Íme, Debrecen hat legbizarrabb külsejű köztéri szobra! Szerintünk.

Debrecen - Ne ijedjen meg senki, röpke válogatásunk csöppet sem valamifajta negatív esztétikai értékítéletet akar tükrözni: bizarrságon csupán amolyan (elsőre) furcsa kinézetet értünk, amely az utca emberét szemen böki, esetleg mellbe vágja, netán az édes (vagy épp keserű) meghökkenés varázsával lepi meg.

Sőt, az összeállításba kerülő „versenyzők” – merjük állítani – javarészt művészileg nívós, ötletes, elgondolkodtató, szép alkotások. Nélkülük kevesebb lenne Debrecen, szürkébbek lennének a mindennapjaink. S, nem mellesleg, ugyebár, a bizarr külső gyakran érző szívet takar.

Eddig a magyarázkodás, és most lássuk a műveket, nagyjából a vasútállomás felől haladva.

Vasbokor a toronyház tövében

Váró Márton erdélyi születésű, huzamosabb ideig Debrecenben élő, majd az Egyesült Államokban letelepülő szobrászművész Vasbokor című krómacél térkompozíciója a Petőfi téren, a toronyház szomszédságában áll, eredetileg szökőkút mederdísze volt, a kutat azonban meghordták földdel, így most tényleg bokor a bokor.

Halat a Hal közből!

A belvárosi Szabó Lőrinc-szobor atyjaként is ismert művész, Lestyán Goda János alkotása – melynek címe egyes források szerint Hal köz kis tér – a Hal köz téren áll, a cívisváros egyik legfiatalabb köztéri szobra. Felső része – minden bizonnyal – hálót, az alsó pedig halat ábrázol, bár a városi népi recepció olykor egészen mást lát belé…

A főtéri főnix

Pázmándi Antal Zenélő szökőkút címen emlegetett, a cívisváros főterén felállított alkotásának részlete a mitológiai – önmagát elégető, majd hamvaiból föltámadó – főnixmadár alakja. A népnyelvben kissé prózaibb formában is él: tyúknak, „tőtött” galambnak, gázlángon sülő pulykának szokták becézni a debreceniek a jeles szárnyast. Maga a szoborkompozíció meglehetősen botrányos körülmények közt került a helyére: az eredetileg szintén a részét képező, könyves-virágos sellőt a felállítás után nem sokkal eltávolíttatta a város. Öröm viszont, hogy a kis hableány nem túl rég otthonra lelt: Nyíracsádon. Itt a teljes sztori, dióhéjban!

Az a valami az egyetemen

Segesdi György Krómacél kompozíciója a Debreceni Egyetem kémiai épülete előtt áll. Izgalmas látványt nyújt, ahogyan a fényes, kemény fém ide-oda hajlik, és nem nehéz belátni: mondanivalójában (már, ha van neki) teljesen oda illik. Nyugalmazott vegyészhallgatóknak jussanak eszébe az elemi anyagszerkezeti tanulmányok és a Schrödinger-egyenlet izgalmai.

Ez meg mi a manó?!

Szöcske. Algirdas Bosas litván művész bronzszobra az Újkertben, a Thomas Mann és a Lehel utca találkozása környékén mered elő a pázsitból, ugrásra készen. Minden gyerek jó barátja; sajnos, a firkálók nem kímélték szegény jószágot.

Nem merőkanalak!

Cs. Uhrin Tibor, a 2010-ben elhunyt debreceni képzőművész (a főtéri üvegmozaik Debrecen-címer alkotójaként is őt tisztelhetjük!) Szélforgó című mobilja, azaz mozgó szobra 1981 óta magasodik a Békessy Béla és a Cívis utca képzeletbeli sarkán. Magyar végzet: a rozsdamentes krómacél alkotást nemrég kikezdte a rozsda… Megírtuk-fotóztuk azt is, hogy a város nem tervezi a rendbetételét.

No, ez volt a hat. A téma iránt érdeklődőknek a legmelegebb szívvel tudunk ajánlani egy igen figyelemreméltó és hasznos kezdeményezést, amelyről talán kevesen tudnak: Debrecen virtuális szoborparkját, melyet a könyvtár üzemeltet (kivéve, amikor nem üzemel).

HBN-FGY

[poll id="770"]