Jegyzet: Háztartás(i)beli

Ha sok-sok évvel ezelőtt az emberfia arra kényszerült, hogy a „nevét ugyan nem tudom, ráadásul még el is felejtettem, de szükség lenne rá a konyhában„ nevű kütyüt, ősi magyar nevén nevén biz-bazt vásároljon egyszerűen fogta magát és irány a legközelebbi háztartási bolt. T. Szűcs József jegyzete.Még biztosabb lehetett sikeres küldetésében, ha az üzlet egyben az egykor legendás a vas-edény hálózat portékáit is kínálta. Szóval a férfiember illedelmesen köszönt, ténfergett egy darabig a számára jobbára ismeretlen rendeltetésű titokzatos tárgyak között, s ha nem volt sietős a dolga egy csomó olyan praktikus dolgot, legyen az almahámozó, főtt tojás- vagy hagymaszeletelő stb. fedezhetett fel, amelynek létezéséről nem is tudott. Ettől persze lehet, hogy ezek a saját konyhájukban is fellelhetőek voltak, de már akkor sem volt káptalan az ember feje, s nem háztartásának tételes leltárával járt vásárolni. Miután azonban magam sohasem találtam meg azt a dolgot, amiért leküldtek, végül az eladók segítségét kellett kérnem. Akik megértő, de azért kissé gunyoskás mosollyal tudatták velem, hogy éppen a keresett tárgyat tartom a kezemben.

Mostanában azonban ennél jóval nagyobb malőrök érnek. Pontosabban egy, de az annál kínosabb. Nincs hol és nincs kinek elmondani, hogy milyen izé nevű hogyishívjákot szeretnék vásárolni egy bizonyos otthoni, jellemzően konyhai művelet elvégzéshez. Momentán ugyanis Debrecenben egyetlen boltot sem tudok, amely hasonlítana a fent leírt békebeli háztartási boltokhoz, s ahová ilyen szándékkal ellátogathatnék. Persze minden áruháznak van konyhai osztálya, de ezekben általában csak minőségi cikkeket, nagyobb értékű portékákat árulnak. Edényeket, gépeket, tisztítószerszámokat. Csak azokat a kis szerkenytyűket nem, amelyeknek mint említettem a nevüket nem tudom, csak azt, hogy létezniük kell, mert valahol valamikor már láttam és most szükségem lenne rájuk. Debrecenben legutóbb a Csapó utcán volt egy ilyen jellegű bolt.

Ám mire igazán kiaknázhattam volna a benne rejlő kincseket, már be is zárt. S ennek már közel tíz esztendeje. Azóta sem találok például olyan műanyag bizgentyűket, amelyekkel a felbontott sörös üveget ideiglenes le lehetett zárni, amíg újra töltöttünk, nehogy a drága nedű még jelentős íz- és széndioxidveszteséget szenvedjen a levegőn. Pedig ez a hézag-, sőt lyukpótló műanyakupak bevonult volna az emberiség jeles találmányai közé, ha nem jelennek meg a dobozos sörök. Meg, ha az első sorozat után nem csupa selejtes, az oldalán szelelő és rövidesen szét is nyíló kuppantyúkat sóztak volna ránk. Szóval ilyen kis praktikus apróságokat is keresgetnék, akár konkrét cél nélkül is, ha lenne hol. Úgy ahogy egy gazdaboltban mindig találok valami olyas felettébb hasznos holmit, amely létezésről addig fogalmam sem volt. Ám azután kiválóan tudom használni olyan szakipari műveletekre, amelyeket addig két puszta kézzel és egy fél téglával voltam kénytelen megoldani. Gondolom, azért létezik ilyen bolt az ország második városában. Ám ahhoz képest, hogy régebben minden utcasarkon volt egy háztartási vegyes bolt, nem lehet túl sok belőle.

S ez inkább zavar, mint az a tény, hogy az itt leírt sirámok alighanem inkább egy női hölgyhöz, s nem egy alapjában véve férfiembernek nevezhető lényhez illenének.

- T. Szűcs József -