Átjárás valóság és képzelet között

Miért vágyódik el az ember a valóságból, és földi lény létére miért keresi az égi, az elérhetetlen szerelmet? – ezek a kérdések foglalkoztatják a Holdbeli csónakost rendező Gemza Pétert.A neves koreográfus sok zenével, tánccal állította színre Weöres Sándor művét gyerekek számára, akinek a valóság és a képzelet közötti mesés átjárás még természetes.

Miért éppen Weöres Sándor költői világa ihlette meg?

Weöres Sándort az egyik legjelentősebb magyar író-költőnek tartom, akinek zeneiséggel és filozófiával telített szövegei az elmélyülés lehetőségét kínálják – egyszerre érzékiek és filozófikusak.

A Holdbeli csónakosban többféle stílus, műfaj keveredik.

Formai szempontból Weöres szövege leginkább talán egy bábelőadást feltételezne, de nálunk a bábokat élő szereplők helyettesítik – oly módon, hogy azokat a figurákat jelenítik meg, akikből „letisztultak” a bábkarakterek, mint például Vitéz László vagy Bolond Istók és Paprika Jancsi esetében. A Holdbeli csónakost remek lehetőségnek érzem egy olyan előadás létrehozásához, amelyben a tánc, a zene és szöveg egységes, álomszerű meseszövetté állhat össze, de olyan módon, hogy az mind a gyerekek, mind a felnőttek számára élvezhető legyen.

Számos mítosz és hagyomány ötvöződik a történetben.

A történet szempontjából számomra a legfontosabb az égi és földi szerelem lehetősége vagy lehetetlensége, ami az ősi mítoszoktól kezdve Árgyilus királyfi történetén keresztül a Csongor és Tündéig alapkérdés. Miért vágyódik el az ember a valóságból, és földi lény létére miért keresi az égi, az elérhetetlen szerelmet? Képes-e lemondani a lelkének égbe vágyó részéről, a hús-vér, valós boldogságért? Ezek olyan örök kérdések, melyek a mesékben, mítoszokban, de akár a művészetben is folyamatosan felvetődnek.

Ezek már inkább felnőtt-kérdések…

Ez a kettősség nyilván nem fogalmazódik meg a kicsik tudatában, de ösztönösen ők is érzik ezt, bár az ő világukban még természetesebb az átjárás a valóság és a képzelet között. Én a gyerekközönséget legalább annyira komolyan veszem, mint a felnőtt nézőt, még akkor is, ha sok mindent másképp lát, másképp érzékel.

Csak gyerekeknek való ez az előadás?

A legjobb, amikor felnőttek és gyerekek együtt nézik az előadást, mert kölcsönösen hatnak egymásra, és az élmény is közös.

Kozma András