Sokat megéltek, de ilyet nem

Debrecen - Újabb három családot mutatunk be, akiknek mást jelent a karácsonyi ajándék.

Havonta nehéz döntés előtt áll Józsa Imréné: kifizeti a fűtést, vagy megveszi a szükséges gyógyszereket. A rokkantnyugdíjas hölgynek két éve operálták meg a szívét, azóta állandó felügyeletre és oxigénpalack használatára szorul. Rendszeres rosszullétei miatt sem ő, sem a vele élő fia nem tud munkát vállalni. A 35 éves férfi húsipari dolgozó volt korábban, jelenleg – hat éve megözvegyült – édesanyja legfőbb támasza.

– Sosem voltunk gazdagok, de sosem éheztünk. A gyermekkorom nagyon szép volt, falusi lányként nem ismertem azt, hogy nincs. A szüleim sokat dolgoztak, mint ahogyan mi is a férjemmel. Ő Nigériában indított vágóhídon is tanított be embereket, de a munkának akkor volt értelme. Ilyeneket nem éltem még át, mint most. A nővérem segít, amiben tud. Szentestén meghívott minket vacsorára, és édesanyámat is elhozza Konyár-Sóstóról – mesélt a karácsonyi tervekről december 20–i ottjártunkkor Józsa Imréné, akinek két kisiskolás korú unokája teszi széppé a mindennapokat. Karácsony másnapján a lánya és a két gyerek is ellátogat hozzá. Az adományok között az unokáknak is akadt ajándék, amelyért nagyon hálás volt Józsa Imréné.

Nem a külső számít

Józsai, rendezett udvarú, új építésű kertes házban nyit ajtót Fóris Miklósné, a nappaliban két óvódás gyermek fogadja az ajándékokat olyan örömmel, hogy szemükbe nézve több karácsonyi hangulatot kapunk, mint amit az elmúlt három hétben próbáltunk teremteni az életünkben fahéjas illatgyertyával, forralt borral, műhavas ablakdísszel, mézeskaláccsal, kinek mit engedett ideje, kedve. Tízéves testvérük iskolában van. Fóris Miklósné húzódozva beszél arról, hogy közüzemi tartozásaik vannak, pedig a helyzetük nem az ő szégyenük. A lakáshitelt mindig igyekeznek kifizetni, 2026-ban jár le. Fóris Miklós szerkezeti lakatosként dolgozott Németországban, első munkahelyén volt, hogy napi 23 órát, és ehhez képest keveset keresett. Ezután máshol próbálkozott, de a munkáját nem fizették ki. Augusztusban hazajött, azóta munkanélküli, ha lehetősége lesz, immár családostól megy külföldre, és szeretné eladni a 2006-ban vásárolt házat. – Két órában én is dolgozom egy könyvelőirodában, a másfél éves Bogi addig bölcsiben van – mondta.

A jelenlét az ajándék

Érkezésünk minden ajándéknál többet jelent Ari Andrásné számára. Az idős, cukorbetegség nyomán nagyon rosszul látó nő egyedül él. Mint mondta: egészségügyi problémával küzdő fia kiszámíthatatlan rendszerességgel látogatja, a legbiztosabb pont életében a családsegítő munkatársa, Mónika. Ő segített abban is, hogy fűtés legyen a lakásban télen. A legsúlyosabb időszak számára épp a karácsonyi, ilyenkor ugyanis egészen január 6-ig nem szállítják neki a meleg ételt. Főzni már nem tud magára a látásromlás miatt, így egyre csak várja, hogy érkezzen valaki, aki segít, vagy még inkább, aki meghallgatja. Addig pedig imádkozik, hálát ad mindenért Istennek, rádiót hallgat, és dalol. Alig akart útnak engedni minket a félórás beszélgetés és múltidézés után.

Búcsúzóul békét, boldogságot és egészséget kívánt mindenkinek.

HBN–HaBe