Che Guevara, túlélőcsomaggal

Rögtön az első filmjéért, a Szex, hazugság, videókért Arany Pálmát kapott Cannes-ban, a nagyközönség szívébe pedig a Mint a kámforral, vagy az Ocean’s Elevennel és folytatásaival lopta be magát. Nem csoda, hogy nagy érdeklődéssel várta mindenki Ernesto „Che” Guevaráról szóló filmjét, a Chet.

És mekkora csalódás okozott! A 4 óra 28 perces játékidejű, kétrészes film közben megpróbáltak ugyan a forgalmazók a kedvünkbe járni, és szendvicsből, vízből és csokiból álló túlélőcsomaggal kellemesebbé tenni a filmet, az mégis csupa kínszenvedés maradt. A rendező a lehető legaprólékosabban próbálja rekonstruálni Che és társainak gerillaharcát, és a baj az, hogy ez kicsit túl jól sikerül neki. Annyira elvész a részletekben, hogy a közönség csak az elszánt és elkeseredett, egy idő után pedig követhetetlenül unalmas harcokat látja. Emellett pedig csak az nem kristályosodik ki, miért is vált ez a fiatal forradalmár milliók bálványává, akinek képét a mai napig hordják magukon a fiatalok. Az egyébként remek színész, Benicio Del Toro most 41 éves, a szerepe szerint a film elején alig 30, és a több mint egyéves, erdőben zajló harcok, menekülés és nélkülözés ellenére is egy kissé pocakos, mackós forradalmárt látunk, aki a latin-amerikai kollégák szerint még arra sem vette a fáradságot, hogy elsajátítsa a megfelelő akcentust.

Mindezek ellenére sokan jósolnak díjat neki, mert egy ekkora erőfeszítést, mint ezt a monumentális hőseposzt, illik honorálni. Szerintem viszont nem az erőfeszítés, hanem az eredmény is számít, ami ezúttal messze elmarad a rendező és színésze korábbi filmjei alapján elvárható színvonaltól.

Váró Kata Anna

Cannes, 2008. május 24.

Kapcsolódó anyagok: