Időutazás: stadionavatás régen

Debrecen - Statárium a vakondokra, nagydíj a polgármesternek – felfokozott várakozás a debreceni stadion megnyitása előtt – írta a Nemzeti Sport 1933-ban.

Egyedülálló, ötkötetes kiadvány készül a Debreceni Egyetemen a magyar labdarúgás történetéről. Az első, 580 oldalas kötetben szerepel Tamássy László írása, amely 1933 decemberében jelent meg a Nemzeti Sportban. A cikkből kiderül, hogy 1933-ban a lap karácsonyi nagydíját Vásáry István, Debrecen polgármestere kapta a Nagyerdei Stadion és a sportuszoda felépítéséért.

„Vásáry István dr.-nak Debrecen szabad királyi város polgármesterének ítélte a zsűri a Nemzeti Sport 1933-as karácsonyi nagydíját. A díjat még 1927-ben alapították, fekete márványtömbön ezüst plakett. Pénzértékben talán nem jelent különöset, de erkölcsi értéke kezdetektől fogva akkora volt, hogy a magyar sport legjelentősebb díjának büszkén vallani merték.

Legjelentősebb díja pedig épp azért, mert az év legnagyobb teljesítményét hívatott jutalmazni, minden megkötöttség nélkül rangra, rendfokozatra, személyre, osztályra tekintett nélkül. Az kapja, aki a legnagyobb szolgálatot tette a magyar sportnak abban az évben. A Nemzeti Sport nagydíjának különös varázsa éppen az, hogy mindenfajta és mindenrendű teljesítményt egyaránt jutalmaz, legyen az a tömegek ujjongó lelkesedésével ünnepelt bajnok, tervező agy, vagy akár miniszteri koponya.

1933 karácsonyán a sportújságírókból álló zsűri az aktív versenyzők teljesítményeinek mérlegelése után azt vitatta meg, hogy a sportvezérek, irányítók, társadalmi előkelőségek között van-e olyan, akinek ez évi szereplése még a legjobb sportolóénál is inkább megérdemli a kitüntetést. Komolyan három név merült fel.

Hóman Bálint kultuszminiszteré, aki rendkívül nagy jelentőségű lépést tett a magyar sport egyik álmának megvalósítása felé, a mindennapos iskolai tornaóra bevezetése felé. A kultuszminiszter ugyanis kísérletképpen elrendelte négy iskolában a mindennapos tornaórák bevezetését. Nem sokkal kisebb jelentőségű a főváros népligeti diákstadionjának tettbe valósítása sem. Ebben az érdem Szendy Károly kultúrtanácsnoké, a terv lelkes propagálójáé és megvalósítójáé. Csak éppen a diákstadion sincs még kész, és a mindennapos tornaóra is csak kísérletképpen működik. Ez meggondolásra késztette a zsűrit.

Nem avatták még ugyan fel a debreceni stadiont sem, de már elkészültnek tekinthető, sőt a kapcsolatos sportuszodát, mát át is adták a közönségnek. Ez a kettős nagy alkotás megtetézve a debreceni sportliget elfogadott tervével ráirányította a zsűri figyelmét Vásáry István dr. polgármesterre, Debrecen szabad királyi városi sportbarát legfőbb közjogi méltóságra.

És amikor a debreceni építkezésekre kerül a szó, a zsűri tagjai kezdték átérezni, hogy az idei évnek magyar szempontból ez a legjelentősebb alkotása. Aki ismeri, a magyar vidéket csak az tudja kellőképpen méltányolni Vásáry polgármester (és természetesen a mögötte álló városi tanács) tettének súlyát, alkotásának úttörő jelentőségét. A magyar vidéki városok a centralizáció következtében sokkal elmaradottabbak, mint Európa bármely más országának vidéki városai. Vásáry polgármester szinte vakmerő lépésre szánta rá magát, amikor éppen Debrecenben megindította a mozgalmat a stadion, a fedett uszoda és a sportliget létesítése érdekében. Harcot, nehéz harcot kellett neki vívnia a mindenütt feltámadó ellenzékkel, gáncsoskodókkal és meg-nem-értőkkel szemben. De a cél nagy volt és nemes, még ha jutalma nem is olyan frappánsan megnyilatkozó. A zsűri épp azt a munkát vette észre, amelyet a magyar ugarban kellőképpen nem méltányolva végzett ez a férfiú.

Vásáry polgármester 1932 telén Olaszországban járt és megcsodálta az ott készült stadionokat és mikor hazajött és a munkanélküliség enyhítésére szükségmunka kiírása vált szükségessé, a tanultakat, látottakat hasznosította és eszméje nyomán elkészült Magyarország legmodernebben felszerelt és legolcsóbb stadionja. Munkája nyomán Debrecen lesz Pest mellett az ország sportcentruma!

Budapesten csak cikkeznek, írnak, beszélnek a nagy nemzeti Stadionról – Debrecen pedig már megcsinálta, felépítette a 30 ezer embert befogadó stadionját. A külföldiek már nem a Hortobágyon találnak egzotikumot, nem a nagyerdei hőforrást bámulják meg, nem az európai hírű egyetemet, klinikákat, - hanem a stadionban gyönyörködnek, ahol majd a legjobb külföldi csapatokat láthatják vendégül, akár éjjeli mérkőzéseken! Valamikor mindez álomképnek tűnt fel, de ez már nem álom, hanem édes valóság…

Féltő szeretettel, gonddal vigyáz is a stadionra Debrecen városa. Mindjárt itt is egy példa: Ősz végén észre vették, hogy a füves futballpályát vakondokok pusztítják. Másnap jelentették a polgármesternek. Öt perc múlva kihirdettetett a statárium a vakondokokra. Két nap alatt 82 vakondot távolítottak el, így már senki nem rongálhatja a labdarúgópálya talaját!

Fotó: Képes Pesti HírlapA stadionban a debreceni szurkolótábornak is nagy öröme és könnyű dolga lesz, és jaj, az idegen-, vendégcsapatoknak! Olyan az akusztikája az új stadionnak, hogy ha két ember elbömböli magát, már zeng az ég, hátha még ezer és ezer debreceni szurkoló biztatja majd a Bocskait, mi lesz ott! A stadion ugyanis a kiásott homoktömeg miatt süllyesztve, mélyen fekszik, és így a hang visszaverődik. A szél sem fogja a fák által is körülvett pályán a játékot zavarni…(Az első verseny is megvolt már a stadionban. Atlétikai versennyel 100 méteres síkfutással kezdődött. A stadionnál dolgozó mérnökök, munkások rendezték az utolsó munkanapon, a nagy hideg beállta előtt. Az első Keresztessy mérnök lett, az időt nem mérték… Kár.)

Az új stadionban a tribün nem lesz túl nagy, közel kétezer ember fér el csak benne, de a betonlépcsőkön több mint tízezer ember ülhet. A sportteleppel párhuzamosan mindkét oldalon ülőhely lesz, csak a kapuk mögött lesz állóhely. A Bocskai úgy tervezi, hogy az eddigi állóhelynél alig lesz drágább az ülőhely, így mindenki ülhet, nem kell állnia.

És hogy meg lehet majd ázni? Erre ezt feleli a lelkes sportkedvelő cívis: „Ha a játékosok kibírják a pályán, pedig még játszanak is, akkor a mélyen tisztelt közönség is kibírja azt a kis, vagy nagy esőt…”

A stadion egyik bejárata a marathoni kapu lesz, hatalmas építmény. A pálya felé néző oldalán lesz az óra és alatta az eredményhirdető és mutató tábla. Az egyik munkás a kifüggesztett tervrajzba nagy ákom-bákom betűkkel beleírta: Bocskai - Újpest 3:2… Tavasszal majd elválik, jól hirdeti-e az eredményt a debreceni stadion.

Tamássy László írását 1933 decemberében olvashatták a korabeli sportrajongók a Nemzeti Sportban. A cikk példázza milyen felfokozott várakozás előzi meg egy futball stadion megnyitását…”

(részlet a Magyar labdarúgás története c. könyvsorozatból. Szerzők: Dénes Tamás - Sándor Mihály – B. Bába Éva)

unideb.hu