Túlélni Ferit

Egyetlen fajsúlyosnak nevezhető politikus sem került miniszteri bársonyszékbe. Érthető. Melyik szocialista alvezér koptatná tovább szívesen amúgy is fakócska nimbuszát, ebben a kutyaszorítóvá fajult, kínos, minden eleganciáját elveszített kormányzásban?

Amin nem feltétlenül azt értem, hogy minden, amit a kabinet tesz vagy tenni készül, eleve rossz, az ország zsebeit alattomban kiforgató, mint azt állítják előszeretettel sokan, de hogy erőt és büszkeséget – amilyennek Gyurcsány Ferenc az országot látni, s önmagukat hinni szeretné – nem sugall soha már, az bizonyos.

Gyurcsány tökéletesen tisztában lehet vele, hogy a hajó elment, és nagy égés elé néz 2010-ben. De nem mondhat le, s bizalmi szavazást se kérhet maga ellen, ahogy az MDF és a Fidesz javasolta.

Oka: a személyi egzisztenciák tekintetében még két év is túl hosszú idő ahhoz, hogy idő előtti bukásával kijátssza a klientúra alól a megélhetést. Ráadásul, ha ezt teszi, azzal saját hosszabb távú politikai pályafutását is ellehetetleníti.

Párttársai egy választási kudarcot talán megbocsátanak („ha menni kell, hát menni kell”), de hogy bedobja a törülközőt, miközben még javában dől a pénz, azt sose. Márpedig Gyurcsány hosszabb távra tervez, s ha Orbán túlélte 2002-őt, majd 2006-ot, a szerény képességű mezőnyt ismerve, bármily hihetetlennek is tűnik, jó esélye lehet.

Politikailag súlytalan emberek érkeztek tehát, akik alapvetően a kormányfő bizalmától, s nem saját befolyásuktól függenek. Ettől még lehetnek rátermett szakemberek, persze. De úgy tűnik, a szocialista keménymag nem nagyon töri magát, hogy rajta legyen a kormányzati tablóképen.

Ratalics László