlenség, zűrzavar, mocsok van ebben a világban, rendet kellene itt tenni. Nézd, ki van itt! Lehet ilyen ijesztően is megfogalmazni ezt a mondatot, hogy az ember azt érzi, mennyire igaza volt a mi Urunk, Jézusnak, amikor azt mondta: ha Belzebubot Belzebubbal akarják kiűzni, akkor az a birodalom összeomlott. Én most egy másik fajta hangulatú, lelkületű „Nézd, ki van itt”-ről szeretnék közöttetek szólni ezen a karácsonyon. Mert el tudom képzelni, hogy amikor a napkeleti bölcsek megérkeztek, boldog örömmel, a csillag útmutatását követve, bementek, és talán azt mondta egyikük a másiknak: Nézd, ki van itt! Lehet így is mondani. Úgy, hogy abban benne van a meglepődés, az öröm, a váratlan esemény felett érzett tiszta, szent öröm. Milyen boldogok vagyunk, amikor egy nagy társaságban felfedezünk valakit, akit már régen nem láttunk, és akkor mondjuk a mellettünk állónak: Nézd, ki van itt! Karácsony ennek az ünnepe, hogy boldog örömmel fedezhetjük fel, hogy itt van valaki, aki azért jött, hogy az ünnepünket, a hétköznapjainkat átjárja az Ő közelsége és az Ő Lelke. Karácsony az a látvány, ami eléjük tárul a napkeleti bölcseknek, és ami azóta mindenütt, minden korban, minden időben elénk tárulhat karácsonykor, az alázatnak és a meglepetésnek az ünnepe. Az alázaté, mert valahogy mi is úgy vagyunk vele, mint az egykori tanítványok, akik panaszkodtak a Mesterüknek, hogy Mester, mondd, miért van az, annyiszor olvastuk az Írásban, hogy a régi időkben Istent látták az emberek. Miért nem látjuk ma Őt? És a Mester azt válaszolta: Miért nem látjátok ma Őt? Talán azért, mert elfelejtettetek elég mélyre hajolni. Igen, karácsony az alázat ünnepe. Az alázaté, ahogyan oda kell hajolni a gyermekhez, a gyermekhez le kell hajolni, le kell hajolni azért, hogy lássuk, nézzük, ki van itt. És amikor oda tudunk hajolni, ahogy az egyik énekünk mondja: „Nyílj meg, szívem, lásd meg jobban, ki fekszik ott a jászolban”, akkor egyszeriben ott látunk – kit is? Egy gyermeket. Egy gyermeket, aki olyan, mint az összes többi, és aki senkihez nem hasonlítható.

Néhány nappal ezelőtt egy fiatal lelkipásztor kollégám látogatott meg, és megajándékozott egy fényképpel, és a hozzá fűződő történettel. Egyhetes ikrek, akiket inkubátorba kellett tenni, és nagyon úgy nézett ki, hogy az egyikük, a gyengébb, nem fog életben maradni. És akkor az egyik ápolónő ott a kórházban elkövetett egy szabálytalanságot, és a babákat egy közös inkubátorba helyezte. És miután betette őket, az egészségesebb baba átvetette a karját a testvérén, és átölelve tartotta, erre a kisebbik testvér szívverése stabilizálódott, a testhőmérséklete is normálisan működött, és ez a két gyermek ma egészséges, ép, most tizenhét évesek. Azt hiszem, egy szép és megható történet. Mi köze ennek karácsonyhoz? Ha erre rácsodálkozunk, ezt a szívünkbe fogadjuk, mennyivel inkább lehet és kell arra rácsodálkozni, hogy karácsonykor nekünk valamennyiünknek ikertestvérünk született, a mi Urunk, Jézus, aki bemászott a mi inkubátorunkba, vagy a Szentlélek, megszegve a szabályokat, odatette, és átölelve tart.

Karácsony az Isten csodálatos egyszerűségének az ajándéka, amikor letisztul, és letisztít mindent körülöttünk. És már semmi nem számít, mert ugyanúgy kint vannak a világban Heródes zsoldosai, ott vannak a szegényeket kitaszító és az istállóba küldő gőgösök, ott van a bűn, a zűrzavar. De aki elkezdi ezzel a tiszta, odahajló egyszerűséggel látni a dolgokat, annak elmúlhatatlan öröme lesz. Karácsony egyszerűsége, tisztasága és öröme a miénk lehet, mert a mi ikertestvérünk megszületett. Nem hiszitek? Kimosolyogjátok? Nem baj. Hát nem így járt Ábrahám és Sára, amikor Isten angyala megüzente, megmondta nekik, hogy gyermeketek fog születni? Kuncogott Sára a függöny mögött, Ábrahám meg, úgy a bajusza alatt, ha volt, somolygott. Nem hitték, kimosolyogták. És meglett az ígéret gyermeke! Igen. Aki azt érzi, hogy nincs senkije, akinek hiányzik ez az átölelő, megtartó, látszólag nagyon erőtlen kéz, az lássa meg: Ő itt van, értünk jött, bennünket akar megőrizni, és azt akarja, hogy legyen nagy az örömünk. Áldott karácsonyt mindenkinek!

- Bölcskei Gusztáv -

Szerzőnk református püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke